A könyvek helyett immár az utcákról válogatják össze a védendő értékeket
Népszabadság * Csordás Lajos * 2007. január 29.
A pesti Király utcában egy régi fényirda is előkerültKép: Kováts ZsoltTerepre mennek a műemlékvédelem tudományos munkatársai. Sokkal több érték kerül így a látókörükbe, mint korábban, amikor elsősorban a szakirodalom alapján próbálták leltárba venni, mi a védendő. Százával találnak nem is sejtett csodákat.
A kilencvenes évek elején német műemlékesek megkérdezték, mekkora a magyarországi védett épületállomány. Tízezer, közölték a magyar szakemberek, mire a németek hangos kacajra fakadtak. Ők csak Budapesten a nyolcszorosát tudnák mutatni, mondták.
Bár nyilván túloztak, azért mi, laikusok is érezzük, hogy jogos volt a kacajuk. Sokkal több értékünk van, mint amennyi védelem alá kerül. Ezt igazolják a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban 2000 óta készülő értékleltárak, amelyek házról házra tárják fel a kiszemelt területeket, elsősorban a főváros belső részeit.
Meglepő, de korábban soha nem világították át a főváros épületállományát ezzel a módszerrel. Vagyis hogy a helyszínen térképpel, fényképezőgéppel a kézben minden házat szemrevételeznek, részletesen végigfényképeznek, s aztán ez alapján készítik el a terület értékvédelmi leírását, leltárát.
Régebben az írott információk felől kezdődött a feltárás, mondja Somorjay Selysette, a KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézetének igazgatója. Levelezés alapján jött be elsősorban az információ, s a szakirodalom áttekintése alapján. A munkatársak csak célzottan mentek ki a helyszínre bizonyos épületeket megnézni.
Így készültek az ötvenes, hatvanas és hetvenes években kiadott műemlékleírások, a nagytopográfiák. Ezek nagyon alapos munkák ugyan, sok olyan értékes épület is szerepel bennük, mely nem élvez védelmet, de nagy hiányuk e köteteknek, hogy látószögük mai szemmel nézve nem elég széles. Mert amikor készültek, a tudományos érdeklődés még sokkal szűkebb volt, mint ma: 1850 utáni épületeket nem is nagyon vettek figyelembe. A historizmust például nem tekintették építészeti értéknek. Pedig pont ez a legmeghatározóbb a megőrzendő városképeink szempontjából. Így a nyolcvanas évek óta a hivatal versenyfutásra kényszerül, hogy ezt a hatalmas századfordulós és még későbbi épületállományt is felmérje, s megmentse az egyre több helyen fenyegető bontástól, mondja az igazgató asszony.
A műemlékvédelemnek szemléletet és sebességet kellett váltania. De a váltás nem ment gyorsan, így is sok mindenről lekéstek már. Mire elkezdődött a terepre irányuló értékfeltárás, bontani kezdték a régi Közép-Ferencvárost, már elindult a Józsefvárosban, a Corvin mozi mögötti területek bontásának engedélyezése, melyet az első körökben a műemlékvédelem simán jóváhagyott, mondván, hogy ott úgy sincs műemlék. A korábbi dokumentációk alapján nem is volt. Sokkszerűen hatott aztán, amikor beérkezett a hivatalba a pusztulásra ítélt épületek frissen felvett dokumentációja, s kiderült, nagyon is volna ott mit védeni. Elkeseredett küzdelemben utólag sikerült három épületet műemlékké nyilváníttatni. Az erzsébetvárosi zsidó negyedben 2004-2005-ben már szerencsésebb volt a helyzet, mert ide a világörökségi területté nyilvánítás miatt több figyelem esett, s itt a lakosság is hangos tiltakozásba kezdett, amikor észlelték, hogy sorra pusztulnak el a régi házak, s a környék képe nagyon gyorsan kezd változni a jellegtelen új épületek nyomán. Itt ötvennégy épületet sikerült a hivatalnak rohamtempóban egyedi műemlékké nyilváníttatnia, s ezenkívül területi védelmet is előírtak a világörökségi védőzóna érdekében.
A vizsgálatok helyszínét az élet mutatja. Mindenekelőtt a veszélyeztetett területeket keresik fel. Budapest belső részének felmérése befejezés előtt áll, de dolgoznak Tokajhegyalján, s ezenkívül ott, ahol egy-egy település igényli a rendezési tervéhez: Körmend belvárosában, Ercsiben, Nagybörzsönyben. A helyzet most a védelem szempontjából annyiban javul, hogy egy új szabályozás szerint már a készülő rendezési terveket is egyeztetni kell a hivatallal, így legalább időben tudomást szerez arról, hol készülnek nagyobb léptékű változások.
Az értékfeltárások eredménye a műemlékeseket is meglepi. Csodák kerülnek elő. Eddig nem ismert százéves fotóműterem a Király utcában eredeti, maratott feliratokkal az üvegajtón. Bauhaus-kert Budán a Tündér utcában teniszpályával, sziklakerttel és óvóhellyel. Aztán egy eddig ismeretlen villa az Alkotás úton egy bérház udvarán.
A tudományos feltárás által tömegesen a védelem látókörébe került értékeket a mechanizmus csak kis részben, lassan tudja műemlékké nyilváníttatni. Csúcsteljesítménynek számított, amikor az egyik évben a hivatalos procedúra végén a kulturális miniszter 201 épület védelmét írta alá. Holott csak a Terézvárosban a közelmúltban lezárult leltározás 270 műemléknek minősítendő épületet tárt fel. Bár talán nem is mindig a műemléki státus a cél. Sok esetben megfelelő a helyi, települési védelem is.
Egyébként sokat változik a hozzáállás. Egyre aktívabbak a civilek. S a települések is lassan felismerik, hogy a védelem érdekük. Győr Attila, a védéseket előkészítő osztály vezetője elmondja, hogy míg 2001 és 2004 között ezer védési javaslatot kaptak, addig 2005-ben, egy év alatt ugyanennyit. Varga Kálmán 2002 óta tartó elnöksége alatt pedig több mint ötszáz épületet nyilváníttattak műemlékké. Előtte húsz év alatt a felét sem érte el ez a szám.
