Kilencvenhat éves korában, tegnapelőtt elhunyt Maurice Papon, akit emberiesség elleni bűntettek, a második világháború idején zsidók letartóztatása és deportálása miatt elítéltek – jelentette be közleményben ügyvédje, de sietett hozzátenni, hogy egykori védence soha nem ismerte el bűnösségét a bordeaux-i büntető törvényszék előtt, amely 1999-ben tízévi börtönbüntetésre ítélte.
Papon a második világháború alatti és az az utáni évek ellentmondásos figurája volt. A németekkel kollaboráns Vichy-kormány idején, 1940 és 1944 között Gironde megye prefektusa, vagyis rendőrfőkapitánya és közigazgatási elöljárója volt – tehát élet és halál ura. Aktív szerepet vállalt ezerötszáz zsidó deportálásában azzal, hogy ő írta alá az erről szóló rendeletet. A bordeaux-i büntető törvényszék a többi között éppen emiatt emelt vádat az akkor már 88 éves Papon ellen.
Maurice Papon politikai pályafutása a második világháború után szorosan összefonódott Charles de Gaulle-éval. Harcolt az algériai háborúban (1954-1962) Párizs rendőrprefektusává választották 1958-ban: itt az 1961-es constantinois-i tüntetések szétverésével szerzett kétes hírnevet; az akcióban majdnem kétszáz ember megsebesült. A marokkói ellenzék vezérének, Mehdi Ben Barkának az eltűnésében is aktív szerepet játszott, jutalmul 1965-ben a Sud Aviation légitársaság elnökévé nevezték ki. (Ehhez a céghez fűződik a Concorde kifejlesztése.)
Papont a francia politika túlélőművészének tekintették. Raymond Barre és Giscard d”Estaing elnöksége alatt a pénzügyi tárcát irányította. Politikai pályája 1981-ben ért véget, amikor a Le Canard Enchainé című lap május 6-i számában közzétette azokat a dokumentumokat, amelyek Papon aláírásával elrendelték a Gironde megyei zsidók deportálását. Perének előkészítése 17 évig tartott. Bár tíz évre ítélték, három év után megroppant egészségi állapota miatt szabadult. Halála előtt nyolc nappal szállították kórházba keringési zavarokkal.
MH
