Budapesten 2006. december 13-án felavatták a második világháború alatt több tízezer zsidó életét megmentő Carl Lutz, volt svájci alkonzul emlékművét a Szabadság téren.
Az ünnepségen beszédet mondott April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, Marc-André Salamin, a Svájci Államszövetség nagykövete, Demszky Gábor főpolgármester és Vámos György, a Carl Lutz Alapítvány elnöke. „Carl Lutz eltökélt szándékában állt, hogy minél több magyar zsidó életét megmentse” – mondta April H. Foley, majd hozzátette: „továbbra is együtt kell dolgoznunk azon, hogy a holokauszthoz hasonló
szörnyűségek soha többet ne ismétlődjenek meg.”
Marc-André Salamin szerint Lutz-ra úgy kell tekinteni, mint a XX. század legnagyobb és legsikeresebb mentőakciójának kigondolójára és vezetőjére.
Vámos György az igaz ember emlékét idézte fel: A fegyelmezett diplomata, a rendszerető tisztviselő úgy érkezett a magyar fővárosba, hogy csak a rábízott feladatot akarta tökéletesen ellátni. Sokáig nem
gondolta lehetségesnek, hogy az váljon különlegessé, ami az ő normái szerint szabályos, és kivételessé legyen a hite szerint egyedül helytálló cselekvés. Egy idő után fel kellett ismernie, hogy ebben
tévedett. A világ egyre torzult körülötte, a mindennapokból kiszorult a tisztesség, a humánum és a jó erkölcs. Carl Lutz nem alkalmazkodott a körülményekhez, továbbra is azt tette, amit a lelkiismerete diktált.
A felavatott emlékműtől néhány száz méterre, a Vadász utcai Üvegházban kiállítással emlékeznek az embermentőre.
BreuerPress
