ÉRTELMISÉ-GI KIVÁLÓK
A Friderikusz Most stúdiójában négy – ahogyan a műsor aposztrofálja – „értelmiségi kiválóság” értékeli az elmúlt hét eseményeit. Ízlésről, erkölcsről, emberi méltóságról beszélgetnek a Schmidt Máriát a Magyar Nemzetben ért „nemtelen támadás” kapcsán. Rejtélyes módon legfőképpen azt kifogásolják, hogy a „polgári napilap” dúsgazdag üzletasszonyként emlegette a szóban forgó hölgyet. Hogy ez az egyáltalán nem sértő, és egyébként a valóságnak minden elemében megfelelő kijelentés miért gázol bele Schmidt Mária méltóságába, és hogy egyáltalán mindennek mi köze van a cikkben foglaltak érdemi részéhez – ha van neki ilyenje -, az nem derül ki. Mint ahogy természetesen arról sem esik szó, hogy a most mélyen megbántott Schmidtnek mekkora szerepe van e beszédmód jobboldali kultuszának kialakításában. Aztán a beszélgetés tágasabb témára vált, és a szélsőjobboldal stílusáról való értekezésbe kezdenek, amikor is a „kiválók legkiválóbbika” elérkezettnek látja az időt, hogy visszaélve az egyoldalú nyilvánosság előnyével, jó nagyot rúgjon politikai ellenfeleibe. Ismét előhozakodik azzal az egyébként Schmidt Máriával közösen kidolgozott tételével, mely szerint a balliberális értelmiség körében éppen olyan gyakori a gyűlöletbeszéd, mint a hungarista, neonáci fórumokon. És nem mulasztja el ennek eklatáns példájaként legfőbb kritikusa, az immár több mint egy éve halott és ezért vitára vagy védekezésre végképp képtelen Eörsi István nevét belekeverni, a baloldali gyűlöletbeszéd apostolaként emlegetve őt. Egyenlőségjelet téve Eörsi István és a neonácik közé. A társaságában ülő másik négy kiválóság – beleértve a volt SZDSZ-es képviselőt és az írónőt – pedig jóváhagyólag bólogat. Nincs hozzá szavuk.
Hát így beszélget manapság négy értelmiségi kiválóság ízlésről, erkölcsről, emberi méltóságról.
vm
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 04. szám
