A zenei stílusokat sajátos virtuozitással és határtalan improvizációs fantáziával ötvöző Snétberger Ferenc munkásságát az egész világon elismerik, nevét osztatlan tisztelet övezi szakmatársai körében. A kortárs gitárzene jellegzetes alakja két budapesti koncerttel ünnepli ötvenedik születésnapját. Egyéni játékát február 23-án a Zeneakadémián és március 7-én a Művészetek Palotájában hallhatjuk.
1988 óta Berlinben él, hol érzi igazán otthon magát, Németországban vagy Magyarországon?
– Mikor Berlinből jövök Magyarországra, azt mondom, megyek haza. Amikor innen megyek vissza, ugyancsak azt mondom, hogy hazamegyek. Két otthonom van, Magyarországon születtem, ez az első otthonom, de húsz éve élek Berlinben, nagyon szoros a kapcsolatom a várossal.
– Idén ünnepli az 50. születésnapját, a világ első számú akusztikus gitárosai között tartják számon. Játszott világklasszisokkal, számos sikeres projektet tudhat maga mögött, jelenleg is több formációval – Snétberger Trio; Stockhausen-Snétberger Duo; Snétberger-Friedman Duo, Joyosa Live Projekt – koncertezik. Több film- és színházi zenét írt. Melyik munkája vagy zenekara volt a legmeghatározóbb?
– Ha visszatekintek a pályámra, akkor a For My People című lemezemre vagyok a legbüszkébb. In Memory Of My People (A népem emlékezetére) címmel gitárra és zenekarra sikerült egy olyan darabot írnom, amelyben hosszú évek után is felfedezhető valami új, hiszen a zenekar klasszikus témája mellett a szólistának improvizációra is van lehetősége. A darabot Szakcsi Lakatos Béla hangszerelte, lemezre a Liszt Ferenc Kamarazenekart kértem fel. A darab a roma kultúra és a roma holokauszt miatt nagyon fontos nekem. Egy izraeli zeneszerző kért fel 1995-ben, hogy a holokauszt végének 50. évfordulójára írjak zenét. Mindenütt örömmel fogadták, legközelebb január 30-án New York-ban, az ENSZ-székházban, egy roma holokauszt rendezvényen játszom a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekarral.
– Játékában hatalmas szerepe van az improvizációnak. Mitől függ, hogy milyen zenei utazásra viszi a közönséget?
– Mindig le van írva egy séma, van egy szál, ami visszatér. Természetesen a darabhoz illően improvizálunk, de minden este mást. Az improvizáció ad szárnyalást a dzsessznek, efféle zenei szabadság nélkül nem is tudnék játszani. Minden koncertet fel is veszek, mert mindig találok benne olyat, amiből tudok valami újat csinálni.
– Hogy definiálná a stílusát?
– Az én zeném alapjában véve improvizatív. Szinti-roma gyökereimből táplálkozom leginkább, a dzsessz és a brazilok zenei kultúrája is erősen befolyásolta a stílusomat. A brazil és a spanyol gitártechnikából sok mindent átültettem a játékomba, de klasszikus gitáron kezdtem, a Bartók Konzervatórium dzsesszgitár szakát végeztem el. Ötvöződnek bennem ezek az élmények. Ha definiálni kell: a zeném egyszerűen egyéni zene, amelyre hatnak a különböző zenei kultúrák.
– Mit gondol, a magyar dzsessz-zenészek könnyen találnak utat a közönséghez?
– Nekem el kellett mennem – 1988-ban nem lehetett csak olyan egyszerűen utazni -, mert azt éreztem, csak úgy fejlődhetek, ha másokkal is kapcsolatot teremtek, és nem mindig ugyanazokkal játszom. Régóta vagyok az európai dzsessz egyik legnagyobb kiadójánál, az Enja Recordsnál, ahol a kiváló zenészeket ismerhettem meg, ami inspiráló. A Snétberger Trióban a norvég Arild Andersennel a világ egyik vezető dzsessz-basszistájával és az olasz dobos-ütőhangszeres Paolo Vinacciával játszom, aki szintén Norvégiában él. Ha itt élnék, természetesen a magyar zenészekkel játszanék. Sok rendkívüli tehetségű zenész van itt, de ez az ország nem kezeli őket olyan tisztességgel és megbecsüléssel, ahogy kellene. Nem egyszerű kint sem, mert szűk réteg kedveli és érti a dzsesszt.
– A Snétberger Trio legújabb lemeze, a Nomád sokáig a német dzsessztoplista élén állt. A németek jobban értik nálunk a dzsesszt?
– Érdekes, hogy melyik nép hogy viszonyul a dzsesszhez. A németek szeretik, a kultúrájuk része, nagyon sok a koncert. De örömmel látom, hogy az elmúlt egy-két évben sok világhírű dzsesszmuzsikus koncertezett Magyarországon. Régen el kellett utazni Bécsbe, ha a nagyokat élőben is hallani akartuk. Eddig minden kollégám csodálattal beszélt a magyar közönségről.
– Tavaly itt volt Anthony Jakson, Pat Metheny, Bobby McFerrin, Trilok Gurtu. Más nagyságok mellett velük is játszott. Kivel volt a legnagyobb élmény együtt zenélni?
– A legnagyobb élményem, hogy játszhattam Bobby McFerrinnel. Tavaly nyáron az ő szólista vendége voltam a Veszprémi Ünnepi Játékokon. Csodálatos volt vele zenélni, egyrészt, mert kedves ember, nincsenek allűrjei, másrészt pedig fantasztikus, hogy próba nélkül mennyire egymásra hangolódtunk. Még a profi zenészekkel is ritkán fordul elő, hogy olyan egy kompozíció, mintha megírtuk volna. Nemrég kevertük a hangot a veszprémi közös DVD-hez, ami februárban fog megjelenni. Számomra óriási dolog, hogy több közös koncertünk lesz a jövőben.
– Magyarországon is?
– Spanyolországban és Németországban a nyáron. Most szerveződnek a koncertek, ha már minden biztos, akkor lehet bővebben beszélni róla.
– Tavasszal magyarországi turnéra indul. Két nagyszabású koncertre készül Budapesten, vidéken szólóban játszik majd.
– Idén leszek ötvenéves, ezért olyan estet szerettem volna, amely az egész pályafutásomat összefoglalja. Végül két koncert lesz. Február 23-án a Zeneakadémián Arild Andersen, Dés László, David Friedman, Markus Stockhausen, Paolo Vinaccia, az arab lantos Dhafer Youssef lesz a vendégem. Izgalmas este lesz, mindenki adhat eleget magából. A klasszikus esten március 7-én a Művészetek Palotájában a Danubius Szimfonikus Zenekar kísér, Pejtsik Péter vezénylésével. Eljátsszuk az In Memory Of My People-t és az Empathy című szerzeményemet, valamint Rodrigo gyönyörű gitárversenyét, az Aranjuezt. A vendégemmel, Lendvay József hegedűművésszel közösen játszunk pár számot. A szólóturném már 24-én elindul, aminek külön örülök, mert ebben a kis országban még nem koncerteztem szólóban tucatnyi nagyvárosban.
Herczeg Dóra
Keretes cikkek
Keresi az új utakat
Snétberger Ferenc a terveiről elmondta, szeretne többet dolgozni szimfonikus zenekarral, írni egy újabb darabot. Markus Stockhausennel készített egy lemezt, ősszel jelenik meg. Keresi az új utakat. „Ahogy az ember idősödik, bölcsebb lesz a zenében is” – tette hozzá.
