Ázsia már jó ideje Európa biztos pontja, már ami az öreg földrész nagy nemzetközi filmfesztiváljainak díjosztó ceremóniáit illeti. A most befejeződött Berlinalén is egy kínai film húzta ki a pácból a nemzetközi zsűrit: a Tuya házassága című filmnek ítélt Arany Medve megérdemelt helyre került, így nagyobb botrányok nélkül zajlott le a már-már botrányosan átlag alatti színvonalon mozgó versenyprogram díjosztó gálája. A magyar részvétel eredménye: Bogdán Árpád Boldog új élet című filmje elismerő oklevelet hozott haza.
Bár az utolsó pillanatban még javított valamit a lehangoló fesztivál képén Jirí Menzel részvétele az Őfelsége pincére voltam című filmjével, a berlini versenyprogram átlaga bosszantóan csapnivaló volt. A nemzetközi sajtó képviselői közül sokan Menzelnek előlegezték meg az Arany Medvét, s ez megérdemelt döntés is lett volna, de a Paul Schrader amerikai rendező elnökletével dolgozó zsűri a legendás cseh rendező elismerését teljesen ráhagyta az ítészekre. Menzelnek így a nemzetközi filmkritikusok (FIPRESCI) díjával kellett megelégednie, ami váratlanul kevés a sok humorral és fájdalommal megszólaló Hrabal-megfilmesítés teljesítményéhez képest. Igaz, ez a Menzel kicsit más, mint aki legutóbb, 17 évvel ezelőtt a Pacsirták cérnaszálon című, évtizedekig dobozba zárt remekével elvitte az Arany Medvét. Mint aki hátrébb lépett, s távolról figyeli a világot…
Az is igaz, hogy végül is nem került méltatlan helyre a Berlinale legfőbb elismerése sem, nem először a fesztivál történetében idén ismét kínai film vitte haza az Arany Medvét. Ráadásul egy olyan filmmel, amely Mongólia északnyugati végein játszódik. A kínai ipar erőteljes terjeszkedése következtében a pásztorkodó mongoloknak el kell hagyniuk a sztyeppét, a nomád életformát, hogy a közeli városokba telepedve bevonják őket a mezőgazdasági munkába. A Tuya esküvője egy eltűnőben lévő életforma utolsó pillanatait örökíti meg. Középpontjában egy fiatal nő áll, aki nem hajlandó feladni addigi életét, nyomorék férjével, két gyermekével és száz juhával megpróbál szembeszállni a kényszerítő körülményekkel. Végső megoldásként egy olyan férfit keres házastársnak, aki nemcsak róla, a gyermekeiről és a nyájról gondoskodik, hanem magatehetetlen volt férjéről is. A fiatal kínai rendező, Wang Quan An bevallása szerint a Belső-Mongóliából származó édesanyjától hallott történetek késztették arra, hogy filmre vigye azt a gyökeres változást, amelynek következtében az ipari terjeszkedés sivataggá változtatja a sztyeppét, és megfosztja a pásztorkodó embereket hagyományos életmódjuktól. „Mindig szerettem a mongolokat, meg akartam örökíteni az életüket, míg ebben a formájában végleg eltűnik, mindörökre.”
A két másik fontos díjat ugyancsak távolabbi tájakon született művek vitték el Európa szívéből. A zsűri nagydíját jelentő Ezüst Medve A másik című argentin filmé lett, amelyben egy meglehetősen spekulatív személy- és lélekcsere állomásait rakta a vászonra Ariel Rotter rendező, vitatható fogyaszthatósági szinten, ám főszereplőjének, Julio Chaveznek megnyerve a legjobb férfialakítás Ezüst Medvéjét is. Egy minden háborús közhelytől és képi sémától mentes izraeli háborús filmmel, a Beaufort-ral a rendezés Ezüst Medvéjét érdemelte ki a New York-i születésű Joseph Cedar. A dél-libanoni erődben állomásozó utolsó izraeli egység kivonulás előtti utolsó napjait mondja el a film 2000 derekán, de nem a háborúról vagy ellene beszél, hanem az erőd szűk kazamatáiban lévő fiatal emberekről. A félelemről, a várakozásról, a tétlenségről (bizonyos fokig a Bőrnyakúak című amerikai film iraki háborús közérzetét juttatja eszünkbe, csak sokkal bensőségesebb, személyesebb léptékben) erős atmoszférájú képek vallanak, a sajátos szituációban nem győzelemről vagy vereségről szól a szereplők sorsa, hanem egyedül az életben maradásról.
Az európai film mélyen a várakozáson alul teljesített az év első nagy nemzetközi fesztiválján. Vagy a válogatók nyúltak alaposan mellé. Saját nagyságukba szerelmes, önmagukra figyelő, köldöknéző produkciók sora kapott helyet a versenyben olyan mozik mellett, amelyeknek nincs keresnivalójuk egy hagyományosan igényes, nagy fesztiválon. Jacques Rivette Balzac-adaptációja, a Ne nyúlj a fejszéhez mai szemmel hosszadalmas szerelmi nyűglődés poros érzelmekkel és olyan avíttas társadalomkritikával, amihez semmi közünk. A német film egyik ügyeletes kedvence, Christian Petzold Yella című filmje valójában kész „átverőshow”, még ha megtévesztően mai díszletekkel imitálja is a sterilen a számokra és összegekre figyelő új világot. Nem fair ugyanis, ahogy egy gyilkosság-öngyilkosság következményeit a valóság-valótlanság játékával adja elő. Viszont főszereplője, a kétéletű könyvelőnőt játszó Nina Hoss megkapta a női alakítás Arany Medvéjét. Közhely és felszínesség lép frigyre a rokonszenves politikai témával a hatszoros (német-francia-belga-brit-olasz-dél-afrikai) koprodukcióban készült Goodbye Bafama (Viszlát, fiú) című filmben, amelyet a jó nevű dán Bille August (Oscar-díjas a Pelléért) jegyez. A Nelson Mandela és egy börtönőre közti, barátivá váló kapcsolatról a hosszúra nyúlt filmidőben semmi látni érdemes mozzanat nem derül ki. A francia fenegyerek, Francois Ozon egy paródia paródiáját harsogóan tudatos giccsbe oltja az Angelben, ami egy darabig még szórakoztató játéknak elmegy, de azután a rendező értelmetlen öntetszelgésénél nem jut messzebb. A verseny legszórakoztatóbb filmje – a Berliner Morgenpost olvasóitól megkapta a közönségdíjat – egy nagymamáról szól, aki egy szexklubban kénytelen munkát vállalni a londoni Sohóban. A belga Sam Garbarski rendezte Irina Palm hol briliáns humorú, remek jeleneteivel, hol giccsbe hajló ügyetlenségeivel képesztett el. Nem feltétlen fesztiválfilm, de feltétlen közönségsiker a hatvanas rockdámával, Marianne Fathfull-lal a főszerepben. A Budapest Film megvette, aligha kell üres termektől tartania. De ez azért kevés biztatás, ha az ember a berlini fesztivál mérlegét próbálja megvonni.
Bársony Éva
Keretes cikkek
Bogdán Árpád elismerő oklevele
Berlinben Wieland Speck, a Panorama program igazgatója Bogdán Árpádnak elismerő oklevelet adott át a Boldog új élet című filmjéért. A fiatal magyar rendező a 38. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb elsőfilmes rendező díját, majd a nemzetközi közönség előtt az 57. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozhatott be. A programigazgató üdvözlő beszédében elmondta, reményei szerint a fiatal rendezőtehetséget következő filmjével hamarosan viszontláthatja a berlini mustra meghívottjai között. A Boldog új élet egy roma fiúról szól, az önéletrajzi elemeket felhasználó forgatókönyvet is Bogdán jegyzi.
