2007.02.15., 2007. évfolyam, 7. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168ra
cimkék: Hősök tere, neonácik
„Győzelemre visz majd a nyilaskereszt” – énekelték büszkén a hétvégén Szálasi hívei a Hősök terén. Emlékezni gyűlt össze majd” kétezer újnyilas, a hatvankét évvel ezelőtti várbeli kitörési kísérletre, dicsőíteni a nemzetvezetőt és elvbarátait.
Kattintson a képre! – Kik lesznek többen, mi vagy ők? – kedélyeskedik egy újságíró kolléga a délután egyre meghirdetett gyülekező első perceiben. Rutinos tüntető, csukott szemmel megmondja, hány fős demonstrációt oszlat fel ötszáz rendőr egy átlagos hétvégén a Kossuth téren. A nyilaslelkesedést illető szkepticizmusa sem alaptalan. A „Becsület napja” rendezvények mindeddig jobban vonzották a sajtót, mint a retro-hungaristákat.
A díszletek alapján a szervezők is minimálprogramra számíthattak, bár igyekeztek nemzetközivé emelni a Szálasi-dzsemborit, német és angol vendégművészek s a környező államok náci közösségeinek invitálásával. A Hősök terén, az ismeretlen katona emlékműve körül kordonzár, szűk folyosó vezet a díszburkolat széléig. Itt gyülekeznek az érintettek. Sajtónak, nézelődőnek kívül tágasabb, a műveleti területre csak „fajtiszták” juthatnak.
Tudakolnánk egy rendezőtől – még R-betűs karszalagja is árpádsávos -, miért e kirekesztés, ám amint megtudja, újságírók vagyunk, grimaszolva elszelel. Marad a neten köröztetett rendezvényitiner. Ebből megtudjuk: a megemlékezés katonai jellegű, a szemlélődőktől kéretik, ne bontsák meg a zárt alakzatot.
A szimbolikus sír előtt már nagy a serteperte. Demonstrációs rutin: hangosítás, keverőpult, mikrofonok. Egyedi hangulatot az emlékmű elé helyezett, rohamsisakkal megfejelt mobil fakereszt („Vér és Becsület” felirat) és az elzárt téglalap hosszabb oldalai mellé állított zászlótartók sorfala ad. (Lobogósokat ugyancsak az interneten verbuváltak, feltétel: elkötelezettség és állóképesség. Nem rezdülhet az árpádsáv.) A tervek szerint e zászlósorfal közé sorakoznak fel a nemzetmentő hívei.
Alig fél órával a kezdés előtt már egyértelmű: látogatottsági rekordot dönt a megemlékezés. A Szépművészeti Múzeum előtt Monet-kiállításkor sem kígyózott akkora tömeg, amekkora most a kordonok közé vár bebocsátást. A lassan ezerfőssé duzzadó sokaság szinte egyenruhában: bakancs, farmer, bomber, persze minden fekete. Minimális eltérésekre csak a skinhead szubkultúrában jártas segítőnk hívja fel a figyelmet. Üzenetértékű a bakancs fűzőjének színe: a fekete a náciké, a fehér a hungaristáké, a vörös az anarchistáké. A boka-analízist egy fehér-vörös megoldásnál adjuk fel. Többet árulnak el a ruhára vagy bőrre aggatott azonosító jegyek, szimbólumok. Tiltott jelképet sehol nem látunk, annál többször villan fel a 88-as szám. (A német ábécé nyolcadik betűje a H, így a kód felfejtése Heil Hitler!) Ugyancsak népszerű a vaskereszt, amely bár első világháborús német kitüntetés, a náci rezsim alatt vált igazán ismertté. Ám a legtöbbször használt szimbólum az árpádsáv. Zászlón, karszalagon, transzparensen. (Lezártnak tekinthetjük a „Minek a jelképe az árpádsávos zászló?” – vitát. Nyilván véletlenül volt kizárólag ilyen zászló a kizárólag újnácik és újnyilasok kezében. Nemzeti lobogót csak a bolgár küldöttségnél láttunk, a bennszülötteknél egyet sem.)
A megjelentek régi ismerősként köszöntik egymást. Mi is megtehetnénk ezt jó pár Kossuth térivel, akikre ráismerünk. Legutóbb Orbán Viktor kordonbontós happeningjén futottunk össze velük, akkor éppen a demokráciát védték a diktatórikus kormánytól. Öltözékük civil, ám tekintetük éppoly elszánt, mint kopasz bajtársaiké.
Kis csúszással kezdődik a nyilasszeánsz: dobpergés és méltóságteljes bevonulás, amely bő tíz percig is eltart.
A rendezvény katonai jellegét a tornasorba sorakozás, s a dohányzás és mobilcsevegés tilalma adja. A megjelentek száma meghökkentő. A szeptemberben kezdődött zavargások előtt csupán maroknyian vállalták nemzetiszocialista eszméiket. Mostanra legitim ideológiává vált ez is az utcán.
A házigazda szerepét ezúttal nem a Vér és Becsület Kulturális Egyesület látja el, mivel a szervezetet a bíróság – többéves huzavona után – betiltotta. A harcban elesett testvér helyére most a Hazáért Egység Mozgalom lépett – szervezőgárdája a jogelődé -, ez dirigálja a neonáci parádét.
– Vigyázz! Pihenj! – hangzik a parancs, majd hallga, csitt, nyilas prominensek kezdik osztani az észt.
A beszédekből kirajzolódó világkép koherens: Hitler és Szálasi csapatai a jófiúk e történetben, akik a vörös horda, a kommunizmus ellen vívtak igazságos és szent háborút. E témakörben Magyarország újfent elfoglalta a „Nyugat védőbástyája” szerepet. Ezt testesíti meg „a hős harcosok hűsége és bátorsága”, akik 1945 februárjában, az ostromgyűrű bezárulta után nem hunyászkodtak meg a „bestiális horda” előtt, hanem megkísérelték a kitörést. Megtudjuk, hogy minden rossz (demokrácia, liberalizmus, kommunizmus, multikulti, „szabadság, egyenlőség, testvériség”) a zsidó világuralmi törekvések eszköze, valamint hogy Churchill a második világháború „legaljasabb gazembere”. Utóbbi kijelentés – alapvető abszurditásán túl – már csak azért is bájos, mert tolmácsolója egy idősb angol skin.
A német náci elvtársakkal tarkított beszéddömpingben helyet kap a manapság legtöbbször foglalkoztatott nyilasideológus, Tudós-Takács János is. A magát teológusnak tituláló Szálasi-fun Drezda bombázásáról és a nácik/hungaristák holokausztjáról szónokol. (Kedélyes, akárcsak a múltja a pártállam szolgálatában.) De hallhattunk merész ívű beszédet, amely egy spárgára fűzte a kitörési kísérletet, az 1956-os szabadságharcot és a Kossuth téri tüntetéssorozatot. Így kerek.
Kétórás a köztéri verbál-agresszió, a szokatlanul enyhe időben kopasz tarkókra tűz a téli nap. Sokan nem bírják, a megemlékezés közben tíz bőrfejű is kidől, egyikükkel mentő siet el. A többség – másfél ezren – kitartanak a végsőkig. A szónokok és a koszorúzás után felcsendül a Himnusz, a Székely himnusz, zárásként pedig az Ébredj magyar! kezdetű sláger, a hungarista mozgalom himnusza, záróakkordjaiban: „Győzelemre visz majd a nyilaskereszt, Szálasi Ferenc!” Kitartás!
A rendezett alakzatok lassan bomlanak, noha volt „Oszolj!”. Elégedett pacsik, kopasz összeborulások, testvéri puszik. Úgy látszik, fizikai erőszak nélkül megússzuk a dolgot, vége a játék és muzsika nyilasoknak című kétórás parádénak.
Itt akartuk befejezni, e tudósítás megszületésének okát adva azzal, „hogy bebizonyítsuk: nemcsak a szemetek tudnak magyarul”. A politika azonban tovább írta a sort.
Hiller István szocialista pártelnök sietett elhatárolódni a náci találkozótól, ugyanezt kérve a többi pártvezértől is. Olcsó húzás, magas labda, melyet a Fidesz nem habozott lecsapni. Másnap Pokorni Zoltán és egy maroknyi elszánt Fidelitas-képviselő demonstrált a rendőrpalota előtt, összehasonlítva a Kossuth tér lezárásának – úgymond – alkotmányos alapjogokat sértő mivoltát és a nácik szabad gyülekezését, lényegében nyilasszimpátiával vádolva a kormányt. (Emlékezetes, 2001-ben a Fidesz-kormány, jogszabályok nélkül is, simán betiltotta a „Becsület napját”.) Helyszíni megfigyelésünk: a két tér közötti összefüggés kimerül a megjelentek egy részének azonosságában.
