70 éves Vanessa Redgrave Időpont: 2007-01-30 06:31:29
Január 30-án 70 éves Vanessa Redgrave angol színésznő.
Neves londoni színészcsaládba érkezett 1937-ben: nagyapja, Roy Redgrave és apja, Sir Michael Redgrave egyaránt elismert művészek voltak, s két fiatalabb testvére, Corin és Lynn is a világot jelentő deszkákat választotta hivatásul. Tanulmányait a Beszéd- és Drámaművészeti Főiskolán kezdte, első szerepében apja
partnere volt.
Egy évvel később a kamerák előtt is feltűnt, ismét csak apja társaságában forgatta Az álarc mögött című filmet. Ugyanebben az évben szerződött a Stratford-Upon-Avon Theater Companyhoz, ahol a hatvanas évek közepéig a brit színházi élet legnagyobb alakjaival lépett föl. Végigjátszotta szinte az összes női Shakespeare-szerepet, partnere volt többek közt Laurence Olivier is.
Magánéletében is a színházé volt a főszerep: a Royal Shakespeare Companynél ismerkedett meg Tony Richardson rendezővel, akihez 1962-ben férjhez ment. A kapcsolat csak öt évig tartott (férje Jeanne Moreau-val lépett félre), de meghatározta filmszínészi indulását. Ebben az időben forgatta Fred Zinnemann rendezésében az Egy ember az örökkévalóságnak című Morus Tamásról szóló történeti drámát. A Morgan – Orvosi eset című filmben jelölték először Oscar-díjra, első nemzetközileg elismert alakítása Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjéhez fűződött (1966). Férjével közösen forgatta A gibraltári matrózt és A könnyűlovasság támadását.
Komoly sikert aratott az Arthur király mondakörét felelevenítő Camelot című musicalben. Sir Lancelot (Franco Nero) és Guinevra királynő között a filmvásznon kívül is elmélyült a kapcsolat, ennek eredménye 1969-ben a Carlo nevű gyermek lett. A művészeti forradalmat teremtő, tragikus sorsú Isadora Duncan táncosnőről készült Isadora című filmben 1968-ban újra jelölték az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére. A film nagy vihart kavart, a Vatikánnak nem tetszett az erősen szexuális töltésű alakítás. Redgrave ezután szinte az összes nagy rendezővel dolgozott: Sidney Lumet a Sirály, Richard Attenborough az Ó, az a csodálatos háború!, Mihalisz Kakojannisz A trójai nők, Ken Russell az Ördögök című filmben rendezte.
1971-ben ismét egy történelmi személyiség, Stuart Mária következett, eredmény: egy újabb Oscar-jelölés. A régóta áhított díjat végül 1978-ban nyerte el a Júlia címszerepéért, igaz „csak” a legjobb mellékszereplő kategóriában. A szókimondó természetéről ismert színésznő a gálán kisebb botrányt kavart, amikor a film világától meglehetősen távol eső közel-keleti helyzetet elemezte keresetlen szavakkal, s nyíltan a palesztinok oldalára állt. Az emlékezetes affér nyomán később sokan tiltakoztak, amikor Redgrave később a zsidó koncentrációs táborok egyik túlélőjét alakította. A színésznő a hetvenes és nyolcvanas évek olyan népszerű filmjeinek volt főszereplője, mint a Gyilkosság az Orient expresszen, a Hová tűnt Agath Christie? avagy a Wetherby (utóbbiban kisebbik lánya alakította a visszaemlékezésekben feltűnő fiatalkori mását), a Second Serve (1986) című tévéfilmben a transzszexuális teniszsztár, Renee Richards bőrébe bújt.
James Ivory rendezővel többször is együtt dolgozott: 1984-ben ötödik alkalommal jelölték Oscar-díjra A bostoniak, nyolc évvel később pedig újra az E. M. Foster regénye nyomán készült Howards End/Szellem a házban című melankolikus filmben nyújtott alakításáért. A kilencvenes években forgatott filmjeiben főleg markáns mellékszerepekben nyújtott emlékezeteset. Ezek közül jelentősebbek a Rómeó és Júlia, a Mi történt Baby Jane-nel? (ebben először játszott együtt Lynn húgával), az Egy apáca szerelme, A kis Odessza, a Mission Impossible, a Kísértetház, A hó hatalma és a Deep Impact című (teljesen) katasztrófafilm.
Színházi munkáinak legérdekesebbjeként 2000 tavaszán Shakespeare egyik legférfiasabb hősét, a Vihar Prosperóját osztották rá a londoni Globe színházban (a választást azzal indokolták, hogy Redgrave mindig szenvedélyesen érdeklődött az elűzöttek sorsa iránt, így gyakran találkozott a száműzött varázsló helyzetére emlékeztető emberekkel), egyik tévéfilm-szerepében Churchill feleségét formálta meg.
Vanessa Redgrave nem csak filmjeiben határozott egyéniségű, független gondolkodású nő. A szókimondó természetéről híres, sőt hírhedt színésznő soha nem titkolta baloldali nézeteit, közéleti szereplésével rendre vihart kavar. Számos alkalommal tiltakozott a vietnami háború ellen, részt vett az idegen- és fajgyűlölet ellenes megmozdulásokon, szót emelt a jugoszláv válság rendezése érdekében, a 2001 szeptemberi merényletek után bevezetett, szerinte az emberi jogokat korlátozó intézkedések ellen, de tiltakozott a verspataki aranybánya-beruházás ellen is. Az UNICEF nagyköveteként küzd a gyermekek jogaiért, résztvevője volt a Parthenon kampánynak, amely azt tűzte céljául, hogy a brit kormány juttassa vissza Görögországnak az Elgin márványokat. 2004 novemberében Béke és Haladás néven pártot alapított fivérével, programjuk középpontjába az iraki háború elleni tiltakozást állították.
A színészdinasztia tradíciója családjában folytatódik: első házasságából származó lányai is ezt a pályát választották, fia rendező lett. A Kés/alatt című, nálunk is vetített tévésorozatban szereplő Joely lányának nyújtott anyai segítségként néhány epizódban Vanessa Redgrave is feltűnt.
Redgrave hetvenévesen is rengeteget dolgozik, csak az elmúlt évben és az idén nyolc (pályafutása során több mint száz) filmben szerepelt, a közelmúltban Koltai Lajos rendezésében az Este (Evening) című drámában haldokló rákbeteget alakított, a bemutató 2007 őszére várható.
