A mekkai palesztin megállapodás új stratégiai választás elé állította Izraelt – mondta Ehud Olmert miniszterelnök azon a tanácskozáson, amelynek témája a palesztin egységkormány megalakítása volt. „Arra is van esély, hogy a Fatah-Hamász kormánnyal felújítjuk a béketárgyalásokat” – fűzte hozzá.
A mekkai megállapodás felemás helyzetbe hozta az izraeli kormányt. Egyrészt, a Hamász-Fatah kormány elmosta a különbséget Mahmúd Abbász palesztin elnök és a Hamász-vezette kormány között és elvben alátámaszthatta volna az álláspontot, hogy Abásszal se tartsa fenn Izrael a kapcsolatokat, mint ahogyan a Hamászt bojkottálja; másrészt azonban ebben az esetben egyáltalán nem maradt volna Izraelnek tárgyalópartnere. Ezenkívül, a mekkai megállapodást támogatják a mérsékelteknek minősülő arab államok – Szaúd-Arábia, Egyiptom vagy Jordánia – amelyekkel Izraelnek érdekében áll fenntartani kapcsolatait. Európai diplomáciai körök szerint éppen a szaúdi-izraeli közvetlen „csatorna” járult hozzá ahhoz, hogy Izrael aránylag kiegyensúlyozott álláspontot foglalt el a mekkai megállapodással kapcsolatban. Izrael azt sem akarta, hogy álláspontja túlságosan eltérjen az amerikai, és főleg az európai véleményektől. Mindezen megfontolások alapján Olmert úgy döntött, hogy részt vesz a jövő heti, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel és Mahmúd Abbasz elnökkel rendezett „hármas csúcson” – amelyen követelni fogja Abbásztól: bírja rá az új kormányt Izrael elismerésére, a korábbi izraeli-palesztin megállapodások elfogadására és mindennemű erőszak elutasítására; az új palesztin kormány pedig jóakaratát bizonyítandó első lépésként érje el Gilad Salit, a nyolc hónapja elrabolt izraeli katona szabadon bocsátását.
Népszava online
