Angela Merkel német kancellár az Európai Unió soros elnökeként nagy és fontos beszédet mondott tegnap Strasbourgban. Beszéde egyfajta sűrítménye volt mindannak, amit a demokrácia jelent minden európai demokratának, pártkülönbség nélkül. Európa értelme a sokféleség, a szabadság arra, hogy kimondjuk a véleményünket, hogy higgyünk vagy ne higgyünk. A szabadság elválaszthatatlan a toleranciától – ez vezérvonala volt beszédének. S mi a tolerancia? Merkel szerint az, hogy tudjuk mások szemével is látni a dolgokat. Keresztényként tekintsük barátnak a zsidókat és a muzulmánokat, Voltaire szellemében küzdjünk azért, hogy mások a nekünk nem tetsző gondolataikat is kimondják. De a tolerancia nem jelentheti az intoleranciával, a politikai szélsőségekkel szembeni toleranciát. Ebben a szellemben beszélt arról, hogy tudja, milyen gonoszt szabadítottak egyszer a világra a német nép nevében.
A német kancellár asszony szerint a huszonegyedik század két legnagyobb kihívása a globális klímaváltozás és a biztonságos energiaellátás. A versenyképességnek, a sikeres gazdaságnak pedig három alapfeltétele van: technológia, tehetség és tolerancia. Jó volt hallani, hogy az Európai Unió legnagyobb országának vezetője, egy sikeres konzervatív-szociáldemokrata koalíció első embere ideológiai álproblémák helyett végre a lényegről beszélt. Bárcsak megérnénk, hogy a magyar belpolitika is valóban fontos dolgokról, a környezetről, az energiáról és az ország versenyképességéről szóljon gyűlölködő hecckampányok helyett!
Igen, ilyen jobboldal is van. Pontosabban, a demokratikus Európában ez a jobboldal, amely a baloldalt partnerének tekinti, a szélsőjobboldaltól viszont mereven elzárkózik és vele szemben a szocialistákkal is összefog. Merkel asszonyt hallgatva eleinte számoltam, hányszor ejti ki a száján a tolerancia szót. De egy idő után feladtam. Számolatlanul is biztos vagyok benne, hogy fél óra alatt többször említette, mint a magyar jobboldal első számú vezetője az elmúlt másfél évtizedben összesen.
Hegyi Gyula
