7. évfolyam 7. szám, 2007.02.15.
Hová tűntek a zongorák?
KOCSIS ZOLTÁN ZONGORAMŰVÉSZ, KARMESTER – 2002. június 7. „Kérdezem: ma hol vannak a zongorák a lakásokból? Hajdanán a Szent István körút 22.-ben laktam, egy „rendes” pesti bérházban, ahol legalább nyolc lakásban volt zongora. Ha ma egy ilyen házban egy zongorát is találni, akkor mindent visszavonok, és azt mondom: van még remény. Ám ha volnának is zongorák, ki veszi rá a gyerekét, hogy zenét tanuljon, hogy muzsikus legyen? Csak a legmegveszekedettebb zenebolondok. Az lenne jó, ha mindenki a helyén lenne, ha mindenki csak azzal foglalkozhatna, amit szeret, ami az emberiség javára van. Akkor sem a jelenkori, sem a jövőbeli Oszamák nem rontanának a világra.”
A Nobel-díj üzenete
KERTÉSZ IMRE ÍRÓ – 2002. október 25. „Tudom, hogy a század folyamán több magyar író is megérdemelte volna ugyanezt az elismerést. Közülük, ha rajtam múlt volna a döntés, először Krúdy Gyulának ítéltem volna oda a Nobel-díjat. … Jó lenne, ha a könyveim továbbra sem lennének kötelező olvasmányok, mert diákként én sem szerettem, ha egy regényből, bármilyen kiváló is, dolgozatot kellett írni. Viszont elégtételt jelentene számomra, ha a könyveimre felhívnák a diákok figyelmét. Ha az irodalomtanárok felébresztik irántuk az érdeklődést.”
Rejtjelkulcsok és alibi irodalom
OMOKOS MÁTYÁS IRODALOMTÖRTÉNÉSZ – 2003. április 25. „Még mindig rengeteg a tisztáznivaló, a ki nem mondott vagy visszanyelt igazság. Például az, hogy Mándy Iván írói világa hogyan zúzza porrá a hazug szocialista ideológia valóságképét. Az ilyen dolgokat annyira elsöpörte az idő, hogy megértetni is nehéz azokkal, akiknek nincsenek személyes tapasztalataik az elmúlt időszakról. Mindenki hordoz adósságlevelet a lelkében.”
A szabadság kultúrája
MARIO VARGAS LLOSA ÍRÓ – 2003. május 2. „Önök vagy a lengyelek, a csehek tudják, milyen borzalmakkal jár az önkényuralom, s így elérhetik, hogy a demokrácia intézményei ne váljanak üres, gépies hivatalokká, hanem biztosítékául szolgáljanak a kreativitásnak, a szabadságnak, a spontaneitásnak és a gazdasági felvirágzásnak is.”
Itt nem lehet vadulni
JORDÁN TAMÁS RENDEZŐ – 2003. szeptember 26. „A jobboldal azt mondja, hogy alkalmatlan vagyok, a baloldal meg azt sérelmezi, hogy túl békülékeny. … Ha valaki semleges akar maradni, arra azt mondják, hogy gyáva vagy hülye. … A baloldal nevezett ki, kár lenne úgy csinálni, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. … A házon belül nem lesz politika, mert egyszerűen nem hagyok neki teret.”
Hogyan lehetne pontos kiadást készíteni?
BARTÓK PÉTER, BARTÓK BÉLA FIA – 2004. február 6. „A Szlovákiába el nem küldött anyag mind nálam van Floridában, és a végrendeletem értelmében halálom után Budapestre kerül.”
Csavar a gépezetben
HARASZTY ISTVÁN SZOBRÁSZMŰVÉSZ – 2004. október 21. „Rendszerbíráló szobrászatom tárgyai, konceptuális objekjeim arról szóltak, ami nekem nem tetszett. Mindig általános problémákat feszegettem olyan szobrokkal, mint például az Acélmosoly, a Keljfel János, a Vurslitzer vagy a Madárkalitka. Ma azok a problémák, amik esetleg zavarnak, nem általánosíthatók. Nem mondhatom, hogy ez fehér vagy fekete, mert egész biztos, hogy csak szürke lehet, hiszen lehet, hogy nekem is igazam van, és a másiknak is – ezeket próbálom közelebb hozni egymáshoz. Más a feladata a művésznek diktatúra idején és más, amikor nincs diktatúra.”
Amerikai abszurd
EDWARD ALBEE DRÁMAÍRÓ – 2005. október 27. „Változatlanul hiszek az írástudók felelősségében, kiállásában, csak a harc színtere és fókusza változott meg. A hatvanas években polgárjogi mozgalmakra irányult figyelmünk, nemcsak Amerikában, de az egész világon. Emlékszem, Arthur Millerrel együtt tiltakoztunk a szovjet nagykövetség előtt a bebörtönzött orosz írók szabadon bocsátásáért. Ma, amikor véleményem szerint nagyon rossz irányba megy Amerika, ismét fel kell emelni szavunkat, nem engedhetjük, hogy akármire hivatkozva is megnyirbálják szabadságjogainkat.”
Isten kezébe kapaszkodva
SZABÓ MAGDA ÍRÓ – 2005. december 22. „Isten nagyon kevés képességet adott nekem, de azt megadta, hogyha elkezdek írni, akkor a kegyelme mögöttem áll, és Isten kegyelmével hirtelen valami olyan válik előttem világossá, amit nem volna szabad tudnom, mert nem éltem át.”
A vers legyen fényűzés
CSUKÁS ISTVÁN KÖLTŐ – 2006. április 13. „Ne azt várják a költőtől, hogy megoldja a hétköznapi gondokat, hanem valami mást. Várjon az olvasó is fényűzést, luxust. Zenét sem azért hallgatunk és képeket sem azért nézünk, hogy elmúljon a fogfájásunk. Sokkal inkább azért, hogy azt az elvesztett kapcsolatot a világgal, ami gyerekkorunkban még megvolt, újra megtaláljuk. Szerencsére a magyar költészet tele van üdítő, máig élő versekkel, Csokonaival, Dsida Jenővel és másokkal.”
Nem akar megfelelni
SZARVAS JÓZSEF SZÍNMŰVÉSZ – 2006. december 7. „Talán a demokrácia alapjaihoz kellene visszatérnünk. És persze önmagunkhoz, a gyerekkorunkhoz, amiből építkezünk. A gyerekkor az alap, minden arra épül, hogy ki milyen családból, közegből, iskolából – ami nekem a szakmunkássuli volt – jön.”
Huzatban
BEREMÉNYI GÉZA ÍRÓ, RENDEZŐ – 2006. január 19. „A szocializmus egy külön zárványvilág, amely nincs benne az emberiség történelmének folyásában. Lehetett tudni, hogy ha megszűnik, újra ki leszünk téve a sors és az események szeszélyeinek, hogy visszatérünk a kapitalizmus dzsungelébe, a „huzatba”. Ebben az új helyzetben nincs semmi meglepő, legfeljebb a kegyetlensége.”
Újragondolná Európát
KRZYSZTOF ZANUSSI FILMRENDEZŐ – 2006. december 21. „A XX. században Európa megtapasztalta a gonoszt, melyet maga hívott életre. Két szörnyű ideológia bizonytalanított el bennünket magunk felől. Többet öltünk meg honfitársaink közül, mint bármely más kontinensen. De összességében a zsidó-keresztény hagyomány az emberi fejlődésre felszabadító hatást gyakorolt. Egyetlen más hagyománynak sem volt ilyen teremtő ereje.”
