Gerő András
Tisztelt Olvasók és Szerkesztőség!
A lap 4. számában „vm” szignóval-névaláírással megjelent egy glossza Értelmiségi kiválók címmel. A glossza tárgya a Friderikusz Most nevű műsor és azon belül is a Törzsasztal egyik adása.
A szerző – többek között – szóvá teszi, hogy a „kiválók legkiválóbbika” ismét előhozakodik azzal a tétellel, amely szerint (s innen idézem): „a balliberális értelmiség körében éppen olyan gyakori a gyűlöletbeszéd, mint a hungarista, neonáci fórumokon. És nem mulasztja el ennek eklatáns példájaként legfőbb kritikusa, az immár több mint egy éve halott és ezért vitára vagy védekezésre végképp képtelen Eörsi István nevét belekeverni, a baloldali gyűlöletbeszéd apostolaként emlegetve őt. Egyenlőségjelet téve Eörsi István és a neonácik közé. A társaságában ülő másik négy kiválóság – beleértve a volt SZDSZ-es képviselőt és az írónőt – pedig jóváhagyólag bólogat. Nincs hozzá szavuk. Hát így beszélget manapság négy értelmiségi kiválóság ízlésről, erkölcsről, emberi méltóságról.”
Mivel az adásban én hoztam szóba az elhunyt író-publicistát, ezért felidézem azt a kontextust, illetve szöveget, ami ténylegesen elhangzott. Már csak azért is, hogy az olvasók és a szerkesztőség számára összevethető legyen „vm” értelmezésével. A szövegen csak az élőbeszéd jellegéből eredő stilisztikai korrekciókat végeztem el. Tehát:
„Friderikusz Sándor: – A kuruc.info tegnapi írásában lezsidózza Schmidt Máriát, és tényként állítja, hogy Gerő András élettársa. Te miért nem pereled be a portált? Immáron már 2-3 hónapon belül másodszor vagy harmadszor vagy kikiáltva S. M. élettársának, azért, mert időnként beszélsz vele. Egyébként időnként én is beszélek vele.
Gerő András: – Gondolkodom rajta. De ez természetesen nem igaz. Nem vagyok az élettársa S. Máriának. Vannak emberek, de nemcsak a szélsőjobboldalon, hanem más oldalon is – magukat egyébként baloldalinak vagy liberálisnak gondoló emberek -, akik nem tudják megemészteni azt, hogy szót tud érteni két ember, akiknek ugyan nagyon eltérőek, vagy sok esetben eltérőek a politikai nézetei. Ugyanilyen intoleranciával viszonyult ehhez, de nem az együttélési kategóriában a megboldogult Eörsi István, akit nem minősítenék – arra való tekintettel, hogy meghalt; életében megtettem ezt vele.”
A Törzsasztalban – ahol egyébként sokszor vannak viták – a résztvevők erre valóban jóváhagyólag bólintottak. Már csak azért is, mert egy szó sem hangzott el abból, amit „vm” hallani vélt. És mert így beszélget manapság négy értelmiségi ízlésről, erkölcsről, emberi méltóságról.
A glosszát lehet a szabad értelmezés diadalának vagy éppen hazugságnak minősíteni. Lehet választani. Én mindenesetre a Friderikusz Most műsort a magyar médián belül egy olyan – kiválóan vezetett-szerkesztett – teljesítménynek tartom, ami a nézőket orientálja és nem dezorientálja.
Az ÉS olvasóit és szerkesztőit épp ezért arra kérem: nézzék!
Gerő András
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 05. szám
