Színház
Népszabadság * Zappe László * 2007. február 19.
Hosszú péntek – hatásos szertartásKép: THEATER.HU – Ilovszky BélaA Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka a Thália Színházban
Egy órán keresztül hasogatják a lelki szőrszálakat Nathalie Sarraute darabjában. Azokat, amelyek hasogatás nélkül bizonyára nem is léteznének. Csak attól és azért vannak, hogy hasogassák őket. A narcisztikus értelmiségi érzékenység, a finoman elemző önvizsgálat és önsajnálat hajlama hozza létre őket. Két barát viszonyában törést, elhidegülést, elidegenedést okoz egy hangsúly, illetve egy sajátos hangsúllyal ejtett, amúgy jelentéktelen mondat: „Ez már valami.” Életszemlélet, világlátás, mentalitás, lelkiség, miegyéb alapvető különbsége bomlik ki a hangsúly meg az azt követő sértődés mögül. Egyikük ugyan boldog, kiegyensúlyozott polgárnak mutatkozik, míg a másik lenne az érzékeny költői lélek, aki még csak nem is valóságos költő, ám aligha születhetne meg közöttük a darabot szinte kitöltő dialógus, ha nem lennének mindketten hajlamosak a túlzott önvizsgálatra, önelemzésre, ha nem tulajdonítanának mindketten végletesen nagy jelentőséget lelki életüknek, s benne kettejük érzelmi viszonyának. A Thália Új Stúdiójában vendégszereplő kolozsvári színészek, a két főszerepet alakító Hatházi András és Dimény Áron, bizonyítva, hogy remekül tudják a szakmát, az Egy Igenért vagy egy Nemért című darabot Patrick Le Mauff rendezésében halálosan komolyan véve, elmélyült lelkizéssel, alapos pszichologizáló kidolgozással játsszák. Csöppnyi iróniával talán még érdekes is lehetne.
Nyilván véletlen, de a kolozsvári magyar társulat vendégjátékának másnapján ismét egy barátság válsága a téma, noha a történet ezúttal komolyabban vehető, a darab viszont jóval komolytalanabb. Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című zenés bohózatában ugyanis jól megfogható oka van a barátság megbomlásának: egy nő, akit barátai csak Nagy Seggnek mondanak. Bogdán Zsolt műpocakkal, Panek Kati mell- és fartöméssel, Bíró József tüntető soványságával is jellemzi a lényegében csöppet sem eredeti, megformálásában azonban egészen különlegessé váló szerelmi, illetve házassági háromszög történetét. Az Elie Malka rendezte produkcióban ugyanakkor a legfontosabb a szövegnél sokkal mélyebb, a kisemberi lét mélyére látó színészi humor, amely a zsidó kultúra sajátos színeiből is táplálkozik.
A vendégjátékot különben a Túl a Maszat-hegyen előadása nyitotta. Varró Dániel és Presser Gábor gyermekmusicalje (amelyet Budapesten a Bábszínház játszik) Keresztes Attila rendezésében eleven lendülettel folyik le, de nem tudja mindig elkerülni a családinak szánt produkciók csapdáját, hol a gyerekeknek szól, hol a kísérőiknek. A főszereplő kisfiút játszó Galló Ernő mozgékony vidámsága magával ragadja az ifjabbakat, Hatházi András Náthás Angol Költője – főleg amikor hosszabb angol szöveget mond – inkább a felnőttebbeket szólítja meg, s így van ez Bogdán Zsolt Bús, Piros Vödrével is, melynek dalát egy hatalmas vászonra vetített orr és száj dünnyögi el.
Végül Visky András Hosszú péntek című, Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regénye alapján készült darabját játszották a kolozsváriak a Tháliában. A szöveggel már több helyen is találkozhattunk, Kulka János felolvasó színházi formában adta elő világosan értelmezve, jól követhetően. Most Tompa Gábor, a kolozsvári színigazgató a maga már megszokottnak mondható eszköztárával állította színpadra, gyönyörű, hatásos szertartást, mozgásokat, vonaglásokat, hörgéseket, nyögéseket, klaszszikus zenét kerítve a szöveg köré, s ezzel jórészt el is nyeletve a történéseket, illetve valami általános iszonyattá, fájdalommá párolva az író gondolati közlendőit.
Ha valaki a fentiekből arra következtet, hogy nem áll hozzám közel Tompa Gábor színháza, sem amelyet rendezőként, sem amelyet vezetőként teremt, az bizonyára nem téved nagyot. De ki kell egészítenem ezt azzal, hogy ha nem is szeretem mindig az eredményt, mindig csodálom azt a sokoldalú, nyitott érdeklődést, azt az igényességet, művészi elszántságot, amely minden előadáson átsüt, s szinte mindig megmutatkozik néhány színészi remeklésben.
