Németország az Európai Unió soros elnöke. Mint ilyen törvényjavaslatot nyújtott be, amely alapján, ha elfogadásra kerülne, az összes uniós tagállamban minden népirtás tagadása azonos lenne a holokauszttagadással. Ami ugye a legtöbb tagállamban (Magyarországon nem) bűncselekménynek minősül. Ez azonban sokkal inkább kedvezne a tagadóknak, mint azoknak, akik elismerik az 1933-45 közötti tragédia egyediségét.
Túltett mindenenA vita kapcsán megszólalt Deborah Lipstadt is. Az amerikai történész arról híresült el, hogy vele szemben vesztett pert David Irving (2000-ben), aminek eredménye képen Irvingről kimondták, hogy antiszemita, rasszista és végső soron holokauszttagadó. Lipstadt azonban most felemelte szavát a német törvényjavaslat ellen. Legfőbb érvei között szerepel, hogy gyakorlatilag a valóban tárgyilagos szakmai viták lehetőségét szüntetné meg a törvény életbelépése.
Két konkrét esetet mutatott be: Az egyik az 1915-16-os törökországi örményekkel szembeni népirtás. Ennek tagadását 2006-ban Franciaországban törvényileg bűncselekménynek ítélték. Történészek azonban máig arról vitatkoznak (elismerve az áldozatok nagy számát), hogy tömeggyilkosság vagy népirtás volt-e? A másik problémás eset, az amikor a NATO erők bombázták Szerbiát a srebrenicai (Koszovo) tömegsírok miatt. Körülbelül 3000 áldozatról van szó. Akkor is elhangzott a holokauszt kifejezés, ami ellen Elie Wiesel tiltakozott. Ha létrejönne a német javaslat alapján az uniós törvény, akkor a holokauszt-túlélő, Nobel békedíjas írót is el kellene ítélni.
Miért ez a furcsa csavar? Nos, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a történelemben rengeteg népirtás történt. Ezeknek általában közös vonása: az áldozatok nagy száma, a gyilkosságok mögött minden esetben ideológia állt. A holokauszt azonban ezek mellett az általános vonások mellett rendelkezik két nagyon fontos egyedi vonással. Az egyik, hogy az fő áldozati csoport (a zsidók) számára nem adott lehetőséget a túlélésre. A másik: a náci állam és a kollaboráns államok a saját állampolgáraik, törvények és rendeletek által megalapozott elpusztítására törekedtek.
Paradox módon a német törvényjavaslat maga is a holokauszttagadás egyik formáját eredményezné: a történtek relativizálását. A szenvedés méricskélése pedig a holokausztban és a népirtásokban s tömeggyilkosságokban meggyilkolt áldozatok emlékére nézve is sértő lenne.
