EÖRSI LÁSZLÓ
Kiegészítés
Gerő András szerint (Tisztelt Olvasók és Szerkesztőség, ÉS, 2007/5.) Eörsi István intoleránsnak bizonyult, amikor megbírálta Schmidt Máriával folytatott együttműködését. Pedig Eörsi eléggé meggyőzően írt erről három és fél éve (Furcsa pár, ÉS, 2003/28., 29.). A vita kiváltó oka az volt, hogy egy glossza holokauszt-túlélő szerzőjét – aki szembesítette Ernst Noltét „az általa humánusnak hirdetett maximális szenvedési idővel, a garantáltan 40 másodperces gázhalállal” – a Schmidt-Gerő-tandem lenácizta (ÉS, 2003/27.).
Gerő – mint mondta (a Friderikusz-műsorban) és írta – nem akarja minősíteni Eörsit, mivel már meghalt; „életében megtettem ezt vele”. Hát ez nem ilyen simán ment. Hogy is zajlott le az a vita? Gerő többek között azzal vádolta Eörsit, hogy a „a siker iránt alig titkolt irigykedés” vezérelte. Eörsi válasza: „…mit irigyelhetek én Gerőtől? Az eszét, a szépségét vagy az íráskészségét? A bulijait? A törleszkedését? A kapcsolatait? Irigyeljem, hogy bőkezű barátját olyan csapdába csalta, amelyből nincs szabadulás? Miféle sikerre gondolhat? Csak a pénzére, ámde pénzem nekem is van, ha nem is annyi, mint neki, de éppen annyi, amennyi kell.” Ezek is hozzátartoznak a történethez.
Eörsi László
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 06. szám
