Noha hírt nem is mindig adunk magunkról azonnal, működésünk ettől függetlenül szakadatlan, és akár lelkesedésünket is töretlennek nevezhetném, bár ezt mindenki döntse el maga az elmúlt pár hónap eseményeit átolvasva.
Az idei habóévet 2006. október 7-én nyitottuk egy fergeteges bulival, zenével, tánccal, mókával és kacagással, ahogy ez már csak egy nyitóbulin lenni szokott. A dátum különleges szimbólummal rendelkezik, ugyanis ezt az évet eddigi két leglelkesebb és legaktívabb vezetőnk nélkül kellett kezdenünk, akik jó cionista módjára a tanévet Izraelben kezdték, és ugyan mondhatnám, hogy nem lehet véletlen, hogy egyiküknek éppen eme napra esett születésnapja – nem teszem, mert a két neves esemény egy napra esése mindössze csak a véletlen műve.
A nyitóbuli után természetesen az eddigi éveknek megfelelően továbbra is minden szombaton várjuk a nagyérdemű kisgyerekeket (és nagyokat egyaránt), a hagyományokhoz hűen szombat a mi napunk, és délután háromtól biztosan mindig lehet ott találni valakit, a konkrét programok meg hivatalosan kicsiknek 15:00-kor, nagyoknak 17:00-kor kezdődnek.
Három héttel évnyitásunk után a folyamatos heti programok mellett a bulin kívül egy nyitótáborral is nyomatékosítani kívántuk a tanév kezdetét, így október utolsó napjaiban a kis csapat Búbánatvölgynek vette az irányt, és sok új arccal egy régi helyre tért vissza hagyományokat őrizni, játszva tanulni, nevetni, szórakozni és észrevétlenül tudást szívni magába. A hely legfőbb nevezetessége (számunkra legalább is), hogy a rendszerváltás után újra megalakult magyar Habonim pont ugyanazon a helyen szervezte első, sőt, első két táborát a kilencvenes évek legeslegelején (a cikk írója pedig pont ott mélyítette el kötődését az azóta is függőségi viszonyban élő ifjusági szervezetével).
Sikeres nyitótáborunk után folytattuk szombati programsorozatunkat, ebben a félévben a kultúra különböző területeinek zsidó vonatkozásaival foglalkozunk, így beszélgettünk könyvekről, festőkről, nézegettünk festményeket, voltunk együtt színházban, az őszi ünnepek alatt természetesen zsinagógában is és még rengeteg egyéb színes programmal próbáltuk gazdagítani a körünkbe látogató fiatalok mindennapjait.
December vége felé – szintén több évtizedes hagyománynak megfelelően – a két (állami) ünnep között került megrendezésre szokásos téli táborunk, amelyet most – ismét a nosztalgia jegyében – Kisigmándon tartottunk. A vendégházat és tulajdonosát már mindannyian ismerősként üdvözöltük, és hogy a hely jelentőségét szervezetünk életében még jobban kiemeljem, nem csak tavalyi téli táborunkat szerveztük itt, de jelenlegi (harmadik) korszakunk hivatalos megnyitása előtt nem egyszer töltöttünk itt egymás fejét tágító vagy csak egyszerűen kikapcsolódás célú kiruccanásokat is. Bár a szokásosnál kicsivel kevesebben voltunk (de így legalább könnyebb volt magunkból mosolygó arcot kirakni 🙂 és ráadásul magunknak főztünk, azt hiszem, mindenki nevében kijelenthetem, hogy összességében jól éreztük magunkat, és hogy a hely, a falu, a vendégház (és a Balog család is) minden tekintetben kiemelkedően fontos szerepet töltött be a magyar Habonim eddigi életében, és tölt be most is, és mindannyian reméljük, hogy máskor is lesz még lehetőségünk visszatérni oda.
Heti programjaink továbbra is várják szombatonként a hat és 18-20 év közötti gyerekeket, fiatalokat, a Jávorka Á. u. 15. kapuja mindenkinek nyitva áll (további információk: (20)9111759), a távolabbi jövő pedig számos meglepetést tartogat még…
Zsoozsy
(kép: http://img.tar.hu/zsoozsy/img/27640930.jpg#3 )
