Közel-keleti szakértők a napokban arra mutattak rá, hogy Szaddám Huszein és két helyettesének felakasztása még inkább felerősítette a szunnita-síita szektaháborút a már eddig is törékeny alapokon álló közel-keleti térségben. – írja a The New York Times.
Siíta utcai felvonulás. Éljenzik
a Szaddám-kivégzéstA kaotikusnak nevezhető kivégzések és az a nyugalom, mellyel Husszein a síita őrök gúnyolódása közepette a kivégzőhelyre lépett, megerősítette szunnita muzulmánok Szaddámról alkotott pozitív összképét. De még egy fontos változás figyelhető meg: egyre inkább elhalványulóban van az a pán-arab egység, mely a nyáron, az Izrael és a libanoni síita milícia, a Hezbollah között lezajlott háború után kapott lángra.
Míg politikai elemzők és a térség kormánytisztségviselői azt mondják, hogy a szunnita kormányok és az Egyesült Államok hasznot fognak húzni abból, hogy a szunniták csalódtak a síitákban és az őket támogató Iránban, azt is állítják, hogy a két vallási csoport között kialakult feszültség a régió elbalkánosodásához vezethet, ahogyan ez Irakban jól nyomon követhető jelen pillanatban is.
„A jelenlegi helyzet az, hogy egy az egész térséget érintő, nyílt szunnita-síita konfliktus kialakulása felé haladunk” – nyilatkozta Emad Gad, a kairói Al Ahram Politikai és Stratégiai Tanulmányok Központjának nemzetközi specialistája. „A szunnita tengely részeként ebből Egyiptom sem tud kimaradni, ebből senki nem tud kiszállni.”
A térség dinamikus változása a szakértők, tudósok, elemzők látása alapján nem csupán az akasztások, az iraki háború, és a Libanonban zajló politikai harcok eredménye. A folyamatot felerősítették némely szunnita országok, Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia, valamint olyan szunnita vallási vezetők is, akik veszélyeztetve érezték magukat a térség legnagyobb síita hatalma, Irán egyre nagyobb befolyása miatt.
„Amikor nyáron láttuk a Hezbollah sikereit Libanonban, senki sem síita csoportként kezelte őket, hanem nacionalistáknak tartottuk őket, de most az iraki események fényében, mely Szaddám Husszein kivégzésében kulminált, nem láttuk, hogy felemelték volna a szavukat az események ellen, és ezért egyre inkább az emberek síita csoportként tartják már őket számon.” – mondta Taher Masri volt jordán miniszterelnök.
„A szunnita muzulmán államok a szektaháborúkat arra használják fel, hogy meggyengítsék az iráni rezsimet, mert attól félnek, hogy Irán képes lenne leuralni az egész arab világot Irak bukása után, mely mindeddig pajzsként szolgált az iráni befolyással szemben” – nyilatkozta Marvan Kabalana damaszkuszi egyetem politikai professzora.
Az iszlám világ legnagyobb része szunnita muzulmánokból áll. Az Iránban és Irakban hatalmon lévő síiták, a második legnagyobb csoport. A két vallási csoport akkor vált ketté, amikor Mohamed próféta halála után harc tört ki közöttük amiatt, hogy ki vezesse tovább az iszlámot.
A két felfogás között vannak teológiai különbségek is, de az egyre jobban elmérgesülő konfliktus amiatt tört ki közöttük, hogy a szunnita vezetők elhatározták, hogy megőrzik, és megújítják a térségben egyre inkább elhalványuló befolyásukat, míg az egyre bátrabbá váló síiták még nagyobb hatalom felé törtek.
Elemzők szerint a Hezbollah és Izrael között lefolytatott háborút követően, a síita vezetők úgy tűnik csúcspontjukra értek, és ellenpólusként szolgáltak a széles körben korruptnak, cselekvésképtelennek, a nyugat beépített embereinek tartott szunnita muzulmán vezetőkkel szemben.
Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök és Naszrallah sejk, a Hezbollah vezetője, a térségben rengeteg követőre talált, mert szembe mertek szállni az Egyesült Államokkal. A Hezbollah és szövetségesei szerettek volna még nagyobb hatalomra szert tenni Libanonban, és amikor ez nem sikerült nekik, demonstrációkba kezdtek a kormány megdöntése érdekében.
A Közel-Kelet szunnita országaiban most, elsősorban az államilag támogatott média kampányának köszönhetően, egy szakadás, legalábbis egy eltávolodás kezdődött el a szunnita és a síita muzulmánok között. Az egyiptomi média például naponta cikkek, televíziós riportok tucatjait adja közre, mely a síiták túlkapásait mutatják be.
Decemberben a szaúdi királyi családhoz közel álló vallási vezető, Abdul Rahman al-Barak azt mondta, hogy a síiták, rosszabbak, mint a zsidók vagy a keresztények, valamint hitetleneknek, a nemzet leggonoszabb szektájának nevezte őket. Politikai elemzők szerint, az ilyen megjegyzések egyre nagyobbra duzzasztják a már meglevő feszültségeket a két vallási csoport között.
