Televízió
Népszabadság * Szerbhorváth György * 2007. február 3.
Múlt szombaton az m1 szerkesztői egy fél különműsort sem szenteltek a nemzetközi holokauszt emléknapnak – közszolgálatilag ráhagyták a Duna Tv-re -, de van rá mentségük. A nézettség visszaszerzésével foglalkoznak, az meg komoly dolog.
A tuti receptért sem mennek messze, a zenés show-k mindig lendítenek az elakadt szekéren. Megtörténhet, hogy kulturális értelemben egészen a szakadékig, de ki lehet próbálni. Ott a vasárnap esti Krém, ahol kiégett vagy igazi muzsikosoknak aligha nevezhető könnyűzenészek is tátoghatnak. A csavar itt az, hogy az egyik meghívott banda a másik számát játssza el. Ám ilyenkor derül ki, legtöbbjük zenei tudása kimerül az ún. saját szám előadásában. Ettől aztán olyan stíluskavalkád keveredik, amelyet az eddás Pataki Attila talán le is védhetett volna, amikor rockerként dáridózni kezdett. A Krémben az a poén, hogy mindenki csináljon valami mást, mint amihez esetleg ért. Már csak az hiányzik, hogy mondjuk Kocsis Zoltán diszkó ritmusban nyomja. Ő erre nyilván nem lenne hajlandó – de abban már kevésbé vagyunk biztosak, hogy a szerkesztők „ízlésének” is ellentmondana.
Az igaz, hogy Lévay Balázs Dob + Basszus című műsora révén árnyalódik az MTV nosztalgiaipara által kreált kép: a régi slágereket háttérinformációkkal, visszaemlékezésekkel, ilyen-amolyan szakértői véleményekkel egészítik ki. Meg van csinálva, ennyi; se nem sok, se nem kevés.
De ha egy biznisz beindul, az MTV megy tovább. Vezetői rájöttek, hogy ezen pluszpénzt is lehetne keresni. A nézők ajánlásai, voksai alapján kiválogatták az utóbbi ötven év magyar sikerszámait, aztán adj neki. Kell még két ismert személy, az érzékelhetően semmihez sem értő és műsort vezetni sem tudó Harsányi Levente, meg a nótás kedvű nagy öreg, Korda György, és kész! Kit érdekel az, hogy ha Korda énekes is, s a Sport1 pókerközvetítése révén kommentátorként is bevált, ám e szereppel nemigen tud mit kezdeni – főleg, mert az ő nagy feladata, hogy folyton szavazásra biztasson bennünket. Harsányira meg tényleg kár a szót pazarolni – ha valakinek a sétapálcától is fallikus asszociációi támadnak, egy vadnyugati kupleráj színpadán vezessen műsort, ne a magyar közszolgálatin. Korda javára legyen mondva: leállította a ficsúrt, és pár emlékét is felidézte; bár rémlik, a póker során már hallottunk efféléket. De a fejünket főleg azért kapkodhattuk, mert nosztalgia ide vagy oda, uhh, de nehéz ám eldönteni, a Beatricét, a Neoton Famíliát, Sárosi Katit vagy éppen Ákost válasszuk-e. Pacalt palacsintával? Akkor már inkább egyiket sem. Na és Korda? A műsorvezető csak nem versenyezhet… Vagy repertoárjából egy sem jutott be a majd” másfél százba? Akkor meg mit keres itt?
A Csináljuk a fesztivált! során a továbbjutó dalokat a mai „tehetségek” adják majd elő. A módszer ismerős a Krémből, meg hát a Megasztárból is, az meg egyenesen feltűnő, hogy a szerkesztők úgy képzelik: az nem érdekes, ha a saját műfajodban vagy szuper, légy jó abban, amihez semmi közöd! Hisz a könnyűzenészre hatványozottan igaz, húzza, amit csak a vendég kér.
Amire mi meg azt mondhatnánk: a műsorkészítők meg menjenek el kapálni. Hátha abban is ilyen jók.
