NOL * Vincze Attila Tamás * 2007. február 9.
„Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.” – Madame Pompadour
Tom Zoellner: Szívtelen kő
Tom Zoellner, amikor megkérte a barátnője kezét, úgy tett, ahogy egy gáláns amerikai férfihoz illik: gyémánt eljegyzési gyűrűt ajándékozott szíve választottjának. Ám amikor a házasságkötés előtt néhány hónappal szakítottak, ő ott maradt egy használt gyémántgyűrűvel, ami egy idő után nyomasztani kezdte. Zoellner alaposabban szemügyre vette a szép ékkövet, aminek titokzatossága annyira lenyűgözte, hogy bejárta miatta az egész világot.
Járt Afrika bányáiban, ahol a gyémántcsempészet közönséges elfoglaltságnak számít; elutazott Japánba, ahol az ősi esküvői ceremónia teljesen átalakította az emberek gyémántokhoz fűződő kapcsolatát; s bejárta a Sarkkör sivár pusztáit is, ahol geológusok és bányászok kockáztatják életüket a következő nagy lelet reményében. Meghallgatta az afrikai háborús övezetek éhező áldozatait, a fillérekért dolgozó indiai gyémántcsiszoló gyerekeket, Brazília szerencsétlen vidéki bányászait, valamint a szibériai vegyészeket, akik rájöttek, hogyan lehet tökéletes gyémántokat három nap alatt szinte a semmiből előállítani. Bejutott a titokzatos és hatalmas De Beers kartell londoni főhadiszállásába, ahonnan a világ gyémántiparát egy évszázada irányítják, és amely belevéste az emberek tudatába a frázist: „A gyémánt örökre szól”.
Zoellnert „érzelmes utazása” olyan világokba – kultúrákba és társadalmakba – vitte el, amelyek abban a pillanatban mindörökre megváltoztak, hogy a gyémántláz első jelei érintették őket. Izgalmas útleírása félig oknyomozó újságírás, félig lebilincselő beszámoló egy nem hétköznapi kalandról. Tizennégy országon és hat kontinensen át követi a gyémántok köré szövődött mítoszokat, amelyekben egy darabka szén kapcsán az emberi természet mélyen szunnyadó titkaira láthatunk rá. Zoellner arra a kérdésre keresi a választ, miként képes birodalmakat építeni, életeket tönkretenni, vágyat kelteni és pénztárcákat kiüríteni a „szívtelen kő”.
Tom Zoellner szerkesztő és újságíró, a San Francisco Chronicle riportere. Társszerzője volt az „An Ordinary Man” című könyvnek, amely a hős ruandai hoteltulajdonos Paul Rusesabagina életrajzi műve.
Orhan Pamuk: A fehér vár
„Doppio vára magas hegy tetején állt, fellobogózott tornyain a kihunyó alkonypír derengett, egyébként fehér volt; patyolatfehér és gyönyörű. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy ilyen szépséges és elérhetetlen dolgot csak álmában láthat az ember…” A fehér vár, egy török fogságba került velencei aranyifjú misztikus története, aki Konstantinápolyban egy befolyásos úr szolgálatába áll, és szabadsága fejében házitanítóként teszi hasznossá magát. Az udvari intrikák kereszttüzében álló nagyúr – aki a fiú legnagyobb megrökönyödésére önmaga kiköpött mása – hadigép tervezésére készül, miközben hatalmas hadjárat indul az elérhetetlenségbe vesző Fehér vár elfoglalásáért… A hanyatlóban lévő oszmán birodalom, tűzijátékok és pestisjárvány, filozofikus merengések és féktelen mulatságok, tudósok és csillagjósok fantasztikus kavalkádja vonul fel Pamuk első, nagyobb áttörést hozó regényében, amely kapcsán a mágikus realista hagyományok keleti csillagaként ünnepelték. A 2006-ban Nobel-díjjal jutalmazott Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője. A mindössze 54 éves író munkásságát García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és legnevesebb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben „Európa és az iszlám Törökország egymásra talál”. A fehér vár, Az új élet és a Hó című regényeit már magyarul is olvashatjuk.
Ulpius-ház Kiadó; 224 oldal, 2480 Ft.
Nemere István: Legendás magyar királyok
Öt olyan magyar király története ez, akikre a századok során számos legenda rakódott. De vajon mi van a legendák mögött, milyenek is voltak igazából és közelről Szent István, Szent László, IV. Béla, Mátyás király és Ferenc József?
Múlt és jövő
Miért Berlin? – kérdezi és adja meg a választ Kertész Imre Nobel díjas írónk az igencsak paradoxális kérdésre, hogy miért választotta Berlint élete színteréül, éppen ő, Auschwitz egykori foglya, a holokausztról szóló legegyetemesebb regény szerzője. Ebben a választásban benne van a legújabbkori Németország választása is,
amely a holokausztban játszott német elkövetői szereppel szembenézett. És Magyarország elmaradt szembenézése is, amelynek fájdalmas hiányát Kertész Imre nem kívánja legitimálni.
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők
Penelope Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylókeresők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól.
Új Palatinus Kiadó; 3200 Ft.
