Múlt héten Szaúd-Arábia vendégül látta a Fatah és a Hamasz palesztin pártok vezetőit, melynek végeredményeként a rivális palesztin szervezetek aláírták a nemzeti egységkormány felállításáról szóló megállapodást.
Szaúdi vendégsében palesztin vezetők
Rijad az elmúlt hónapokban nagyobb szerepet vállalt az iraki helyzet rendezésében, és nagyobb támogatást biztosított a libanoni szunnita kormánynak is. Úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia egyre inkább feladja a színfalak mögüli irányítás taktikáját, és központi szerepet akar vállalni a térségben zajló konfliktusok rendezésében.
A térséggel foglalkozó elemzők, és diplomaták véleménye szerint, Szaúd-Arábia ellentámadást indított az iráni nagyhatalmi törekvések ellen. Néhányan azt is állítják, hogy az olajárak mérséklésére tett szaúdi ígéretek is Irán gazdaságát akarja aláásni, bár ezt szaúdi tisztségviselők cáfolták.
A Bush-kormány támogatja a szaúdi változásokat, hiszen érdeke egy szunnita arab államokból álló, amerikai támogatást élvező szövetség létrejötte, melynek tagjai Szaúd-Arábia, Jordánia, Libanon és Egyiptom lenne, valamint részét képezné még egy a Fatah által irányított palesztin állam, és Izrael is, szembe helyezkedve Iránnal, Szíriával, és az általuk támogatott radikális csoportokkal.
Rijad céljai azonban nem mindig egyeznek a Fehér Házéval, ami komplikáltabbá teszi az amerikai érdekek megvalósítását.
Szaúd-Arábia tradicionális Perzsa-öbölbeli szövetségeseivel, valamint Egyiptommal és Jordániával karöltve igyekszik véghezvinni új stratégiáját, de egy másik fontos változást is képvisel a komoly átrendeződés alatt álló térségben. A változások Szaddám Husszein rezsimjének megdöntéséhez kapcsolódnak, és ahhoz a tényhez, hogy a szunniták helyett a síita muzulmánok kerültek hatalomra Irakban. Az elemzők szerint, a változásokba bele játszik még Kairó befolyásának folyamatos hanyatlása, és a pán-arab eszme összeomlása is.
„A szaúdiak úgy érezték, hogy Irán nagy befolyásra tett szert a térségben, különösen Irakban, a palesztin területeken, és Libanonban, és ez aláássa a térségben betöltött szerepüket. Általában a szaúdiak a színfalak mögül szerettek irányítani, mostanában feltűnően aktív a szerepvállalásuk.” – nyilatkozta Muhammad al-Sakr a kuvaiti parlament külügyi bizottságának vezetője.
Gamal Abdel Gavada, a kairói Ahram Politikai és Stratégia központ szakértője szerint ezt a szerepvállalást a szükség hozta. „A térségben vezetői vákum keletkezett, és a szaúdiak előreléptek, mert ha nem tették volna, akkor Irán teszi meg ezt helyettük.”
Az Egyesült Államok alapvetően örömmel fogadja a szaúdi szerepvállalást, mert aggódik az Irakban, Libanonban, és a Hamasz kormány által vezetett palesztin területeken egyre erősödő iráni befolyás miatt. A fő célokban való megegyezés mellett azonban, eltérően látják a különböző konfliktusokban résztvevők szerepét. Irakban például, az amerikaiak a szövetségesek és a terroristák között látják a konfliktust, míg a szaúdiak inkább szunnita-síita belharcként kezelik, és a szunnitákat támogatják az amerikaiakkal ellentétben, akik viszont a síita kormányt. Szaúd-Arábia szeretné elcsalogatni a Hamaszt az iráni befolyás alól, és visszaterelni őket az arab nyájba, míg az USA a Hamaszt, terrorista szervezetként kezeli.
Látszólag Szaúd-Arábia Teheránnal szembeni ellenpólusként igyekszik magát feltüntetni, a közöttük fennálló harc, alapvetően az iszlám két fő ága közötti feszültségről szól – az Irán által vezetett síiták, és a Rijad által vezetett szunniták között. A perzsa, és nem arab Irán, az egyetlen olyan állam, melyet síita vallási vezetők irányítanak. Szaúd-Arábia ellenben az iszlám szülőhazája, királya pedig legitimitását a két szent mecset, a mekkai és a medinai mecset őrzőjeként kapja.
A vallási feszültségek mellett a harc természetesen a politikai hatalom megszerzéséről, a nemzeti érdekek megőrzéséről is szól.
Sokak szerint, a szaúdi politika elmozdulása múlt nyáron kezdődött, amikor Izrael 34 napig tartó háborúban sem volt képes felmorzsolni a Hezbollah erőit, mely sokkolta a térség politikusait, akik nem gondolták, hogy a Hezbollah, melyet Irán megbízott területi hadseregének tartanak, ilyen erővel rendelkezik.
Szaúdi elemzők arra is rámutattak, hogy a változások második kulcsfontosságú momentuma az amerikai időközi választások után jött el, amikor a republikánusok elveszítették befolyásukat a Kongresszusban. Ezt ugyanis itt úgy értelmezték, az Egyesült Államok rövid időn belül ki fogja vonni csapatait Irakból, szabad utat hagyva Irán előtt.
„Az eredmény a legrosszabb félelmeinket igazolta. Megértettük, hogy nem lehetünk biztosak többé az amerikaiakban.” – mondta Avad al-Badi, a rijadi Fajszál király Kutatóközpont és Muzulmán Tanulmányok intézet igazgatója.
The New York Times
