Kérdőjelekből és fegyverből bőséges a választék a palesztinoknál
Trautmann Balázs 2007. február 10. 12:44
A hatalomért ideiglenes tűzszünetet hirdetett két terrorszervezet semmilyen körülmények között nem fog lemondani arzenáljáról, hiszen az képezi alapját hatalmi pozícióinak.
A szaúdi bábáskodással létrehozott, Hamasz vezette palesztin egységkormány megalakulása talán még több kérdést vet fel, mint amennyit megoldott – ha megoldott bármit is. Az egyetlen biztos eredményként ezidáig a palesztin fegyvernyugvást lehet említeni, de ennek tartósságát is csupán az elkövetkező hetek-hónapok fogják bizonyítani.
Kérdőjelekből és fegyverből viszont bőséges a választék. Először nézzünk néhány alapvető kérdést, melyre választ kellene találnia Ismail Haniya kormányának. A legfontosabb: miképp vethetne véget a palesztin kormányzat nemzetközi elszigeteltségének? A sok helyen olvasható tévhittel ellentétben az arab világ közel sem bizonyult olyan bőkezű támogatónak, mint amit hirdetett magáról.
A Palesztin Hatóságnak és a lakosságnak égető szüksége lenne az izraeli, amerikai és EU-s adóbevételekre, segélyekre. Ehhez viszont a Hamasznak elsőként még mindig el kellene ismernie Izrael állam létezését, vissza kell szorítani az erőszakot és a terrorizmust, és magára nézve is érvényesnek kell elismernie az eddig megkötött békeszerződéseket.
Ezt az Egyesült Államok „magánvéleménye” mellett a közel-keleti kvartett is egyértelműen kijelentette, igaz, Oroszország különvéleményével. Eközben Franciaország is megszólalt, és a palesztin egységkormány támogatásra hívta fel a nemzetközi közösséget .
A Hamasz viszont eddig csupán arra volt hajlandó, hogy „tiszteletben tartsa” a már említett békeszerződéseket. Ez pedig kevés, nagyon kevés.
*
Ha pénz nincs is, de fegyver az van, rengeteg. Érdekes volt megfigyelni, hogy a híradások szerint a Fatah több tagját veszítette el, mint a Hamasz. Ennek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy Izrael és az Egyesült Államok kifejezetten a Mahmud Abbászhoz hű erők felszerelésére nyújtott több tízmillió dollárnyi segélyt. Persze nem kell félteni a Hamaszt sem: Szíria és Irán megfelelően bőkezű támogatóknak bizonyultak eddig is, és semmi jele nincsen annak, hogy a beáramló fegyverek, robbanóanyagok és más felszerelések mennyisége csökkenne.
A hatalomért ideiglenes tűzszünetet hirdetett két terrorszervezet semmilyen körülmények között nem fog lemondani arzenáljáról, hiszen az képezi alapját hatalmi pozícióinak. De nem kell aggódni egy esetleges valóban tartós belbéke esetén sem: a szóban forgó robbanóanyagok kiválóan alkalmasak az Izrael ellen folytatott harcra, együttesen kivitelezett terrortámadások esetén.
Éppen emiatt fejezte ki értetlenségét Ismail Haniya néhány héttel ezelőtt: miért egymás ellen harcolnak, amikor ott van Izrael is? S ne feledjük, a január 29-i eliati öngyilkos merénylet „hivatalos” célja is éppen az egységbe forrasztás lett volna.
A nemzetközi közösség követelései között szerepel ugyan a fegyverek begyűjtése, a bomba- és rakétakészítő házi üzemek felszámolása, a terrorista hálózat felgöngyölítése, de ez körülbelül olyan hatékonysággal működik, mint a szépségkirálynő-választások „világbékét!”-jelszava.
Az iráni segítségnek (érdekes, milyen csend övezi az állítólagos iráni forradalmi gárdisták letartóztatását!) köszönhetően a palesztin rakétaarzenál erős fejlődést mutat fel, bár a szóráskép még mindig több mérföldes. Nem véletlenül melegítették fel Izraelben a rövid hatótávolságú rakétavédelmi rendszert: február 4-én a Rafaelt jelölte ki Amir Peretz védelmi miniszter az Iron Cap-rendszer kifejlesztésére és 2009. körüli telepítésére.
A jelek szerint még sokáig szükség lesz a Kasszám és más, nem irányított rakéták elleni védelemre, nem csupán a libanoni határ mellett, de a palesztin területek felé is.
*
Nem tekinthető véletlennek a szaúdi közbeavatkozás sem: Irak, Irán és Libanon éppen elég fejfájást okoz nem csak a szaúdi uralkodónak, de a környék többi államának is. Sokkal könnyebben kezelhető helyzetet jelent, ha a hagyományoknak megfelelően a palesztin rakéták és más fegyverek nem egymás ellen, hanem a jól bevált „cionista, gaz hatalom” ellen fordulnak.
Ráadásképp ne felejtsük el, a Hamaszt (és a vele igencsak jó kapcsolatban lévő Hezbollah libanoni terrorcsoportot) Irán pátyolgatja leginkább, Szíria aktív segítségével. Márpedig a palesztin belviszály rendezésének ígéretével és most elért eredményeivel a szaúdiak néhány lépéssel kijjebb tudják nyomni az iráni befolyási övezetet. Alighanem ez volt a legfontosabb indok, amiért Szaúd-Arábia ennyire feltűnően aktívan szerepet vállalt.
A Hamasz takarónak használja Abbasz elnököt és mérsékeltnek nevezett csoportját: rózsaszál a Kalasnyikov csövébe dugva. Az alapvető eszközök, módszerek és persze a végső cél, Izrael elpusztítása nem változott.
A szerző blogja a Hírszerzőn: Kilátás a karosszékből
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
