2007.01.25., 2007. évfolyam, 4. szám
szerz: Trencséni Dávid forrs: 168ra
cimkk: Fidesz, Magyar Nemzet, Orbán Viktor, Schmidt Mária
Orbáni megelőző csapás? Alternatív jobboldali párt alapítására szervezett összeesküvés leleplezése? Mi a háttere a Magyar Nemzet Schmidt Mária elleni támadásának? A cikket kiváltó okokat és következményeket igyekeztünk feltárni.
Schmidt Mária ante portas… A milliárdos vagyonú üzletasszony, Schmidt Mária a Gyurcsány Ferenc mögött álló neoliberális nagytőkével szövetkezve tör a jobboldal egysége és az azt megtestesítő spirituális vezető ellen – zanzázható a múlt hétfőn, Horváth Zsolt álnév alatt megjelentetett publicisztika a Magyar Nemzet „sci-fi rovatában” (miként Szijjártó Péter szóvivő nevezte az oldalt). Mielőtt azonban az írást kiváltó okokat és a szöveg utóéletét vizsgálnánk, érdemes alaposabban elemezni magát a publicisztikát.
A nagytőke céljai
Ezúttal a szövegelemzés alfájának számító forráskritikát kénytelenek vagyunk mellőzni, hiszen utóbb – a megtámadott, Schmidt Mária gyors kontrájának köszönhetően – kiderült: „Horváth Zsolt” nem az „utcáról beesett szerző, akinek remek kéziratát a lap leadta”, ahogyan azt a megjelenést követően a szerkesztőség közölte, hanem „a cikkben személyesen és közvetlenül is érintett, álnevet használó személy”, aki nem kívánja felfedni inkognitóját.
Olvasva a Schmidt Mária ante portas című írást, annyi bizonyos, ismeretlen szerzőnk betéve tudja az utóbbi hónapok Fidesz-mantráit, szolgai hűséggel be is másolja őket publicisztikája elejére. Ezt követően gyorsan ráfordul az Orbán Viktor által jól kitaposott tőke- és kommunistaellenes ösvényre, egymáshoz passzítva e két nehezen összeegyeztethető fogalmat: „A globális nagytőkét képviselő, posztkommunista milliárdos” (értsd: Gyurcsány) mára kiszipolyozta a korábbi főellenségi státusból kieső SZDSZ-t, és „a demokrácia tehetetlenségét kihasználva, ellentmondást nem tűrve rákényszeríti a magyar társadalomra akaratát”. E rákényszerítésben társ a parlamenti küszöb alól kikukucskáló új főgonosz, az MDF. Az ezt követően citált Dávid Ibolya elleni vádak csak a szavatossági idő átcímkézésével kerülhettek a publicisztikába, fogyasztásuk az országgyűlési választások után tíz hónappal egészségkárosodást okozhat.
Az anonimitását bátran vállaló hírlapíró szerint mégsem elég a globális nagytőkének, hogy az MSZP, az SZDSZ és az MDF a szolgálatában áll. Ugyanis e „nagytőkét képviselő elit uralkodása egyre kevésbé elfogadható a magyar állampolgárok által”, valamint „a Fidesz szembenállása a kormány vállalhatatlan politikai irányával tovább erodálja a kormányfőt”. A következtetés: a globális karvalytőke előbb meg akarta vásárolni Orbánt, ám amikor kiderült, hogy a vezér hajthatatlan, megvehetetlen, új taktikát választott, belülről bomlaszt. Ugyanis „a jobboldalon léteznek olyan elégedetlen csoportok”, amelyek „a nagytőke hatalmi céljainak elérése érdekében” elmozdítanák Orbánt, vagy legalább új jobbos pártot gründolnának. E csoportok egyik vezetője – véli tudni az ismeretlen Horváth – Schmidt Mária, „a milliárdos vagyonú üzletasszony”.
S ami ezután következik: publicistánk felsorolja a „nagytőkét” képviselő erőket Schmidt körül, úgymint Spéder Zoltánt, az OTP nemrégiben leköszönt második emberét, az Index hírportál tulajdonosát, Nobilis Kristófot és Gyurcsány Ferenc jó barátját, Bajnai Gordont. Utóbbi jelenléte azért is fontos, mert ha a frissiben alapított formáció mögül elfogyna a tőke (Schmidt vagyonát ötmilliárdra becsülik), Bajnai majd megtámogatja az EU-tól kapott fejlesztési milliárdokból. Az új pártot – súgják az ál-Horváthnak a „bennfentesek” – Áder János volt frakcióvezető elnökli majd.
S mindezt miért? Mert „elterelné a kritikus közvélemény figyelmét a kormány reformjáról”.
Pokornit is hírbe hozták már Foglaljuk össze még egyszer röviden, mit is állít az ál-Horváth. Feleleveníti az antiszemita összeesküvéselméletek egyik örökzöldjét, amely szerint a regnáló hatalom képviselői nem a magyarok, hanem a globális nagytőkések érdekeit szolgálják. Ennél tovább is megy, kijelentve: a politikai pártok közül csak és kizárólag a Fidesz áll szemben az idegen hatalommal. Ez sem a véletlen műve: a megvesztegethetetlen Orbán Viktornak köszönhető. Ebben a helyzetben vált Gerébbé Schmidt Mária és Áder János, amivel nemcsak a jobboldalt és annak transzcendens vezérét, de a tizenötmilliós magyarságot árulták el. Galádul.
A cikk megjelenése után Schmidt Mária sietett leszögezni: nem akar új pártot alapítani. Valamint megjegyezte: nem érti, kinek állhat érdekében ilyen aljas módon megbontani a Fidesz egységét.
– Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül ilyen cikk nem jelenhet meg a Magyar Nemzetben – állítja segítőnk a Fidesz vezérkarából.
Ezt az álláspontot erősítették meg a legnagyobb ellenzéki párt általunk megkeresett prominensei is. Többen hozzátették: a lapot Simicska Lajos, a párt egykori pénztárnoka, Orbán bizalmasa is gyakran „használja” személyes üzenetei közzétételére.
Orbán komisszárjai
De kinek szólt az üzenet, és miért? Ennek felfejtéséhez érdemes áttekinteni a Fidesz belső működésének fontosabb elemeit.
A 2002-es országgyűlési választásokon elszenvedett vereséget Orbán Viktor és legszűkebb csapata a jobboldal széttagoltságával magyarázta, ezzel előzve meg személyes felelősségének kivizsgálását. A jobboldali pártszövetség létrehozását egyedül a volt kancelláriaminiszter – másodállásban politológus – Stumpf István ellenezte, legalábbis a nyilvánosság előtt.
Orbán primátusát senki nem merte megkérdőjelezni, igy kezdődhetett a párt egy személyre szabása. Miközben (orbáni terminológia szerint:) a szövetség egyre-másra kebelezte be a jobboldal vegetáló vagy látszatműködést szimuláló erőit, az elnöki jogkörök is izmosodtak. A területi elv szerint szerveződő Fidesz-sejtek helyébe a választókerületi rendszer lépett. Ezen alapegységek vezetőit a helyiek jelölik, az áldást – vagy vétót – mégis Orbán mondja ki. Ennek hatására a 2006-ban sorompóba álló egyéni képviselőjelöltek egyenesen a vezérhez voltak becsatornázva. A renitensnek látszó helyeken – ilyen volt a főváros is – Orbán komiszszárjai személyesen tettek rendet. A végeredmény ismert: tavaly tavasszal a vezér minden karizmája kevés volt a sikerhez. Ám az elnöki felelősségre vonás ezúttal is elmaradt. Orbán ezt azzal magyarázta: a jobboldalon nem zavarnak el valakit azért, mert hibázott, csak azért, ha árulóvá válik.
– A 2002-es kudarc utáni hónapokban a pártban nem hivatalosan, de elindult az útkeresés, küzdöttünk a hogyan tovább kérdésével – mondja egyik segítőnk. – Orbán „egy a tábor, egy a zászló” szlogenje egy lehetséges folytatás volt.
Informátorunk – akárcsak elvbarátai – arról panaszkodik: a legutóbbi kudarc után elmaradt az útkeresés, a válság átbeszélése.
– Orbán fenntartotta a háborús helyzetet – magyaráz egy Fidesz-közeli elemző. – Nem akart időt hagyni a második vonalnak, hogy felocsúdjon a vereségből.
A nemzet kártyája
Áder, „az új pártvezér” Pedig lett volna min elgondolkodni. A „nagy öregek”, Áder János, Pokorni Zoltán, Szájer József és a hozzájuk lassan felnövő következő generáció, Répássy Róbert, Kósa Lajos, Rogán Antal látványosan elfordultak az Orbán és friss felfedezettjei fémjelezte Fidesz-KDNP-formációtól. (A Magyar Nemzet akkor játszotta ki először az ismeretlen publicista kártyáját. Egei Antal aláírással megjelent írásában Pokorni Zoltánt vádolta árulással, aki – úgymond – polgármesterjelöltként Orbán-ellenes liberális hatalmi centrum kiépítésén fáradozik. A cikk szerzőjét azóta is homály fedi.)
Emellett egyre többen kezdték pedzegetni: kormányzati hatalom és befolyás nélkül képes lesz-e a Fidesz visszafizetni az évek során felhalmozódott adósságát? A hitelállományt forrásaink három- és négymilliárd közé teszik, miközben az ellenzék éves bevétele alig éri el az ötmilliárdot.
(Emlékezetes, a választási vereséget követően egyedül Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi szakpolitikusa emelte fel szavát a párt centralizációja és Orbán Viktor vezetési stílusa ellen. Akkor úgy tetszett, ezzel végleg kigolyózta magát a politikából, később azonban kerületi pártelnöki sarzsival próbálták lehűteni indulatait.)
– A válsághangulat fenntartásába tökéletesen beleillett az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és az utána következő utcai zavargások – véli egy Fidesz-középvezető. – Békeidőben lehet hezitálni, vitatkozgatni, tervezgetni a jövőt. Háborúban gondolkodás nélkül végre kell hajtani a parancsot.
Orbánnak szüksége is volt a sorok összerántására. Különösebb titkolózás nélkül – csupán a sajtó és a pártelnök kizárásával – legalább két olyan megbeszélést is folytattak a Fidesz legfelső vezetői, valamint a „baráti” média és értelmiség képviselői a nyár folyamán, amelyen egy Orbán Viktor nélküli Fidesz víziója is felvetődött. Ezeket – mint a párt holdudvarához tartozó értelmiségi és Orbán egykori bizalmasa – Schmidt Mária szervezte, meghíva Áder és Pokorni mellett mások közt Navracsics Tibor frakcióvezetőt, Kövér Lászlót, Kósa Lajost és Martonyi János egykori külügyminisztert, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökét.
Részben ezeken a megbeszéléseken körvonalazódott (kizárólag a szavak szintjén) egy – Stumpf István ideológiai keze nyomát magán viselő – elképzelés. Ennek lényege, hogy létrehoznak a Fidesz mellett (Orbán Viktor tudtával és támogatásával) egy nemzeti liberális vagy liberális konzervatív pártot. Az elmélet szerint: miközben Orbán – egyre intenzívebben felszabadítva önmagában a keresztény radikálist – a törzsszavazóktól és a jobbszélről gyűjti be a voksokat, addig az új formáció a centrum felé nyit, a bizonytalanok és az MSZP-ből kiábrándultak táborában halászva.
Űr a kasszában
Kósa az egyetlen, aki hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Felvetődött az a verzió is, hogy Orbán a Kereszténydemokrata Néppártban folytatja elnöki pályafutását, míg a Fidesz visszahúzódik az ideológiai térkép közepe felé. Ezt a változatot – noha az ál-Horváth-cikk megjelenése óta egyre többen beszélnek róla – KDNP-s forrásaink határozottan cáfolják. Szintúgy elutasítja a Semjén Zsolt vezette párt hivatalos kommunikációja.
– Mi is, de a szocialisták is Orbán Viktor csapdájába kerültek – elemez egy fideszes képviselő. – Mi többet vesztünk az elnök személyes rajongótáborának lemorzsolódásával, mint amennyit nyerhetünk az új imázzsal.
Új frontot nyitott az elhúzódó küzdelemben a Fidesz mindent elsöprő győzelme az őszi önkormányzati választáson.
– A siker látszólag Orbán igazát, az „egységben az erő” elvét igazolta – mondja egyik informátorunk. – Nehéz lenne elhitetni vele, hogy nem ő nyert, hanem az MSZP és Gyurcsány veszített ennyire.
Az orbáni összetartás és a kormány folyamatos nyomás alatt tartásának koncepciója legitimálódott, megerősítette ezzel az elnök vezéri imázsát, biztosította – látszólagos – támadhatatlanságát és tévedhetetlenségét. Azonban a pártban megjelent egy új erő: a helyi önkormányzatokba bekerült politikusok hada. Számukra a győzelem felértékelte az uniótól várható fejlesztési milliárdokat, ám hamar kiderült, e pénzösszegek lehívásához, a projekttervek elkészítéséhez beszélő viszonyban kell lenni a kormánnyal. Ezt azonban Orbán szigorúan megtiltotta.
Noha az egykori kormányfő újabb virtuális pártfórum alapításával igyekezett rátelepedni a települési és megyei közgyűlésekbe került embereire, ez láthatóan nem sikerült. Kósa Lajos a „debreceni csodával” jóval hitelesebben képviseli a sikeres regionális politizálást, mint főnöke. Nem véletlen, hogy politikustársai az ország egyik legjelentősebb önkormányzati szervezetének élére választották néhány hónapja. (Nem mellékes, hogy Kósa az egyetlen, aki – fittyet hányva a tiltásra – hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a kormány szakembereivel és Gyurcsány Ferenccel is.)
Mindezen párhuzamosan éledő erőkkel szemben Orbánnak egy hathatós fegyvere maradt: a pártkasszában tátongó űr. Ugyanis – szól a nem hivatalos, alig burkolt fenyegetés – amíg a volt miniszterelnök (háttérben a zseniális üzletember hírében álló Simicska Lajossal) irányítja a Fideszt, nem omlik össze az adósság súlya alatt az ellenzék legnagyobb ereje.
Ebbe a feszült helyzetbe dobta be a Magyar Nemzet Horváth Zsolt „leleplező” írását. Az értelmezések – párton belül és kívül – egy irányba mutatnak: Orbán Viktor megelőző csapást mért a másként gondolkodókra a Fidesz májusi tisztújítása előtt. (A tavaszi pártdzsemborin az ellenzék két évre választ elnököt – Orbán az egyetlen jelölt -, akivel majd nekiszalad a 2009-ben esedékes EP-választásoknak.)
A nemzetes publicisztika hatása azonban nagy jóindulattal is csak félsikernek nevezhető. Schmidt Mária bűneként róják fel egyebek mellett a Népszabadságban december közepén megjelent írását, amelyben egy metaforával arra utalt: Orbán Viktor nem lesz többé miniszterelnök-jelölt. Valójában a múzeumigazgató a baloldal „lakájértelmiségét” ostorozta, állítván: az nem legitimálhatja Gyurcsány Ferenc ténykedését az Orbánnal való ijesztgetéssel. A Magyar Nemzet annyit azonban elért: Schmidt hűségesküt tett Orbán mellett, miközben visszautasította a nemtelen támadást. (A történeti hűség kedvéért: a Terror Háza igazgatója soha nem volt üzletasszony, milliárdos vagyonát a fél éve szívrohamban elhunyt férjétől örökölte.)
– Áder belekeverése hitelteleníti az egész szöveget – véli egyik informátorunk. – Ha valaki ismeri Janót, tudja, ő lenne az utolsó, aki hátat fordítana Orbánnak. Annak ellenére, hogy a tavaszi választások óta nagyon megromlott a kapcsolatuk.
A korábban megszokottól eltérően ezúttal a Schmidt Orbánnal szemben megfogalmazott kritikáit vallók nem vonultak vissza, hanem – amire eleddig nem volt példa – a nyilvánosság előtt számoltak be fenntartásaikról.
Ez a motívum is arra utal, hogy bármelyik elképzelés legyen is igaz a Horváth Zsolt-cikk megszületésének okait illetően, akár orbáni előcsapásról, a sorok rendezéséről vagy meghiúsítani szánt kitörési kísérletről van szó, elkerülhetetlennek látszik, hogy történetünk szereplői újragondolják Fideszen belüli helyzetüket.
Valami lesz.
Kapcsold cikkek:
