Mahmúd Abbász palesztin elnök pénteken Brüsszelben elismerte, hogy a hamarosan létrejövő palesztin egységkormánynak el kell ismernie Izrael jogát a létezésre, le kell mondania az erőszakról és el kell fogadnia az eddig kötött palesztin-izraeli megállapodásokat.
Abbász Javier SolanávalAbbász Javier Solanával, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével folytatott megbeszélést a belga fővárosban, főként azért, hogy rávegye az Európai Uniót a Hamasz terrorista szervezet tavalyi választási győzelme, s ezt követő kormányalakítása után leállított közvetlen segélyek felújítására. (Abbász ugyanezt sürgette néhány órával korábban Berlinben is, Angela Merkel német kancellárral találkozva: mint mondta, a Nyugatnak be kell szüntetnie a palesztinokkal szembeni bojkottot, hiszen ez nem a palesztin kormánynak, hanem a lakosságnak árt.)
Solana a maga részéről csak annyit közölt újságírókkal, hogy az EU továbbra is a közel-keleti kvartett által az új kormánnyal szemben támasztott feltételek (azaz lényegében az Abbász által is helyeselt alapelvek) teljesítését szeretné, s megvárják a nemzeti egységkormány létrejöttét, mielőtt bármiféle döntést hoznának a követlen segélyek felújításáról.
A szaúdi közvetítéssel kidolgozott Fatah-Hamasz megállapodás ugyanakkor csak annyit ír elő, hogy az új kormánynak tiszteletben kell tartania a korábbi megállapodásokat, s nem szól Izrael elismeréséről, illetve az erőszak beszüntetéséről.
Pénteken egyébként Brüsszelben bejelentették, hogy az EU-bizottság külügyi biztosa, Benita Ferrero-Waldner a jövő héten a Közel-Keletre látogat, ahol a palesztin-izraeli békefolyamatról, illetve a palesztinoknak szóló segélyezési mód esetleges kibővítéséről tárgyal majd. A Hamasz hatalomra jutása után ugyanis az EU beszüntetett minden pénzügyi támogatást a palesztin kormányzatnak, ugyanakkor beindított egy olyan nemzetközi mechanizmust, amelynek révén – a kormányzat kikapcsolásával – közvetlenül a palesztin lakosságot tudta segíteni. Ennek révén az EU 2006-ban végül mintegy 700 millió euró segélyt folyósított a palesztinoknak, s ez jóval több, mint amit – még a Hamasz győzelme előtt – éves átlagban a palesztin kormányzatnak adott.
(MTI)
