Zsidó nő Bahrein parlamentjében
A perzsa öbölbeli olajkirályság, Bahrein, nemrég tartott parlamenti választásokat, ahol – hogy – hogy nem -, egy nőnek is sikerült bejutni a 40 tagú országgyűlésbe (a másik 40 tagot a király nevezi ki).
Nos, „ha már lúd, legyen kövér” alapon a király, Chamed ben Issza el-Kalifa kinevezett még tíz nőt a negyvenes kvótába, és abban – mindenki nagy meglepetésére – egy zsidó nőt is, Huda Ezra Nonu személyében. A hölgy többek között egy emberi jogokat védő egyesület titkárnője.
Bahreinben mindössze néhány tucat zsidó él, akik a múlt században érkeztek Irakból és Jemenből. Az öböl menti kis állam a mérsékelt moszlim országok közé számít, bár ennek ellentmondani látszik egy legutóbbi hír, miszerint megvonta állampolgárságát egy kenyai születésű atlétától – név szerint Mushir Salem Jawher-től -, amiért az részt vett – sőt, 2 óra és 13 perces eredménnyel meg is nyerte – a közelmúltban megrendezett tibériási maratonon. A 29 éves sportoló 2003 óta él az öbölországban és Izraelbe kenyai útlevelével érkezett. Most elvesztette a bahreinit…
Ki forog a sírjában?
Az ukrán „pogromhősről” elnevezett város baráti kapcsolatokat keres Izraellel
Chmelnicki kis város Ukrainában 260 ezer lakossal és benne jóval kevesebb mint 1 százalék zsidóval. Hozzá hasonló városok százával vannak Ukrainában, de amiről Chmelnicki híres, olyan nincs még egy.
Ugyanis a 15 században épült városkát eredetileg Peloszkirovnak hívták és csak 1954-ben, a dicső Szovjet időkben keresztelték át Bogdán Chmelnickire, az ukrán nemzeti hősre, aki a lengyelek ellen a 17-ik században viselt háborúiról volt híres. Nomeg, arról volt hírhedt, hogy véres pogromokat rendezett és nagyon sok zsidó megölt 1648-49-ben (vagyis a zsidó időszámítás szerinti 5408-9-es években), amit a zsidó történelem Gzérot Tách-Tát néven jegyzett fel.
Most ez a Chmelnicki város hivatalos kérelemmel fordult az ukrajnai izraeli nagykövetséghez, hogy testvérvárosává fogadjon egy hasonló méretű izraeli települést, amely küldöttségek cseréjével, kiterjedt kulturális, kereskedelmi és sport kapcsolatok létesítésével járna. Az utóbbi libanoni háború során az ukrán város hetven izraeli gyereket látott vendégül az ágyúzott északi területekről. A hírek szerint Chmelnicki jelenlegi polgármestere kitűnő kapcsolatokat ápol a helyi zsidó hitközséggel.
A kérdés már csak az: ki forog most a sírjában? A pogromcsik Bogdán, vagy meggyilkolt zsidó áldozatai?
Elmondták rá a halotti imát…
Nem csak egy magyar volt Teheránban
Mint ismeretes, a nemrég megtartott teheráni konferencián, amely a Holokauszt tagadását állította fókuszába, öt szuperortodox, szakállas, pajeszos zsidó is részt vett. Ezek a jeruzsálemi Netoré Kártá nevű szektához tartoznak, akik dehogyis tagadják a Soát, hiszen legtöbbjüknek rokonai, közeli családtagjai vesztek oda a náci örjöngésben. Akkor meg mit kerestek Teheránban?
Nos, a Netoré Kártá egy szélsőségesen anti-cionista, Izrael-ellenes szervezet, amely ez okból ért szót Irán Ahmedinijad nevü elnökével, aki Izrael eltörlését a térképről ígéri, illetve helyezi kilátásba. Bár a szekta székhelye Jeruzsálem, az úgy nevezett „Magyar Házak”-ból, a Méá Seárim utcából senki nem utazott Teheránba, hanem a szekta londoni, bécsi és New-York-i tagjait, illetve szimpatizánsait küldték ki. Egyikük az ismert Friedmann, a bécsi neo-nácik kebelbarátja, míg Londonból egy Kohen (Kohn) nevezetű, magát rabbinak nevező úr volt jelen. A többiek amerikai állampolgárok, kivétel nélkül magyar származásúak.
Kohn urat, aki manchesteri, közössége bojkottálja, nem engedik be a törzs zsinagógájába, nem engedik a Tóra elé járulnia és – egyik szomszédja szerint – amikor rákerül a sor, nem fog zsidó temetést sem kapni. „Menjen perzsa moszlim barátaihoz” – mondja egy másik szomszéd. Egy harmadik szerint közösségében, már elmondták rá a halotti imát. A közösség minden tagja szélsőséges, ultra-ortodox zsidók, akik bírálják Izrael profán, vallástalan viselkedését. De azért – mondják – mindennek van határa.
Moszlim imaház a Ben-Gurion reptéren
Rövidesen moszlim imaház – mások szerint mecset – épül a loddi Ben Gurion repülőtéren, a növekvő arab utazóközönség igényeinek kielégítésére. A haifai Rámbám kórházban, ahol sok helyi (és külföldi) arabot kezelnek – a vezetőség ugyancsak elhatározta, hogy moszlim imatermet állit a látogatók rendelkezésére, hogy ne kelljen a folyosókon ájtatoskodniuk.
A loddi mecsetet voltak akik ellenezték, de a vezetés határozata szilárd: ahogy van zsidó templom, úgy lesz moszlim imaház is. Hogy miért nincs zsinagóga Kairóban, vagy Ammanban? Erre a kérdésre a válasz az hogy „mi mások vagyunk. Nálunk demokrácia és vallásszabadság van”. És ez így igaz.
A reptéren sok panasz hangzik el az arab utasok aprólékos, nem egyszer maceráló, biztonsági vizsgálatával kapcsolatosan. A mecset – gondolják az illetékesek – egyensúlyozni fogja ezeket a panaszokat.
Törvényjavaslat Izraelben a Töfillin ellen
Legyen tilos 17 éven aluli „kiskoru” fiút rábeszélni, hogy tegye fel a zsidó vallás egyik legfontosabb jelképét – javasolja egy Munkapárti képviselő.
A Chabad haszidokról már hallottak Magyarországon is az utóbbi években. Sokan látták és hallották a chanukai farsangot a nyugati téren, látványos gyertyagyújtással, stb. Világszerte egyre többen ismerik ezen haszid csoport működését (lásd a laoszi hírt is) és tudják hogy én itt… hazabeszélek.
Nos, éppen Izraelben, a zsidók országában ez nem mindenkinek tetszik. Mivel vannak, akik a vallást pártpolitikai színekkel keverik (össze), nem tudják megemészteni a haszidok nagyon intenzív tevékenységét a vallásgyakorlat népszerűsítésére.
Egy példa: Izraelben a haszidok lépten-nyomon asztalokat állítanak fel forgalmas helyeken, utcákon, tereken és ott 13 éven felüli fiúknak és férfiaknak kínálják, tegyék fel a Töfillint (imaszíjakat, kézre és fejre) és mondják el a rá vonatkozó áldást, valamint a Sömá Jiszráélt (Halljad Izrael). Ilyen Chabad kirendeltség van a loddi Ben-Gurion repülőtéren is, ahol sokan utazás előtt igénybe veszik ezt a barátságosan felajánlott „szolgáltatást”.
Nos, Ofir Pinesz-Páz munkapárti politikus (nemrég még miniszter) megirigyelte a Chábád sikerét és törvényjavaslatot nyújtott be a T. Házhoz, melynek lényege megtiltani, hogy 17 éven aluli fiatalokat próbáljanak rábeszélni a Töfillin felrakására, mert ez… „viszályokat okozhat családon belül”. Ugyanis – szólt az indokolás – ha az ifjú kiskorú (aki 18 éves korában már bevonul katonának) netalán megtér és vallásos lesz a Töfillin hatására és nem lesz hajlandó szüleinél enni, akkor szegény mama oda lesz, hogy nahát….
A Kneszet természetesen elutasította a „bölcs” javaslatot, de nem javasolt pszichiátriai kezelést a javaslattevőnek. Elvégre, Izraelben demokrácia van és mindenki ott és úgy teszi magát nevetségessé, ahogy azt jónak tartja…
Nem működtek együtt a disznók a terroristák ellen
Mindenki tudja (jó, jó, majdnem mindenki), mi a zsidók hozzáállása a sertéshez és a disznó minden megnyilvánulásához és megjelenési formájához. Még a legvallástalanabb zsidónál is ritka, hogy disznóhúst egyen – otthon. Legfeljebb házon kívül. Ez valahogy a vérében van. Egyrészt mert a Tóra tiltja (amiről talán az illető zsidó nem is tud), másrészt valami atavisztikus viszolygás folytán.
Ezért keltett nagy meglepetést, amikor nemrég kiderült, hogy telepesek egy csoportja kísérletet tett sertések idomítására, hogy beszivárgó terroristák ellen védjék a telepeket és támadják meg a behatoló támadó arabokat. Ez szakértők szerint lehetséges. Most azonban kiderült, hogy az egy évig tartó és sok ezer dollárt felemésztő kísérlet kudarccal végződött, mert „bár a disznóknak jó szaglásuk van, de fegyelmezetlenek és lusták, inkább csak zabálnak és heverésznek” – ismerte be Gevá Zinn idomár Láháv kibucból.
Ezért leszűrve a tanulságot a telepesek – nagyrészük vallásos, akik rabbiktól kértek és kaptak engedélyt az őrző-védő sertések tartására – áttérnek a kutyák idomítására. A rabbik, Dov Lior, a hebroni telepesek rabbija, és Mordecháj Élijáhu volt országos főrabbi azért engedték meg a disznók tartását, mivel ez életmentést (Pikuách Nefes) szolgált volna. Az elgondolás az (is) volt hogy a moszlim terroristákat elrettenti a sertések jelenléte, mivel az nekik is tilos, vallási okokból…
Már 30 „kóser” ruhaüzlet van Bné Brakban
Az izraeli ultra-ortodoxia küzd a szemérmetlen viselkedés és öltözködés ellen, amely – szerinte – ártalmára van az eddig megőrzöttnek hitt vallásos közönségnek is. A frivol öltözködés – a „móde”, vagyis a párizsi divat – terjed és a vallásos nők sincsenek fából.
Ezért határozták el Bné-Brákban, az izraeli ultra-ortodoxia fellegvárában, hogy a legjobb védekezés a támadás. Rabbik összeültek, tanácskoztak s ennek eredményeként manapság már 30 női ruhaüzlet van, melyek tulajdonosai kötelezték magukat, hogy csak erkölcsös, szemérmes, vagyis a divatot nem követő női ruhákat tartanak (például, csak hosszú szoknyákat, hosszú ujjú blúzokat, természetesen dekoltázs nélkül, stb, stb). A rabbik falragaszokon közölték az üzletek listáját (pontos név és cím) és felhívták a híveket: erkölcsi kötelességük ott vásárolni. A boltok, amelyek nem csatlakoznak – megnézhetik magukat.
A „műsor” következő száma a fodrász és paróka-készítő szalonok megregulázása lesz: ott is elkel egy kis szemérem és visszafogottság. Egyszerű, rövid parókák (sájtlik) a férjes asszonyoknak és nem túl divatos frizura a hajadonoknak. És a rabbik falragasza figyelmezteti a hölgyeket: mindenki ügyeljen – még aki az engedélyezett üzletekben vásárol, az is – hogy „méreteinek megfelelő ruhákat vásároljon” (ami virágnyelvről magyarra fordítva azt jelenti, hogy ne hordjunk testre simuló ruhákat, mert az maga a Sátán találmánya…)
Egy bolygó zsidó Laoszban
Egy volt izraeli diplomata fél évi szabadságot vett ki, hogy bejárja a világot és mindenhol zsidókat keressen. Csodák csodája: mindenütt chabadnyikokkal találkozik.
Legutóbb Laoszban járt Paul Rockover (aki azelőtt három évig a houstoni izraeli konzulátus sajtóattaséja volt). De nem ment a fővárosba, Vientiane-ba, mert az egy álmos („sleepy”) hely, hanem a második legnagyobb városba, Luang Prubangba, ahol péntek délután zsidókat keresett. „Nem akarok reklámot csinálni a Chabadnak – írja a Jerusalem Postban megjelenő élménybeszámolójában – de tény, hogy a legeldugottabb helyeken is, ahol nemcsak hogy madár nem jár, de zsidók sincsenek – a Chábád ott van.
Luang Prubangban például (ne felejtsük el: ez Laoszban van, aki tudja hol van, tegye fel a kezét) négy zsidó él a Chábád küldötteken kívül. Néha elvetődik oda néhány vékonypénzű hátizsákos izraeli fiatal és „amikor pénteken késő délután odaérkeztem, összesen nyolc férfi volt ott, ami nem elég egy minjanhoz (imakvorúm, ami lehetővé teszi a közösségi imát)” – írja Paul. Valamivel később azonban már harmincan voltak és a szombatfogadó ima után kitűnő kóser vacsorát kaptak.
A létesítményt kevesebb mint egy éve gründolta a thaiföldi Chábád alapszervezet. A peszachi széderen 120 zsidó vett rész és 70-80 imádkozott a nagyünnepeken és böjtölt Jom Kippurkor. Egyelőre nincs kóser mikve (nőknek, mert az speciális feltételeket igényel) , de a helyi főnök, a 22 éves Abrahám Leiter, az izraeli Cfát városából optimista. Lesz az is. Nemsokára kóser vendéglőt és turista központot nyitnak.
Paul nem akar reklámot csinálni a Chábádnak. Mi lenne ha akarna?
