Amszterdam, amelynek neve is folyóvizet jelent, nem hétköznapi város. Egyszerre vonzza és taszítja az odalátogatót. Különösen azokat, akik nem csupán a szórakozásnak és a parttalan fogyasztásnak akarják szentelni idejüket.
Anne Frank volt menedékeEgyszerre modern, praktikus, ugyanakkor még őrzi a németalföldi protestáns szabadságmozgalom nyomait. Na és itt van a holokauszt egyik legismertebb történetének, a több mint két éven keresztül rejtőzködő Anne Franknak és családjának búvóhelye is.
Amikor a látogató kilép a Központi-pályaudvar épületéből, azonnal megragadja a viszonylag keskeny homlokzatú, ugyanakkor magas épületek látványa. A házak többsége az 1600-as éveket idézi. A keskeny homlokzat oka nagyon prózai: a lakosoknak a házuk utcafrontjának hossza alapján kellett adózniuk. Emiatt a házak és velük együtt a lépcsőházak is igen keskenyek. Nem véletlen, hogy minden amszterdami épületen láthatunk a tető közelében egy kampót. Ez arra szolgál, hogy a költözésnél azt a csigát ráakasszák, amellyel a bútorokat az ablakon át beemelik a szobákba.
Ilyen épület a „Hercegcsatorna” partján álló Anne Frank Huis is. Az épület előtt már délelőtt kilenckor sorban állnak az emberek és ez így megy estig. A világtörténelem egyik leghíresebb épülete ez. 1942. júliusa és 1944. augusztusa között itt bujkált az a nyolc személy, akik a legfiatalabbikuk, Anne naplója alapján közeli ismerőseinkké válhattak. A négytagú Frank, a háromtagú Van Pels családok és Fritz Pfeffer rejtőzködtek itt. Mindannyian olyan zsidók voltak, akiket a náci faji politika halálra szánt.
A házban ma is minden az eredeti állapotokat idézi. Az úgy nevezetett hátsó traktusban a tapéta, a festés mind-mind a rejtőzködés idejét idézi. Csak az első szintem, amelyet akkor irodaként használtak a Frank család beavatott segítői, láthatunk eredeti bútorokat. A második és harmadik emeleteken csak egy-egy motívum eredeti. Ami látható: a ceruzavonások a tapétán, amellyel a szülők a Frank lányok növekedésének ütemét dokumentálták. Láthatunk egy imakönyvet. Noha a családról eddig azt tudtuk, hogy nem voltak vallásosak a helyszínen a kép árnyaltabbá válik. Kísérőnk elmondta, hogy Anne és apja Ottó egyáltalán nem, Margot és az anya Edit azonban nagyon is vallásosak voltak.
A kiállított dokumentumok között van egy levelező oktatásból származó tananyag, amely arról tanúskodik, hogy a bujkálók segítői beiratkoztak ilyen oktatásra, hogy a kamasz lányokat ellássák tananyaggal. Egyikük Miep éppen az ott tartózkodásunkat megelőző napon volt 93 éves.
A Frank család sorsa tulajdonképpen abból a szempontból is tragikus, hogy néhány héttel azelőtt történt, hogy a Szövetségesek elfoglalták Amszterdamot. A westerborki gyűjtőtáborban a büntető részlegbe kerültek. Lebukásukat követően az utolsó hollandiai transzporttal szállították őket Auschwitzba. A lányok a bergen-belseni tábor felszabadulását megelőző napokban haltak meg. Hogy ki árulta el őket és miért, az ma is kérdés?
Amszterdam ellentmondása ebben a történetben is megjelenik. 1941-ben, amikor a németek és a holland kollaboránsok először fogtak volna hozzá zsidó fiatalok kényszermunkára hurcolásához, akkor a hollandok általános sztrájkba léptek és ezzel megakadályozták a zsidók összegyűjtését. Egy évvel később viszont már nem tettek semmilyen lépést arra, hogy a hollandiai és amszterdami zsidókat a sobibori és auschwitz-birkenaui haláltáborokba szállítsák.
