Európa elveszti önmagát
Bernard Lewis világhírű iszlámszakértő drámai figyelmeztetése
Az iszlám hamarosan Európa meghatározó erejévé válik, mivel az európaiak a politikai korrektség és a multikulturalizmus nevében lassacskán minden kérdésben feladják elveiket és értékeiket – állítja Bernard Lewis, akit sokan a világ első számú iszlámszakértőjének tartanak. A kilencvenéves professzort a Jerusalem Post szerkesztői kérdezték többek között a Közel-Keletet átformáló síita forradalomról és az iráni válság megoldásának lehetőségeiről.
Iránnal kapcsolatban a Princeton Egyetem professzora fontosnak vélte, hogy megkülönböztesse az iráni vallási-politikai rezsimet a perzsa lakosságtól. Lewis szerint minden bizonyíték arra utal, hogy a hatalmon lévők egyáltalán nem örvendenek nagy népszerűségnek az irániak köreiben. Az emberek sokkal nyitottabbak, mint azt a mollák szeretnék: sokan hallgatják például az egyik izraeli rádióműsor perzsa adását, és a libanoni háborút sem nézték sokan jó szemmel, mivel az emberek úgy érezték, hogy belerángatták őket a konfliktusba.
Az iráni atomkutatás kapcsán ugyanakkor Lewis elmondta, hogy a program bizonyos szempontból a nemzeti önérzet részét képezi. Irán mind a négy oldalról nukleáris fegyverrel rendelkező országokkal van körülvéve: északon az oroszok, keleten a kínaiak, délen Pakisztán, nyugat felől pedig Izrael rendelkezik atomfegyverekkel.
A nemzeti büszkeség azonban nem jelenti azt, hogy az emberek támogatnák a jelenlegi rezsim atomfegyverrel kapcsolatos fenyegetőzéseit.
Lewis szerint Izraelnek és a Nyugatnak az iráni emberekhez kellene saját nyelvükön közvetlenül szólniuk annak érdekében, hogy a mérsékelt irányvonal megerősödjön Iránban, és az irániak megértsék, hogyan működik egy szabad társadalom. „Az iráni kormány nem számít arra, hogy támadás éri a Nyugat részéről. Mivel az irániak nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal arról, hogyan működik a szabad társadalom, ezért a demokráciában megszokott és termékeny viták, konfliktusok nem érthetők a számukra. Ezeket gyengeségnek, a megosztottság és a félelem jelének tartják, ezért becsüli alá a kormány azokat az erőket, melyek vele szemben állnak.”
Muszlim demonstráció London központjában
A princetoni professzor továbbá kiemeli azt a tényt is, hogy Irán törekvéseit több arab állam sem nézi jó szemmel, hanem aggodalommal tölti el őket az a síita forradalom, mely Iránból terjed Irakba Szírián és Libanonon keresztül, és eljut egészen Afganisztánig, valamint Pakisztánig. Jelentős síita kisebbség található Szaúd-Arábiában és az öböl más államaiban, ezért a síita forradalom komoly veszélyforrást jelent ezen országok számára. Lewis szerint nem volt véletlen, hogy több arab ország, ha hallgatólagosan is, de támogatta Izraelt a nyári libanoni háború során. Az arab országok népei között is tapasztalható egyfajta „enyhülés”. Erre példa lehet a Szíriai Reform Párt vezetője, Farid Ghadry, aki nem rejti véka alá Izraelről alkotott pozitív véleményét, valamint a lakosság Jordániában, ahol nagyon sokan nézik a véleményeket szabadon ütköztető izraeli televíziót.
A Közel-Keleten zajló eseményekről az amerikai szakértő elmondta: azokat nézőponttól függően lehet bátorítónak, de súlyosan aggasztónak is látni. Egyrészről növekszik az erőszak, és ezzel együtt a szélsőséges és terrorista mozgalmak támogatottsága, valamint egyre nagyobb területen tudják befolyásukat érvényesíteni. Lewis úgy véli, hogy Európa is hamarosan ehhez a területhez fog tartozni, mivel az iszlám befolyása egyre növekszik a kontinensen. Európa iszlamizációja két oldalról is „kap erősítést”: egyrészről a muzulmánok a bevándorlást és a demokráciát használják ki, az európaiak pedig erre önmaguk lebecsülésével reagálnak: a politikai korrektség és a multikulturalizmus nevében lemondanak mindenről, hogy ne sértsenek meg senkit.
Statisztikákkal is alátámasztható, hogy az asszimilációs várakozásokkal ellentétben a harmadik generációs muzulmánoknál egyre erősebb az iszlám értékekhez való hűség. Ehhez Lewis véleménye szerint hozzájárul az is, hogy Európában – ellentétben az Egyesült Államokkal – nincs sok olyan érték, mely ezek helyett vonzó lenne a számukra. Európában tapasztalható, hogy nem tisztelik a saját kultúrájukat, és Lewis úgy látja, hogy egy „önlealacsonyító kultúra” kezd kialakulni. Eközben persze nem könnyű az európaivá válás sem a bevándorlóknak. Amíg Amerikában ez csupán egy állampolgári esküt igényel, Európában ha valaki francia vagy német akar lenni, annak a kisebbségi identitását kell megváltoztatnia.
A jövővel kapcsolatban Lewis aggasztónak tartja az Iránban érzékelhető apokaliptikus hangulatot. Véleménye szerint a jelenlegi fegyverkezés azért más, mint a hidegháború volt, mert akkor bár mindkét fél rendelkezett atomfegyverrel a megtorlástól tartva egyik sem merte bevetni. Az iszlám vallásos fanatikusok azonban nem ilyen hozzáállással rendelkeznek: számukra nem visszatartó erő az, hogy a saját országuk is ugyanolyan pusztítást élhet át. Sőt úgy vélik, hogy szívességet tesznek az embereknek azzal, hogy gyors belépést biztosítanak számukra a „Paradicsomba”. Lewis ugyanakkor pozitívnak ítéli azt, hogy több arab kormány részéről azt tapasztalja, hogy nem Izraelt tartják a legnagyobb veszélyforrásnak, ennek ellenére nem várja hosszú távon komolyabb kapcsolatok kialakulását Izrael és ezen országok között.
