Szőnyi Szilárd, [email protected]
„Karácsonykor kegyelemhármas-alát, télvízi szigorban kettest érdemel a kormány kommunikációja” – osztályozta decemberben kabinetjét Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök egyúttal ötösre értékelte a reformok elindítását, és csak a tartalmi elemek társadalmi elfogadtatása terén fedezett fel hiányosságokat. Az ellenzék azonban leginkább az intézkedésekben lát kivetnivalót, amelyeken szerintük semmilyen kommunikáció nem segít. Akárhogyan is, a kormány lázasan kutatja, milyen személycserékkel adhatna új lendületet a politikai pr-nak.
Erre annál inkább szükség van, mert az utóbbi időben több szakértő is búcsút vett a Gyurcsány-csapattól. Az izraeli Ron Werbert váltó amerikai tanácsadók, Stanley Greenberg és Jeremy Rosner megbízása már az előző ciklusban, Bob Wickers és Richard Dresner szerződése a tavalyi országgyűlési választásokkal járt le. 2005 tavaszán vette a kalapját, hogy az üzleti világban próbáljon szerencsét Braun Róbert kommunikációs főtanácsadó, tavaly ősszel pedig a miniszterelnöki kabinet nyilvános kapcsolatok titkárságának vezetője, az MSZP korábbi kampányigazgatója, Szigetvári Viktor állt fel a székből.
Tavaly tavasszal távozott a kormányszóvivői posztról, most januártól pedig a Kormányzati Kommunikációs Központ igazgatói tisztségéből Batiz András. A hivatalos magyarázat – több időt akar tölteni gyermekével – mellett maga is elismerte: új feladatkörében nemigen találta a helyét. Elbúcsúzott a kabinettől Tóth Miklós, a kormányzati kommunikációért felelős szakállamtitkár is, így Gyurcsány Ferencnek minden oka megvan rá, hogy új emberek után nézzen. A hírek szerint a csodafegyvert Orbán Péterben, a Young & Rubicam reklámügynökség és a Colgate-Palmolive korábbi kiválóságában találta meg. Vele azonban nem tudott megállapodni abban a megfelelően magas összegben, amiért a szakértő feláldozta volna nemzetközi karrierjét. Való igaz: kétségtelenül nehéz lehet versenyképes állami bért adni egy multicég javadalmazásához szokott reklámgurunak; és ha valaki mégis a politika szolgálatába áll, nehezen moshatja le a gyanút, hogy ezt egyéb, tisztázatlan előnyök reményében teszi.
Továbbra is biztos pont viszont Gál J. Zoltán; az pedig, hogy a politikus névjegykártyájára éppen mi van írva, híven tükrözi a kormányzati erőviszonyokat. Emlékezetes, hogy Medgyessy Péter a bukásához vezető út első állomásaként menesztette a Gyurcsány Ferenc emberének tartott ifjabb Gált – akkor történetesen a kormányszóvivői tisztségből. Azóta a politikus a kancelláriának hol ezen, hol azon a posztján tűnt fel, s úgy tudni, most a Miniszterelnöki Hivatalban elfoglalt államtitkári székét a kormányfő kabinetfőnöki tisztségére cserélné. Információink szerint Gyurcsány az átszervezést az eredetileg februárra tervezett kormányátalakítás részeként akarja végrehajtani, ami viszont többek közt az SZDSZ tavaszi tisztújítása miatt halasztást szenved. (Az egymást követő kormányszóvivők munkaköre is változott. Míg Gál J. Zoltán gyakran ragadtatta magát éles, olykor pikírt politikai nyilatkozatokra, utódai – Gulyás Erika, majd László Boglár és Batiz András, most pedig Danks Emese – jobbára a kormányüléseken történtek ismertetésére szorítkoztak.)
A személyi felállás mellett van egy fontosabb tényező: a pénz, melyről szólva Batiz András lefegyverzően őszinte nyilatkozatot tett a Hírszerzőnek. „A politika sűrűsége, az ellenzék kerékkötése, az újságok versengése, a hírműfaj sajátosságai rendre megakadályozzák, hogy fizetett eszközök nélkül lehessen érdemben mélyíteni az állampolgárok ismereteit. Pénz eddig nem volt, majd jövőre lesz, annak az értelmes elköltésén nagyon sok múlik” – nyilatkozta az év végén, s szavait az idei költségvetés mellett az Európai Uniótól érkező összegek is alátámasztják. A kormány a központi kasszából közel kétmilliárd forintot szán reklámcélokra, az uniós projektek 4-8 százaléka pedig szintén kommunikációra fordítható, ami a következő években több tízmilliárd forintos keretet nyújt a kormányzati magakelletésre.
Jöttek, láttak, odébbálltak
– Honlapjukon azzal büszkélkednek, hogy 2006 tavaszán részesei voltak a magyar baloldal „történelmi győzelmének”. Ha így van, miért nem folytatták a munkát? Nem vonzó kihívás a jelen helyzetben megmutatni, mit tudnak? – kérdezzük Bob Wickerstől, a kormány volt kampánytanácsadójától.
– A szakmánkban nem szokatlan, ha valaki egy kampány után – végződjön az sikerrel vagy kudarccal – új kihívások után néz. Ezt tettük még akkor is, amikor 1996-ban a sírból hoztuk vissza a győzelmet Borisz Jelcinnek. Egyes magyar barátainkkal azonban tartjuk a kapcsolatot.
– Akár a későbbi munka reményében?
– Most nincs ilyen tervünk, de nyitottak vagyunk rá. Bár Közép-Kelet-Európában egyre kifinomultabbak a politikai reklám módszerei, a nyugati tapasztalatok még mindig sokat segíthetnek.
– Hallottak Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről?
– Természetesen.
– Mi a véleményük róla?
– Kiváló alkalmat adott az ellenzéknek a kormány elleni támadásra.
– Mennyiben tekintik magukat „bűnrészesnek” a miniszterelnök által emlegetett kormányzati hazugságokért?
– Semennyire. Mi a mindenkori kampánytanácsadók tisztességes munkáját végeztük.
