Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. február 2.
Kép: Marabu
Nincs számla, nincs adózás
Áll a bál az országgyűlési képviselők számla nélkül elszámolható költségtérítése körül.
Csakhogy sehol sincs szó az ezzel kapcsolatos fő bajról. Vegyük példaként a legvilágosabbat, a számla nélkül elszámolható szállásköltséget.
Baj az, hogy a képviselő urak és hölgyek akkora szállásköltséget mondanak be, amekkorát nem szégyellnek? Persze, hogy baj. De a szálak messzebbre vezetnek.
Ha a képviselő számla nélkül is visszakapja a szállásköltségét (tegyük fel, hogy tényleg annyit mond be, amennyit fizet, ahogy, remélem, a legtöbben teszik), akkor nem kér számlát a szállásadójától. Ha ő nem kér számlát, akkor a szállásadója nem állítja azt ki. Vagyis nem adózik ez után a bevétele után. Költségvetési pénzből, tehát a mi adóforintjainkból származó jövedelme után. Az adócsalását, a bűncselekményét pedig hivatalos, hatályos állami jogszabály teszi lehetővé.
Karsai József képviselő úr ki is kotyogta egy televíziós riportban, hogy az általa havi százezer forintért bérelt lakásért az adóval megemelt összeget kérné el a szállásadója, ha számlát kérne. Azt azonban már nem tudná kifizetni a képviselői költségtérítéséből. Vagyis nyilvánosan beismerte, hogy adócsalásban bűnrészes. Nem puszta feltételezésről, lehetőségről van tehát szó. Ismétlem: az adócsalást, a bűncselekményt költségvetési pénzből származó, a mi adóforintjainkból származó jövedelemre követi el a képviselő úr és szállásadója együtt, bűnszövetkezetben. Ezt pedig állami, hatályos jogszabály rendeli így.
Ismerős helyzet? Csak látszólag. Ha a vízvezeték-szerelő nem akar, vagy csak az amúgy is gátlástalan, csillagászati árat még jóval megfejelve hajlandó számlát adni, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. A lefolyót meg kell javítani, és a másik szerelő is csak ilyen vagy még gátlástalanabb feltételekkel javítaná meg, nekünk meg meglehetősen korlátozott jövedelmünkből kell erre költenünk.
A képviselő úr azonban nincs kiszolgáltatott helyzetben. Választhatna másik szállást, ha pedig számlát kéne benyújtania a költségtérítésért, választana is. Olyat, amelyiknek a bérleti díja adóval együtt is belefér a havi százezerbe. Van ilyen. Talán kevésbé elegáns, talán roszszabb környéken van, talán más hátránya is van a mostanihoz képest, de mindnyájan tudjuk, hogy lehet havi százezernél olcsóbban is szállást kapni. Csak olyan jogszabály kéne hozzá, amely nem űz gúnyt az üvegzsebtörvényből.
Válas György
Budapest
Kibic a partvonalról
Sohasem szerettem a partvonalról a küzdőtérre bekiabálni. Pláne nem akkor, ha nem az én csapatom harcolt a győzelemért. Hogy ne beszéljek rébuszokban, az SZDSZ közelgő tisztújításáról szólnék és a két küzdő félről, a Fodor Gábor vezette csapatról és a Kóka János mögé fölsorakozó gárdáról.
Fodor Gábor és csapattársa, Szent-Iványi István nagyon szimpatikus óhajgyűjteményt tárt a nyilvánosság elé (Itt az idő, január 19.). Persze, hogy ebben az országban mindenki óhajtja a társadalmi békét és a szemben álló felek közti párbeszédet. De ha ezt csak az egyik fél óhajtja, akkor ez megmarad a jámbor kívánságok szintjén. A társadalmi küzdőtér jobboldala továbbra is konfrontálódik (kivonul, demonstrál), a csapat kapitánya arrogáns, intoleráns, párbeszédképtelen.
Fodor és Szent-Iványi pacifista széplelkekként együtt sírnak a jobboldallal az október 23-i rendőri fellépés felett, miközben szót sem ejtenek az agresszív szélsőjobboldali nyomulásról. Arról a nyilvánvaló tényről, hogy ez ma már a Fidesz-csapat hadrendjének fontos része. Vajh ha Brüsszelben, EU-képviselőként Szent-Iványi István annyi energiát fordított volna az árpádsávos lobogók szimbolikájának megmagyarázására, a Dohány utcai zsinagóga meggyalázásának, az ott folyó útszéli zsidózás tényének bemutatására, mint az úgynevezett rendőri brutalitás elleni tiltakozásra, lehet, hogy valamit helyrebillentett volna a néppárti Fidesz propagandisztikus fellépésén. Én úgy érzem, hogy az antifasizmus, a demokratikusan megválasztott kormány és parlament védelme legalább olyan liberális érték, mint a gyülekezési jog védelme.
Éppen ezért a Fodor-csapatot és taktikájukat sok helyen sebezhetőnek tartom, sikerük korai lenne. A Kóka-féle gárda ereje, koncepciója kedvezőbb az én csapatom számára. Több sikerrel kecsegtet. Ezért nekik szurkolok.
Molát Ferenc
Budapest
Kocsikerék
Olvasom a miniszterelnök Szembenézés c. dolgozatában hogy: „a második világháború után, a kommunista hatalomátvétellel zökkent ki a magyar történelem a saját, mondjuk úgy, normális kerékvágásából”.
Miért akkor? Mikor volt „normális kerékvágásban”? A második világháború előtt? A Horthy-rendszerben? Ferenc Jóska idején? Sőt, létezik-e a történelem tudományos felfogásában – a társadalom, a nemzet szintjén – a normális kerékvágás fogalma? Ám jó, tételezzük fel, van ilyen. Kizökkent a Hon. Szerintem azonban, ha valamivel kizökkent, akkor már a holokauszttal. Mások szerint Trianonnal. Ismét mások szerint: I. István, Muhi, Mohács, a szatmári béke, Világos, belépés az első világháborúba, az 1918/19-es forradalmak stb.
Gyurcsány Ferenc a modern kapitalizmus hazai kibontakoztatásában látja a magyar történelem üdvét. Ez esetben viszont azt a történelmi eseményt kellene megkeresnie, amelyik a legbomlasztóbb csapást mérte Magyarországon a kapitalizmus alapvető termelési viszonyára, a tőke-bérmunka viszonyra. És mi rendítette meg leginkább a magántulajdon sérthetetlenségét, a gazdaságon belüli erőszak dominanciáját? Talán nem a zsidótörvények sorozata és a holokauszt? Hiszen a zsidónak minősített állampolgárok jogfosztásával, kirablásával, majd végül többségük legyilkolásával sérült akkorát a tulajdon és az élet szentsége, hogy az nem csupán a néhány évvel későbbi szinte totális államosításba való beletörődést „könnyítette meg” (persze a szovjet fegyverek e vonatkozású vitathatatlan elsőbbségi szerepe mellett), hanem a mai napig ott lappang a magyar társadalom értékzavarai, jogkövető készségének csökevényessége mögött. Odasúghatná egy történész a miniszterelnöknek: nem muszáj mindenhez értenie. Nem föltétlenül az ért leginkább a történelem kizökkenéséhez, aki legfelül van.
Fekete György
tanár, Budapest
