A pizza – a hamburgerrel holtversenyben – a világ legismertebb ételének számít: noha Amerikából indult világhódító útjára, manapság a pizza Olaszország szinonimájává nőtte ki magát. Hazánkban főleg a fiatalok körében népszerű eledel.
A pizza eredete egészen az ókori időkig nyúlik vissza, hiszen már az izraeliták, egyiptomiak és egyéb közel-keleti kultúrák népei is fogyasztottak az olívaolajjal és helyi fűszerekkel ízesített, kemencében sütött kovásztalan kenyeret: eredetileg kenyértésztából gömbölyített, lapított, pörgetett, mindenféle finomságokkal megrakott fenséges lángos volt. Attól kezdve, hogy felhajtották a szélét – nehogy lecsússzon vagy leessen róla a feltét – már alakulóban volt a pizza, aminek számtalan variációjából a legfinomabb bizonyára otthon készül.
Maga a pizza szó az olasz „picea” szóból ered, amit a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak. Mai formájában azonban csak Kolumbusz óta létezik, hiszen jó néhány alapanyaga 1492 után került az európai asztalokra: a „pizza-tészta” az 1600-as években került kontinensünkre, „promo d oro”, vagyis perui alma néven. Mai szemmel hihetetlennek tűnik, de a középkori Nápolyban a szegények eledele volt, akik az otthon található finomságokkal gazdagították a tésztát.
Az egyik legkedveltebb pizzafajta a Margherita Pizza, melynek elterjedése Raffaele Esposito-hoz kötődik: 1889-ben, amikor az olasz uralkodó, Umberto király és hitvese Margherita királyné éppen a környéken utazgattak, az olasz szakács különleges étellel igyekezett kedveskedni az odalátogató királyi párnak. Raffaele – országa iránti hűségét kifejezve – olyan étket készített, mely Itália színeit képviselte: vörös paradicsom, fehér mozzarella sajt és zöld bazsalikom összetétellel. A királynénak annyira ízlett a számára készített eledel, hogy a pizza „ősét” elnevezték Margherita pizzának.
New Yorkban 1895-ben nyitotta meg a világ első pizzériáját egy Nápolyból az Egyesült Államokba kivándorolt olasz. Azóta számtalan pizza-kreációt találtak ki – különösen a 1970-es évek óta -, ma már minden elképzelhető feltéttel kínálják, amelyek zömének semmi köze sincs az olaszos ízekhez: minden nemzet egy kicsit a saját ízeit is belevitte, gondoljunk csak az ananászos hawai variációra, vagy a nálunk sűrűn előforduló lecsós-csirkemájas altípusra.
Változatok pizza-receptre:
Mielőtt nekilátunk, érdemes eldönteni, hogy amerikai vagy olaszos módon akarjuk sütni: az előbbi vastagabb, míg utóbbi vékony, de ropogós tészta – erre kerül rá a szósz a feltétekkel.
A tésztához: fél kg. liszt, 25 g élesztő, 3 deci langyos víz, csipet só, cukor, pici rozmaring. A vízben a cukorral felfuttatott élesztőt keverjük a liszthez, ezután gyúrjunk belőle tésztát – amit kelesszük 2 órán át, majd két kör alapú lapot „vasaljunk” belőle. És innentől kezdve minden fantázia és ízlés kérdése. Alapszószhoz kiváló a paradicsomszósz oreganóval: táplálkozás-tudományi szakemberek szerint ez a legegészségesebb ételek egyike, mert elősegíti a máj működését és az emésztést.
