A csárdástól a tipegőig
Népszabadság * N. H. E. * 2007. február 1.
Dédanyáink nagy báljainak hangulatát idézi az a száznál több „tánczrend”, amelyekkel a napokban gazdagodott az Iparművészeti Múzeum. A táncrend olyan díszes, notesz formájú miniatűr programfüzet volt, amelyhez ceruza is tartozott hozzá, hogy a táncok – például a csárdás, keringő, lengyelke, négyes vagy a tipegő – felsorolása mellé bejegyezhesse a nevét az a gavallér, akinek a hölgy a táncot odaígéri.
„Húsz télen át 722 bálban voltam s ez idő alatt 14 torokgyulladást, 3 tüdőgyulladást s 120-szor náthát
kaptam; de sohasem panaszkodtam a bajok miatt, mert úgy tekintettem azokat,
mint egy valódi párisi nő csatákban nyert tiszteletreméltó sebeit” – olvasható egy előkelő párisi nő emlékirataiban, mostantól az Iparművészeti Múzeumban is. Az intézmény ugyanis a közelmúltban száznál több darabból álló táncrend-gyűjteményt kapott. A kollekció legtöbb darabja a 19. századból való, s betekintést ad a kor, s az akkoriban oly fontos társadalmi események, a bálok hangulatába.
A táncrend nemcsak díszes, notesz formájú miniatűr programfüzet volt, hanem ceruza is tartozott hozzá, hogy a táncok – például a csárdás, keringő, lengyelke, négyes vagy a tipegő – felsorolása mellé bejegyezhesse a nevét az a gavallér, akinek a hölgy a táncot odaígéri. A táncrend része volt egy kis zsinórón függő akasztó is, mellyel a hölgy ruhájához vagy legyezőjéhez lehetett rögzíteni. Az apró ceruzát kapocs rögzítette. A bálba érkező hölgyek általában a bejáratnál, tálcára rendezve vehették át a táncrendet, – esetenként az ünnepi vacsora menükártyája mellé tették, – vagy már a bál megrendezése előtt átadták, elküldték a hölgyeknek. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálról származik, az 1830-as évekből, Magyarországon az 1840-es évektől tudunk táncrendekről.
A bálok igazi virágkorukat az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában élték, amikor egymást érték a táncmulatságok a farsangi időszakban. Bécs, a császárváros forgataga mellett nem maradt el Budapest főváros pezsgő társadalmi élete sem. Az előkelő udvari bálok mellett szinte minden foglalkozási csoportnak, egyesületnek, úri kaszinónak megvolt a maga bálja, éppúgy a fővárosban, mint vidéken. Az évad a legtekintélyesebbnek tartott jogászbállal kezdődött. Utána következett a technikus bál, majd szépen sorban a többi – általában mindegyik jótékony célú volt. A farsangot a bohém, jelmezes művészbál zárta.
A XIX. század utolsó harmadában és a század fordulóján díszműiparosok, könyvkötők, ötvösök hada foglalkozott táncrendek készítésével. Többnyire jelezték alkotásaikat, így tudunk számos alkotóról, akik Budapest belvárosában készítettek táncrendeket: Marton Alajos, Morzsányi József voltak a legnevesebbek. Az 1880-90-es években a mesterek szinte versengtek egymással, túlszárnyalva egymást merész ötletekkel, kimeríthetetlen fantáziával. A táncrendek formája igen változatos.
Számos mesterség összefogásával készült egy-egy táncrend, hiszen a kis, tenyérbe illeszkedő táncrendeket a legkülönfélébb anyagokból, bámulatos technikai ügyességgel készítették: csupán töredékük készült papírból, azon túl ötvösművű remekek, zománcmunkák, bőrből, selyemből, bársonyból, fából készült alkotások is találhatók közöttük. A táncrendek szellemesen kapcsolódnak a megrendezett bál jellegéhez; finoman utalnak a bált rendező társadalmi rétegre, gyakorta annak foglalkozásához, tevékenységéhez kötődnek – hacsak embléma-szerűen is. Egy-egy kis tárggyal utalnak a bál jellegére: technikus bálra repülő-makett, jogászbálra apró Corpus Juris (törvénykönyv) stb. Igazi miniatűr remekművek.
Gyűjtemények már alig-alig vannak táncrendekből, a komplett táncrend-gyűjtemény pedig igen ritka. Marton Árpád és neje gyűjteménye átfogja a Monarchia időszakát, s a két világháború közötti korszakból is ad ízelítőt. Változatos darabok vannak a kollekcióban, olyanok, melyek nem találhatók meg közgyűjteményben. Egyrészt a korabeli szokások, a bálok története, a társadalmi élet sokszínűsége bontakozik ki a táncrendek segítségével, másrészt a korabeli divatos táncokat ismerhetjük meg belőlük, valamint a kézművesség és ízlés finom változásait követhetjük nyomon.
A bécsi Dorothaeum aukciós ház tavaszi aukcióin rendszeresen szerepelnek a Monarchia, a császárváros udvari báljainak báli emlékei, táncrendjei. Nagyobb gyűjtemények Bécsben, Hamburgban, Braunschweigben közgyűjteményekben és német magángyűjtők tulajdonában vannak. Az interneten elérhető az amerikai Dance Card Museum, melynek anyagában magyar alkotások is fellelhetők.
Részletek a Tánczrendek c. könyvből (Tandem Stúdió, Anno sorozat)
A 18. század végén kitört a bálőrület: Budán már több mint hatszáz, Pesten pedig majd nyolcszáz – leginkább főúri paloták szalonjaiból kreált – bálterem díszelgett. Hírlapi referendát először a Magyar Kurir 1801-ben adott egy pesti farsangi bálról.
A sajtó kedvelt témája lett a divat szemléltető leírása is. 1838-ban a Nemzeti Casinóban adott „álorczás táncmulatságon” gróf Zichy Karolina egy XIV. Lajos korabeli Pompadour-köntösben pompázott, és a tülltunikás, hófehér atlaszruhán három évszázad előtti családi ékszerek csillogtak. A kisebb birtok árával felérő ruhakölteményeken az aranyárban beszerezhető brüsszeli csipke szinte kötelező kiegészítőnek számított.
Az 1840-es szezonban, a január közepén Liszt Ferenc tiszteletére rendezett bálon táncoltak először nyilvánosan hölgyek és urak együttesen csárdást.
A bálok belépői, menükártyái és egyéb apró kiegészítői mellett egyre népszerűbbek lettek a táncrendek. A hölgyek-urak amikor megkapták a díszes kis műtárgyat, beírták annak a nevét, akinek ígérték az adott táncot. Ezek a csinos műtárgyak az emlékeken túl rögzítették az örökkévalóságnak a szünóra előtti és utáni táncok – a bál főrendezője (hoppmestere) meghatározta – sorrendjét, és büszkén sorolta fel a díszvédnökök, védnökök, elnökök sokszor hosszú sorát. Az ékszerszerűen díszített, övre vagy gomblyukba akasztható, legyezőre csatolható, irónnal ellátott kis notesz-félék elkészítésében ötvösök, díszalbum- és jelvénykészítők, nyomdászok és könyvkötők működtek közre.
Egyre terebélyesedett az a lista, ami miatt bálokat lehetett szervezni. Legyen az jeles naptári naphoz kötődő farsangi, húsvéti, karácsonyi, vagy névnapokhoz igazodó Anna-, Katalin- vagy Erzsébet-bál. Eleink a nagyobb munkaalkalmak végét is megragadták ünneplésre: szüret végén a taposó- vagy tapodóbál dukált. A foglalkozás szerinti táncos összejöveteleknek pedig se szeri, se száma: cselédbál, pásztorbál, tűzoltóbál, újságíróbál, jogászbál, medikusbál és az iparos céhek báljai: asztalosbál, szabóbál, vargabál, cipészbál, szűcsbál és még hentesbál is volt. A sportegyletek is előszeretettel rendeztek bálokat, és természetesen volt gyermekbál, serdülőbál, agglegénybál, menyecskebál, házasok bálja, a bevonuló katonáknak pedig regrutabálokat rendeztek. Voltak „színes” bálok (pl. fehér, kék, vörös), melyeken egyetlen szín köré rendezték a toalettet és a dekorációt. Pesten 1902-ben volt egy híres vörös bál az Operában: a szervezők kötelezték a résztvevőket, hogy a piros valamilyen árnyalatában jelenjenek meg. A fővárosi színházak félszáz színésznője – harmincezer piros rózsával körülvéve – talpig vörösben vonult be a „Piros, piros, piros, háromszor is piros…” nótára. Gyakran rendeztek bálokat valamilyen karitatív szándékkal is.
A bálok sikerének fokmérője volt, hogy a nyitó táncot hány pár táncolta: kétszáznál kezdődött a skála alsó szintje. A zárótánc – ez általában a csárdás – szintén „mérőműszerként” szolgált: itt azt díjazták, ha legalább háromszor újrázták meg, abszolút rekordnak pedig az számított, ha virradatig ismételgették.
Rendelet.
Miután utóbbi időben a közönség mulatsága nyilvános tánczvigalmakon már ismételt ízben egyes kihágók lármás, illetlen magaviselete által zavartatott, további háborítások megelőzése végett ezennel a következő rendeltetik:
1. Nyilvános tánczvigalmakon mindenki tartozik magát a tánczok egymásután következésére nézve a tánczrendhez tartani. 2. Csupán tánczzeneműveket szabad előadni. 3. Azok ellen, kik más zeneművek előadásának, a tánczrend megváltoztatásának illetlen, zajos kívánása, vagy bárminemű demonstratiónyilvánítás által a közmulatságot háborítják, hatósági föllépés és teljes szigorrali eljárás fog alkalmaztatni.
A budapesti cs. k. rendőrigazgatóság.
Pest, jan. 24.
1860
Ezévi farsangi bálok Budapesten (Országos Hírlap – 1889)
1889. január
8. A kereskedelmi segély-egyesület bálja a terézvárosi kaszinóban
8. Jogászbál a Vigadó összes termeiben
9. Szegénygyermek-otthon egyesület álarczos bálja a Vigadóban
15. Jurista-bál a Vigadóban
15. Tiszti kaszinó-bál a Károly-kaszárnya dísztermében
22. Építőiparosok bálja a Vigadóban
23. Frőbel-nőegylet álarczos bálja
24. Protestáns-bál a Vigadóban
26. Szloga szerb egyesület bálja a Vigadóban
27. Eintracht német kolónia elite-bálja a Vigadóban
29. Önkéntes tűzoltók bálja a Royal nagyszállóban
29. Nemzeti, Víg és Népszínház nyugdíjintézetének álarczos bálja a Vigadóban
29. Tiszti kaszinó álarczos bálja a Károly-kaszárnyában
30. Vigadói nagy álarczos bál
1889. február
1. Athleta-bál a Vigadóban
2. Posta-altisztek bálja a Vigadóban
4. Budapesti artisták egyesületének bálja a Vigadóban
5. Műrajzolók egyesületének bálja a Royal nagyszállóban
6. Magyar gazdasszonyok álarczos bálja a Vigadóban
6. Technikus-bál a Royal nagyszállóban
8. A budapesti posta-tisztikar bálja a Vigadóban
10. Tökölyi szerb intézet bálja a Vigadóban
12. Gépgyári tisztviselők bálja a Vigadóban
13. Izraelita nőegylet bálja a Vigadóban
14. Nemzeti színház műszaki személyzetének bálja a Vigadóban
16. Medikus-bál a Royal nagyszállóban
17. Fővárosi szegény gyermekkert bálja a Vigadóban
18. Vendéglősök és szállodások bálja a Royal nagyszállóban
19. Pestmegyei bál a Vigadóban
20. Első bolond-estély a Vigadóban
21. Fővárosi hivatalszolgák bálja a Vigadóban
22. Lakatos-bál a Vigadóban
22. Második bolond-estély a Vigadóban
26. Eintracht bolond-estélye a Royal nagyszállóban
27. Sütők bálja a Vigadóban
1889. márczius
5. Hunnia evezős-egylet piknikje
6. Czukrász-bál a Vigadóban
11. Ügyészségi piknik a Vigadóban
13. Paraszt-bál a Vigadóban
15. A hétfői caroussel-társaság piknikje
19. Vas- és fémesztergályosok bálja a Vigadóban
19. Képviselőházi piknik a Hungária szállóban
20. Huszárönkéntesek piknikje
Báli meghívók és táncrendek szövegéből:
A Kolozsvári Banktisztviselők Tánczestélye
Részvény
Egy millió koronát érő mulatságról, melynek részesei azok, a kik a banktisztviselők tánczestélyén jelen lesznek és különösen azok, a kik ezen részvény tulajdonosával a báli szabályok határozmányai szerint tánczolni fognak.
Hirdetések
Légyott.
Imádott szőkék és barnák! Hely a redout. Alkalom: az írók és művészek bálja. Idő: Február 5. Alkonytóli egész kivilágos kiviradtig. Azok a bizonyos szőkék és barnák.
(Báli Lapok 1878.)
Jelentés (Meghívó)
A folyó év május 3-án estvéli 9 órakor a Nemzeti Színház javára Ó Buda városa Korona czímű vendégfogadója Termében. – kegyes adományokból öszve gyűlt művek kijátszásával egyetemben tartandó Táncz-vigalomról mellyre minden cz. úgy pártoló Uraságok tisztelettel meg hivattatnak.
Meghívó a Budapesti Kereskedő Ifjak kereskedelmi báljára, 1891.
Tisztelt Nagysád!
Igen lekötelezne, ha az első csárdást részemre fenntartani szíveskednék. Igaz üzlettársul ajánlkozik – őszinte tisztelője…
Kérem, ne vonja meg szíves közreműködését az alapítandó első társasczégtől és engedje meg, hogy a négyes szövetkezetben társa lehessek.
Mutassa be e lapot s aztán Önnel fogom tipegni a lengyelkét!
Engedje megkérnem, hogy a tipegő lengyelkét – mint illik, vígan – együtt tipeghessük el.
E bál sikerére – mit mondhatnék mást
Hajnalig tánczolom Önnel a csárdást!
