2007.02.08., 2007. évfolyam, 6. szám
szerző: Krug Emília forrás: 168ra
cimkék: Fidesz, kordonbontás, Orbán Viktor
Ha Orbánék kordonbontó akciójára nem is, a „Gyurcsányt le kéne lőni” típusú bemelegítő futamokra kiért stábunk a Kossuth térre. Kezdetben a sajtó volt létszámfölényben, majd érkeztek a tüntetők meg a rendőrök, hogy a hétvégét számháborúval (ki tud több azonosítót leolvasni) és kiszorítósdival üssék el.
Kattintson a képre! – Már megint tüntetnek a Parlamentnél – hív mobilon a család péntek délben.
– Tudom, kint vagyok.
– Jaj, látom a tévében, hogy kövekkel dobálják a rendőröket, vigyázz magadra.
– Nem dobálják.
– Mutatja a Hír TV.
– Anyukám, itt állok a Kossuth téren.
– Ja, ez Ecuador. Bocs.
Fertályórával a Fidesz-frakció kihelyezett kordonbontó „pótülése” után már a helyszínen topog a demonstrálók előőrse. Azt még értjük, hogy befér a retikülbe a síp meg a minizászló, de hogy egyeseknél a három négyzetméteres megalobogó is a menetfelszerelés része – mély elkötelezettségre vall. Vagy titkos infókra. Egyik forrásunk szerint a „magyarokat” tízre szólították a térre.
A Kossuth tér hangjai:
február másodika, a kordonbontás után, illetve a február 3-i események Érkeznek a mindenféle bizottságok, fórumok és csoportosulások vezetői is, és rapid szervezkedésbe kezdenek. „Írjatok SMS-t, hogy hí a haza, gyere a Kossuth térre, add tovább.” Fontos még: „Évike, nem lehet összecsapás.
Mondom, védjük a rendőröket… Történelmi helyzet van, nem vitázom.”
Fiatal nő – decens fekete kabátban, egyik kezében zebramintás szütyő, másikban pórázvégen kevéssé ősmagyar, ám fellobogózott buldog – hevül a telefonba: „Gyertek ki, itt a forradalom.” Másfél száz lélek a téren.
Befut Szájer József, a Hír TV-nek mesél, hogy ők nem a téren korábban elhangzott nézeteket kívánták megvédeni, csak az emberi jogokat. És mindenért vállalják a felelősséget. Azt már aligha hallja (milyen kár), hogy jó kedélyű öregúr „zsidómentes jó napot!”-tal szórakoztatja a közönséget.
– És velem mit csinál? Én zsidó vagyok – állítja meg egy bácsi.
– Vagy zsidó, vagy magyar. Választani kell.
– Pedig én jobb zsidó és jobb magyar vagyok, mint te.
Úgy tudni, ha a rendőrök újraépítik a kordont, a fideszesek megint elbontják. Indul is a helyreállítás, élénkülnek a zászlósok. „Épül a szocializmus, előre a lenini úton!” „Hány ember szemét fogjátok kilőni?” „Pro Urbe Díj meglesz?” Villamos jön, pontosabban csak jönne. Megosztja a tábort. Átengedni, vagy nem engedni át. A harciasabbja zsigerből blokkolna, a pragmatikus érvel: „Közüzemet megakadályozni bűncselekmény, ne csináld.” Marad a stop. Nem az ész napja ez.
Gonda László (Rendszerváltó Fórum) és társai élőláncoznak. Egyikük angolul beszélő hívet keres, kell az tájékoztatni a nemzetközi sajtót, ha lesz, másikuk hangszórót intéz, a harmadik sajnálkozik, „meg kellett volna előtte borotválkozni”.
Végre a helyi megasztár, Satu is befut, sajnos tehénkebábja nincs vele. Újságolja, hívták keddre az ATV-be, „megfingatom őket”.
Egy nemezföveges férfi kéri fényképészünket, őt ne fotózza.
– Köröznek – teszi hozzá.
– Akkor miért jött ki?
– Itt a legkönnyebb elbújni.
Budaházy-mesterkurzus.
Az újrahúzott kordon tövében asszony rittyent ad hoc dekort krepp-papírból, mécsesből. Odébb olvasnivaló: mozgalmi nyilatkozat és fideszes tájékoztató a „hazugság áráról”. Hír csigázza a népet: „Görényi lemondott, bemondta az Infó Rádió.” Nagy az öröm, főképp, hogy közben minden magyarok dobosa, Novák Előd is betamtamozik a térre.
Alkalmi emelvénynek használt bukszusláda széléről kiáltja hangszóróba egy tudor: „Szóljatok mindenkinek, aki most indul hazulról, hozzon kombinált fogót.” Merthogy azzal szándékoznak lekapni a kordonokat összefogó gyorsbilincseket. Gyengébbek és humánértelmiségiek kedvéért felmutatja a szerszám prototípusát: „Így néz ki.”
Idős nénik vizslatják a vasat, egyikük nem érti a szitut: „Ezt a Viktor szerelte szét, miért rakták vissza?” „Fáj nekik, hogy a Viktor sokkal okosabb, mint ők” – magyarázza társa. Aztán a rendőrsorfalat szemrevételezi: „Szaré”, húgyé” dolgoztok, veritek a magyart. Ha valamelyik idejön, kiköpöm a szemét.” Csak épp hazaért a munkából, de amikor hallotta, mi történik, „ledobtam a szatyrot és jöttem”. Hasonló algoritmus alapján gondolkodhattak a többiek is – ahogy sötétedik, úgy telik a tér.
Mobil pódiummal, félprofi hangosítással és agregátorral érkezik a rendszeresített tüntetősautó. Tetejéről – bevett szokás szerint – bárki oszthatja az észt. Azt azért nem értjük, hogyan kaphatott zöld utat az elvileg lezárt téren tartott törvénytelen tüntetésre.
Ám a „Viktor, gyere ki, itt vagyunk lebontani” rigmust skandáló, akut vezérhiánnyal küzdő sokadalmat ez nem foglalkoztatja. Szlovák tévések kérik tört angolsággal valamelyik hőzöngőt, ismételné meg a „gengszter, terrorista!” rigmust, ugyanis lemaradt róla a kamerájuk. Utóbb mesélik: ha tíznél több ember lézeng a Kossuth téren, autóba vágják magukat, „sosem lehet tudni, mi történik”.
A honi sajtó is totózik. Oszlatás tíz, húsz perc vagy egy óra múlva. Biztosat a rendőr se mondhat, csak annyit: herótja van. „Szabadnapom lett volna. A gyerekekkel.” Helyette ávéházást hallgat, meg Vona Gábort, Hegedűs Lórántot, sámánimát a Holdanyához, és verset maciról, málnásról.
Késik a beígért vidéki utánpótlás. Csak egy néni járkál néma elszánással plüssszívet ölelve. Rágombostűzve fotó (igen, ő), zászló és felirat: „Viktor a szívünk a tiéd.” Éjjel tizenegyre a mínuszok hazaterelik a többséget, a maroknyi maradó is halkul és artikulálatlanodik.
Fél tizenkettőkor indul az oszlatás, lájtosan. Se víz, se gáz, se ló. Az Alkotmány utcán át terelődünk, féltérden egy tüntető, zászlót nyújt a rendőrnek: „Fogadja el, ahogy az őseink.” Puccos pub üvegén át lesi a burleszket a közönség. Hátrább fiatalok anyáznak, mert rendőrsorfal zárja el őket a kedvenc kocsmájuktól.
Másnap, szombat délelőtt a kemény mag és a média gyülekezik a megduplázott kordon előtt. Tízre, esetleg tizenegyre várjuk Orbán újabb kordonbontását. Az egyetlen esemény, hogy egy az Országházból kibóklászó idegenvezető keresi csoportját. (Utóbb a Hír TV: „Információink szerint két óvodás csoportnak és néhány olasz turistának sikerült bejutni a műveleti területre!”)
Vasfüggönyirtók sehol. Orbán annyit üzen, jönnek, ha elérkezett az idő. Együtt mozdulnak. A hívek számára ez nem cserbenhagyás, leng a zászló, szól a kereplő meg a „hazaáruló”. Tegnapi szlogen, tegnapi borosta.
Kedvenc kollekciónk a fehér kucsma, fehér bunda, csipkés szoknya, tűsarkú csizma összeállítás.
Úgy félszázan vannak, plusz a sajtó, amikor munkához látnak a rendőrök. Oszlatnak nénit, bácsit, bandukoló kolbászfalót. Süt a nap, kicsit sok a szél, „szép kirándulóidő”, mondaná Pártai Lucia.
Első megállóhely a Vértanúk tere. A tegnapi plüssszíves néni kezében most tábla, rajta fotó (igen, még mindig ő), új szöveggel: „Ne add fel Viktor, melletted vagyunk.” Énekkel tetéz a mama. Zanzája: most megfáradt a lelkünk, de majd megváltón süt ránk az ég. Aztán indulni kell tovább, két testőrszerű fiatal védi a nénit.
Akit amúgy, mint megtudjuk, Borbálának kereszteltek egykoron. Ha éppen nem oszlatják, igen közlékeny. „Nem félek, hetvenhét éves vagyok, huszonöt éve özvegy. Négy infarktusom volt, meg egy szívműtétem. Nyolcvanezerből élek.” Kérdezgeti, merre áll a többi nép. „A Csintalannak azt mondják, bottal is jönnének, de csak a pofájuk jár. Én már könnygázt is kaptam.”
A Nádor utcánál könnyű kis igazoltatás, majd a rendőrök sarkon fordulnak, vissza a Kossuth térre. Nyomukban néhány tucat diadalittas tüntető. A téren zászlólobogtatás, szónoklat, erőgyűjtés a következő körre.
Rendőrök és tüntetők fogócskájában a Batthyány-örökmécses a „ház”. Közelébe rendőr nem mehet: bejelentett demonstráció-helyszín márciusig, itt kifújhatják magukat megkergetettek és megkergültek. (Ilyen futamból a hétvégén lesz még vagy tíz. Plusz az előállítások. Gondát is beviszik, nem bírt a kordonnal, inkább magát láncolta hozzá.)
A szerény érdeklődés fölötti szomorúságukban páran hazaindulnak, mások a közeli kocsmákban tuningolnak. Benézünk.
– Minimum háromszázötvenen voltunk – élménybeszámol valaki a sör fölött.
– Polgári körösök?
– Á! Azok sehol sincsenek – legyint pisilni menet.
Kifordulunk a kocsmából. Odakünn veszprémi tanárember találja meg fagyoskodó munkatársunkat.
Tárogatózna, csak fél, elviszik a rendőrök. Biztosítjuk: nincs az a demokrácia, amely lecsapna az utcazenészekre.
Miközben összeszereli hangszerét, megbeszéljük, kinek mi a nótája. Végül a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország kezdetű örökzöld zeng. Hőköl a rendőrsorfal.
„Még az utolsó utcai járőrnek is lett volna annyi esze, hogy szól az ügyészségnek, ha mentelmi joggal védett személyt kap törvénysértésen – dühöng ORFK-s forrásunk. – Hiszen a rendőrség csupán tehetetlenül szemlélhette a képviselői igazolványos munkásokat.”
Képviselői igazolványt felmutató szabálysértő ellen – állítja forrásunk – csak az ügyészség járhat el. Emlékszünk, a papír a szondafújástól is megkímél. Pedig eredetileg azért találták ki, hogy a képviselői tevékenység rendészeti eszközökkel ne legyen befolyásolható. Például úgy, hogy fontos szavazásra igyekvő honatyák tucatjait órákon át igazoltatnak egyenruhások.
„Kollégáim a törvény szerint nem léphettek föl a kordont bontók ellen, és nyilván a reakcióktól, az úgymond »rendőri brutalitás« felemlegetésétől is tartottak. Pedig amikor a vas egyik végét doktor Répássy Róbert jogvégzett képviselő, a másikat pedig egy rendőr vonja, akár a hivatalos személy elleni erőszak is megállhat.”
Persze parancs nélkül akár érthető is lehet a bizonytalankodás, hiszen jogászok vitáznak napok óta azon, történt-e a szabálysértés. A köztársasági elnök is állást foglalt a kérdésben. Szerinte a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni.
A főügyészség szóvivőjét lapzártánk napján nem sikerült utolérnünk. Morvai Attila a Népszavának korábban azt mondta, a vádhatóságnak egyelőre nincs dolga a Fidesz akciójával. Az ügyészség ugyanis csak akkor köteles hivatalból vizsgálódni, ha bűncselekmény történik. Morvai szerint azonban erre utaló adat nincs. A hatályos, nemrég módosult jogszabály értelmében szabálysértési eljárás esetén a rendőrnek kell eljárnia, és amennyiben szükséges, a legfőbb ügyészen keresztül kikérni az Országgyűléstől az érintettek mentelmi jogát. A lap úgy tudja, a BRFK az ügyészséggel egyeztetve szabálysértési eljárást indított a (rend)bontók ellen. Lapzártánkkor arról értesültünk, hogy a BRFK feljelentette az érintett képviselőket.
