Népszabadság * Serfőző Melinda * 2007. január 26.
Regina Spektor: Begin to Hope. Warner Music
Regina Spektor negyedik stúdióalbuma, a Begin to Hope úgy kezdődik, mint egy elektronikával alaposan megtűzdelt, igényes popalbum. Aztán hamar kiderül, hogy ennél ezért több.
Ami persze nem is olyan meglepő, ha tudunk néhány dolgot az énekesnőről: orosz zsidó családban nőtt fel, kilencéves koráig Moszkvában, később Bronxban nevelkedett, és egészen pici korától tanult zongorázni. Ez a kulturális sokszínűség érezhető az albumon, de nem harsány kavalkád formájában, csupán egészen finoman.
A zongora minden dalban jelen van, hol alig hallhatóan, hol uralkodó hangszerként. Felbukkan még némi szaxofon és hegedű is, amitől egyéni ízt kapnak a dalok. Hallhatók az albumon kimondottan rádióbarát popnóták, mint a Fidelity vagy az On The Radio, de nem ezek a jellemzőek. Sokkal inkább azok, amelyeket egy musicalt idéznek: érezni a színpadot, a díszletet, amely egy húszas, harmincas évekbeli mulatót idéz – ilyen az Apres Moi, amelyben Regina néhány sort oroszul is énekel, vagy az Edit a maga zaklatott alapritmusával. Vagy azok, mint a Lady, amelyeket hallgatva egy füstös jazz-blues kocsmát látunk magunk előtt.
Az album mégsem hullik szét, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az összes dalt maga Regina írta. Másrészt a tizenkét nótát összefogja az énekesnő kicsit rekedtes, rendkívül sokszínűen használt énekhangja, amellyel a dívától a pimasz kamaszig számtalan figurát megidéz – mindezt úgy, hogy végig önmaga marad.
