Népszabadság * Pál Beáta * 2007. február 19.
Látogatók Szaladin sírjánál DamaszkuszbanDamaszkusz óvárosának sikátoraiban, bazárjaiban elveszni elég indok arra, hogy pár napot a szíriai fővárosban időzzünk.
A széles római falakkal körbevett damaszkuszi óváros keresztény negyedében, az Ananiás-templomnál kezdjük sétánkat. A Biblia is leírja, hogy a zsidó Saul ebben a városban tért meg, lett kereszténnyé, s Pálként folytatta apostoli munkáját. A legenda szerint Jeruzsálemből jövet, Damaszkusz kapui előtt hirtelen fény vakította el, s a városban egy Ananiás nevű tanítvány megkeresztelte. Temploma ma is az itteni keresztény közösség egyik központja.
Az óváros szívében találjuk az iszlám építészet egyik csodáját, a fenséges Omajjád-mecsetet. Kis udvarában van a híres muzulmán hős, Szaladin sírja. Úgy időzítjük a látogatást, hogy lehetőleg két ima között érkezzünk. A belső udvarban a hívők arcukat és lábukat mossák, mielőtt belépnek a mecsetbe. Azok az asszonyok, akik nincsenek földig érő szoknyában, barna köpenyt öltenek magukra, amit az oldalsó bejáratnál bérelhetnek. A szokásnak megfelelően cipőnket levetjük, s kézben visszük magunkkal, ahogy végigsétálunk a hatalmas, három minarettel büszkélkedő épületegyüttesben. Nők és férfiak külön vannak a fűtött, szőnyegekkel leterített, s aprólékos mozaikokkal gazdag mecsetben. Az iszlám e tekintélyes központját Jézus megkeresztelőjének sírjára építették, ugyanis Keresztelő Szent János fejét is ebben a mecsetben őrzik. Az ereklye ma egy gazdagon díszített üvegfalú szekrényben látható, amely előtt keresztények és muzulmánok együtt imádkozhatnak.
A dzsámi szomszédságában terül el Damaszkusz fantasztikus látványossága: a Hamijjida bazár. Hömpölygő tömegével, „a régi dicsőséges mohamedán Kelet gazdasági életének, mesés kincsesházának késői örököse”, ahogy Germanus Gyula orientalista írta egykor. A kellemes illatú, a fahéjtól a sáfrányig vagy korianderig mindent kiállító fűszerbazár (vagy arabul „szúk”) után a vakítóan fényes ékszerszúkhoz érünk, ahol finoman készített réz, ezüst, arany ékszerek, dísztárgyak sorakoznak. Majd színes szövetek mezőit, selymet, brokátot, muszlint, posztót vagy szőnyegeket pakolnak ki a kereskedők, amit örömmel vásárolnak a fekete, földig érő szoknyákba bugyolált, kendős asszonyok, akik fátylukat szégyenlősen arcuk elé húzzák, ha férfi közeledik. Kicsiny édességboltok hívogatják az elfáradt nézelődőt, s ha nem is vásárol a vendég, egy aszalt datolyát vagy sárgabarackot azért meg-megkóstoltatnak vele a lelkes eladók. Damaszkuszban vannak még olyan kávézók is, ahol esténként a hivatásos öreg mesemondó köré zsúfolásig gyűlnek össze az érdeklődők, s csendben, vízipipával a szájban hallgatják az arab világ klasszikus történeteit.
A belvárosban a kézművesműhelyekbe is érdemes bepillantani. Megnézhetjük, hogyan készülnek a sokszínű és sokfajta fából, gyöngyházdarabokat felhasználó szíriai intarziás bútorok, dobozok. A kíváncsiság néhány kopottas kapun is keresztülvisz, s itt a belső udvarokban idilli mikrokozmoszba cseppenünk: csobogó díszkutak, kék-fehér, kézzel festett csempével kirakott boltívek, színes, aprólékosan megmunkált csillárok, s kényelmes díványok előtt vízipipák várnak gazdáikra.
Vízum: 11 ezer forint (itthon kell beszerezni), s 2-3 napon belül megadják a budapesti nagykövetségen.
Étkezés: a Mártírok tere (Al-Merjeh) környéke tele van olcsó étkezőhelyekkel, amelyek nagyobbrészt falafelt vagy soarmát (így hívják itt a marinált csirke-, birka- vagy marhahúsból készült, pitakenyérben felszolgált szendvicset) árulnak. A higiéniás körülmények szerint válasszunk étkezőhelyet. A szemünk előtt facsart olcsó gyümölcslevet is érdemes kipróbálni. Ottjártunkkor a gránátalmalé volt a fő sláger.
Alkudozás: a vásárlás része. Az első próbálkozással is jelentős árcsökkenést érhetünk el.
