Robert Fico kerüli a demokratikus országokat? Időpont: 2007-01-21 10:00:49
Éles bírálatok érik Robert Fico szlovák kormányfőt azóta, hogy az év elején részt vett a kubai nagykövetség jubileumi fogadásán. Időközben az ellenzék és a média súlyos aggodalmakat fogalmaz meg, mert Fico tervezett külföldi utazásait úgy értelmezik, hogy a kormányfő kerüli a demokratikus országokat, ezzel szemben az általuk ignorált tekintélyuralmi vezetők országait készül felkeresni, ami külpolitikai irányváltás jele is lehet Pozsonyban.
Tavaly nyáron, amikor a parlamenti választások után a Smer (Irány) – Szociáldemokrácia élén álló baloldali Fico a kilencvenes években országló Vladimír Meciar pártjával, a Néppárt-HZDS-sel és a szélsőségesen nacionalista Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) lépett koalícióra, meglehetősen lehűlt az uniós levegő a pozsonyi koalíció körül. Az Európai Szocialisták Pártja a Smer tagságának felfüggesztésével jelezte aggodalmait, amiért a szalonképtelennek minősülő Slotát kormányzati szerephez juttatta. Azóta Fico – ha csak tudja – elkerüli Brüsszelt, ahol finoman éreztetik vele, hogy reggelenként nélküle is felkel a Nap.
Úgy tűnik, a szlovák kormányfőt ez nem igazán zavarja. Ez legalább annyira igaz, mint az, hogy nagyon is zavarja. Mert ugyan ki örül annak, ha éreztetik vele, hogy valami a cipőtalpára ragadt, s ha már nem nézett a lába alá, akkor legalább cseréljen lábbelit, vagy maradjon otthon. A jelek szerint Fico ehelyett olyan kapcsolatokat keres, ahol a vendéglátót ez nem (vagy kevésbé) zavarja. Nem is ment a hét végén Líbiába, de csak azért, mert Kadhafi elnök pillanatnyilag elfoglalt. Amíg úgy volt, hogy megy, addig tudni lehetett: nem tervezi, hogy az új uniós tagország, Bulgária Libiában halálraítélt ápolónőinek életben maradása érdekében szót emeljen Kadhafinál. Az utazás csak két hónap múlva lesz esedékes. Kadhafi ugyanis megüzente: jöjjön máskor, most a parlament rendkívüli ülése miatt nem tudja fogadni. Sebaj, majd kárpótolja őt Venezuelában Hugo Chávez. Igaz, a venezuelai út még a külügyminiszterének, Ján Kubisnak sem tetszik, de talán „hígítja” valamelyest az útitervet, hogy a kormányfő naptárában egy csehországi, izraeli, oroszországi, ukrajnai és ausztriai út is szerepel. Washingtoni nem. Bush és Fico hanyagolják egymást – jegyezte meg némi malíciával a minap valamelyik televízióban egy politikai elemző.
Kubis ezt ki is mondta, de nem tudni, hogy az egykori EBESZ-diplomata Kubis mit gondol a miniszterelnökének Chilébe, Kínába, Argentínába, Brazíliába irányuló útiterveiről, a Kuba-nosztalgiájáról, s arról, hogy Dusan Caplovic miniszterelnök-helyettes azzal védelmezte a főnökét: ugyan már, Fidel Castro nem is igazi diktátor. Martin Bútora, az előző, Dzurinda-kormány washingtoni nagykövete ellenben úgy látja, hogy Fico vonzalmat érez a diktátorok iránt. Több elemző felidézte: Fico a parlamenti választások előtt a fehérorosz Lukasenko birodalmának pozsonyi nagykövetségén is megfordult.
Még a Fico-irányvonallal nyíltan rokonszenvező államfő, Milan Gasparovic is észrevételezte: ajánlatos lenne, ha a kormányfő és a külügyminiszter külpolitikai kérdésekben gyakrabban és következetesebben egyeztetnének, mert hogy Szlovákia mozgástere elsődlegesen az unió és NATO határain belül jelöltetett ki. Persze – tette hozzá – az is hasznos, ha a kormányfő ezt szem előtt tartva távolibb terepeken is megfordul.
Fico külpolitikáját illetően a politikai elemzők véleménye is megoszlik. A sajtóban rendre megjelenő értelmezések egyike szerint a kormányfő a tűzzel, az ország külpolitikai irányvonalának módosításával játszik. Más vélemények szerint a sértett Robert Fico egyszerűen csak vagdalózik, töri a borsot az unió orra alá, vagy éppen tapasztalatlan sihederként viselkedik, máskor csetlik-botlik, vagy az erejét fitogtatja.
Hogy melyik megítélés áll legközelebb a valósághoz, azt csak a jövő mutatja meg. A jelen azonban azt mutatja, ami példátlan a kamaszkorába lépett fiatal Szlovákia tizennégy éves történetében: Fico támogatottsága az ötven százalékot súrolja. Ilyen népszerűséget még az államalapító Meciar sem élvezett. Ha az emberek most választanának, csaknem minden második Fico pártjára, személyére, koalíciójára szavazna. Ez a legjellemzőbb a mai Szlovákiára.
Az ellenzék keserű szájízzel nézi a történéseket és fanyalog. „Képtelenségnek, irracionálisnak, szégyenteljesnek, kínosnak” minősíti a képet. Nem győzi hangoztatni az aggodalmait, hogy Fico az előző kormány sikeres gazdaságpolitikája nyomán létrejött eredményekkel sáfárkodik, osztogat, mert „van miből.” Friss lapvélemény szerint „máris megteremtette a tényleges veszélyét annak, hogy az EU és a NATO döntéshozatalának peremére sodorja Szlovákiát” – írta a liberális SME.
A közel negyedmillió példányban megjelenő Plus 7 dní című hetilap legújabb számának kommentárja arra emlékeztet, hogy a NATO és az Európai Unió tudvalevően önkéntes szervezetek, s ha már „különutas politika és új szövetségesek mellett döntünk, senki sem fogja utunkat állni. Bizonyos azonban, hogy két lovat egyszerre nem lehet megülni.”
STOP/MTI
