Habár én a kávét cukor nélkül fogyasztom, egy ideje már leszoktam arról, hogy ha vendéglátó-ipari létesítményben iszom ezt a kellemesen kesernyés meleg italt, édesítő nélkül rendeljem, ugyanis ha kell, ha nem, mindig kihoznak mellé a pincérek egy-két kis tasaknyi cukrot. Korábban mindig kockacukrot hoztak, van, ahol még ma is. A legtöbb kávézóban azonban ezek a kis papírzacskócskák jöttek divatba. Nem is csoda: a kockacukor oldala semmilyen reklámüzenet közvetítésére nem alkalmas.
A zágrábi székhelyű Index hírportál (Index.hr) egy Croatikus álnéven alkotó bloggerre, tehát internetes naplóíróra (no persze, ő is a tavalyi év embere…) hivatkozva számolt be arról, hogy a horvátországi Gospicban, az egyik kávézóban Adolf Hitler arcképével díszített cukrot tálalnak fel a reggeli kávé mellé. A kábé egykockányi mennyiséget tartalmazó kistasakos kiszerelésű cukor csomagolása általában reklámcélokat szolgál, csak ritkább esetben próbálkoznak azzal, hogy humoros, szórakoztató tartalmakat közvetítsenek a segítségével. A horvát újítók most azt találták ki, hogy a náci vezér arcképe mellé minden cukrostasak oldalára egy szaftos zsidóviccet is nyomtatnak. A „jó reggelt” helyébe!
Mindannyian tudjuk, hogy léteznek mindenféle viccek, elég elsétálni egy könyvkereskedő standja mellett, mondjuk a Déli pályaudvarnál vagy bármelyik plazában, s láthatjuk: zsidóviccek, rendőrviccek, cigányviccek, szőke nős viccek sorakoznak egymás mellett kis kötetecskékben. Persze túlzás ezeket könyveknek nevezni, de mit tegyünk, ha egyszer formailag ennek a kiadványfajtának az alakját mímelik, és ráadásul még ISBN-számuk is van. Minőségi szépirodalomból a piac farkastörvényei között nem él meg kiadó közel s távol már évtizedek óta. Kell hát a minősíthetetlent, a sallangot, az otrombát meg a fitneszgurut nyomatni ezerrel, hogy dőljön a lé.
Ezeket a humorosnak vélt történeteket pedig nemcsak papírra nyomtatják, hanem, mi sem természetesebb ennél, az interneten is honlapokra gyűjtik, hiszen igazából még ott van aztán (tár)hely minden szemétnek. Erdélyi ismerősöm egy levelezőlistán küldött egy válogatást román viccekből. Mint levelében írja, ő maga sem tudja, ki készítette a gyűjteményt, a fordító azonban bevezető kis elemzést is mellékelt a tréfákhoz – most ebből idézek: „Az elemzés tárgya a www.bancuri.ro romániai internetes honlapon lévő negyvenegy darab, magyarokról szóló román vicc. A viccekben megnyilvánuló magyarságkép megegyezik az IMAS, a Metro Media, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem és más közvélemény-kutató intézetek által közölt, a magyarságról kialakult véleményeket összegző felmérésekkel. Mind az országos mintában megkérdezett személyek, mind a viccek harminc-harmincöt százaléka magyarellenes, negyven-negyvenöt százalék semleges, elfogadja a magyarokat, tizenöt-húsz százalék pedig magyarbarát.” Az elemzés (előttem) ismeretlen szerzője hozzáteszi még, hogy a magyarellenességnek az antiszemitizmusból átvett technikái vannak, a viccek tizenöt százaléka eredetileg zsidókról szólt. Nosza, hiszen máris ott vagyunk a cukrostasakon, Hitler arcképe mellett. Jó reggelt, jó kávézást!
Nem új anyag, s gondolom, a levelezőlista révén másokhoz is eljutott, ezért a szerző által rasszista, szélsőségesen magyarellenesnek nevezett viccek közül most csak egyet választottam ízelítőnek:
„A kolozsvári városi tanács ülésén az egyik tanácsos javasolja:
– Kellene még egy szobor a városba.
Rögtön jönnek a javaslatok:
– Legyen az a román paraszt szobra!
– Legyen a népviseletbe öltözött paraszt szobra!
– Jobb kezében legyen egy vasvilla, és harcoljon a magyarokkal!
– A bal kezében legyen egy kötél, hogy a magyarok lássák, mi vár rájuk!
– S hogy az üzenet világos legyen, a kötélen lógjon egy magyar!
Egy pillanatnyi csend után megszólal Funar:
– Jó, de a magyart mindennap cseréljük.”
A hevesebb vérmérsékletű ember a vicc poénjánál már az asztalt püföli, esetleg a bögréjét is földhöz csapja, vagy a viccmesélő ábrázatát szabja át, pedig csak kávézni indult, és mindennek a tetejében cukor nélkül issza.
Szabó Palócz Attila újságíró
