Stoiber, mint kifutó modell
A német nyelvterület sajtószemléje
2007. január 15. 9:35
MNO
Mint a legtöbb német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung is temeti Edmund Stoibert. A Der Standard közli Schöpflin György fideszes EP-képviselő válaszát Paul Lendvai január eleji támadására. Lendvai viszont válaszában inkább személyeskedik, mint érvel. A Die Presse részletesen ismerteti az év elején életbe lépett magyarországi megszorításokat.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Günther Nonnenmacher Stoiber, a kifutó modell című cikkében kommentálja a CSU elnökének politikai vergődését. A lap kiadója cikkében ahhoz a hadvezérhez hasonlítja a bajor miniszterelnököt, aki a csatatéren keresi a halált. A szerző szerint a CSU most szabadul meg elnökétől, a kérdés legfeljebb annyi, milyen hosszú lesz a válás.
Biztosra vehető, hogy Stoiber kifutó modellnek számít, s ebben bizony ő sem ártatlan. A 2003-as hatalmas tartományi választási győzelme után elkövetett hibáival, közte a 2005-ös szégyenletes berlini közjátékkal, ahol a rettegett tartományi fejedelemből és országos befolyású politikusból viccek szánalmas céltáblájává, egy fogatlan oroszlánná vált.
Stoiber most tapasztalhatja – amivel a baden-württembergi miniszterelnöknek Erwin Teufelnek a közelmúltban kellett szembesülnie – az elmúlt évek politikai sikerei nem jelentenek a jövőre érvényes biankó csekket, ráadásul a vezető posztokon eltöltött évek a választók szemében is elhasználják a politikust. (Stoiber 1993 óta bajor miniszterelnök. a szerk.)
Lehet, hogy Stoiber az utódjelöltek közötti viták miatt még egy ideig helyén maradhat, ugyanakkor a CSU számára mind kedvezőtlenebb közvéleménykutatási adatok egy egészen más irányba mutatnak. Mindenesetre Stoiber számára döntő lesz a 2008 őszén esedékes tartományi választásokig kidolgozandó menetrend.
Még ha a miniszterelnök látta volna is az elmúlt hónapok figyelmeztető jeleit – a tartományi gyűlés CSU frakciójának lázongását olyan jelentéktelen ügyben, mint az üzletek nyitva tartása, Gabriele Pauli kampányának növekvő párton belüli támogatottságát – vélhetően akkor sem tudta volna azokat helyesen értelmezni: ahogyan ő sem képes életét politika nélkül elgondolni, úgy számára elképzelhetetlen a CSU és Bajorország az ő vezetése nélkül.
Régen az ilyesmit elvakultságnak nevezték. Ebben az időben egy hadvezér számára követendő ideálnak számított, hogy nyílt csatában vesszen el. A demokráciában azonban tiszteletre méltóbb, ha valaki visszavonul, mert belátta, ideje lejárt.
Der Standard (derstandard.at)
A balliberális napilap közli Schöpflin György Budapesti legendák címmel közli Paul Lendvai Félelem Magyarországon – lásd a január 4-i lapszemlét, a szerk. – cikkére adott válaszát. A szerző szerint Lendvai írásának legnagyobb hibája, hogy kritikátlanul átveszi a magyarországi baloldal fikcióját, mely képtelen elképzelni egy az ő gondolatviláguktól eltérő demokratikus ellenzéket.
Schöpflin már csak logikai alapon is fikciónak nevezi Lendvai felvetéseit, hiszen Orbán vagy egy borzalmas szélsőjobboldali rém, aki ártatlan embereket szeretne felfalni, vagy hatalmas öngól a jobboldal számára, de egyszerre nem lehet mindkettő.
A szerző szerint érdemes megvizsgálni Lendvai cikkének szókészletét, olyan fogalmakat használ, mint gyűlöletteli, erőszakos puccskísérlet, szélsőjobboldali randalírozók, populista, idegenellenes és leplezetten antiszemita. Ezeket a fogalmakat bizonyítékok nélkül használja és elsődleges céljuk, hogy megijesszék az olvasót. A magyar valóság ugyanakkor sokkal komolyabb, mint azt Lendvai ábrázolja.
Először is a Fidesz és Orbán teljességgel a demokrácia talaján áll, amivel az európai politikai elit tisztában van – leszámítva a magyarországi baloldalt, mely belpolitikai érdekeiből kifolyólag terjeszti a Fidesz szélsőjobboldaliságának legendáját.
A magyar politikai élet minden elfogulatlan megfigyelője tudja, hogy a szélsőjobboldali veszély nem egyéb, mint bizarr túlzás. Ugyan léteznek Magyarországon szélsőjobboldaliak, azonban ők a politikai élet perifériáján találhatóak.
A magyarországi demokráciára leselkedő valódi veszély abból a zsákutcából ered, ahol a politikai élet szereplői manőverezték magukat, s melyben mindkét felet terheli felelősség. Ahol azonban a hatalomban lévők felelőssége a nagyobb, ez a demokrácia.
A válság egyik oka, a gyenge intézményekben keresendő, egy nem túl nagy parlamenti többséggel rendelkező miniszterelnök, a gyakorlatban abszolút hatalommal rendelkezik. A fékek és ellensúlyok rendszere túl gyenge ahhoz, hogy a miniszterelnök hatalmát ellenőrizze. Magyarország a gyakorlatban kancellári diktatúra.
A második probléma, hogy 2002 óta a baloldali kormány túlköltekezett és erről nem számolt el a közvéleménynek. A miniszterelnök beszédében maga is bevallotta, hogy „reggel, délben és este, hazudott. Ennek következménye, hogy Magyarországnak azonnali gazdasági szanálásra van szüksége. Mivel Gyurcsány elveszítette a társadalom támogatását, ezért képtelen a takarékossági program keresztülvitelére.
A harmadik probléma Schöpflin szerint a politikai kommunikáció hiányosságában lelhető. A magyarországi média négyötödét a baloldal ellenőrzi. Gyurcsány hazugságbeszédében elismerte, hogy a kormány anyagaival etette a médiát és bevonta azt munkájába. A gyakorlatban a baloldali sajtó a kormány transzmissziós szíja, ezért nem tekinthető függetlennek.
A negyedik jelenség a média hangvételét és tartalmát illeti, gonosz módon megvetően viszonyul a jobboldalhoz: a tisztelet legkisebb jele nélkül nem ellenzékként, hanem ellenségként kezelik. Orbánt, aki a választók felét tudhatja maga mögött, mint megtestesült ördögöt démonizálják.
E tényezők következménye az ország példátlan polarizálódása, amit túlzás nélkül lehet „hideg polgárháborúnak” nevezni. Lendvai cikke egy újabb bizonyítéka ennek a hideg polgárháborúnak. Hangvétele és tartalma aligha járul hozzá, hogy csökkenjenek a magyar társadalomban megtalálható felszültségek.
Der Standard (derstandard.at)
A balliberális napilap Paul Lendvai Propaganda az érvek helyett címmel közli a szerző személyeskedő válaszát Schöpflin felvetéseire.
Lendai Schöpflin szemére veti, hogy a brüsszeli EP-képviselő 2004 óta számos cikkben kelt felfedezőjének – Orbán Viktornak, a szerk. – a védelmére. Így pl. vitába mert szállni Francois (Ferenc) Fejtő vádaskodásával. Most én váltam az akadémikusból pártpropagandistává vedlett újsütetű politikus céltáblájává, sajnáltatja magát Lendvai.
Lendvai szerint Schöpflinnek fogalma sincs a magyar politikai valóságról, erről tanúskodnak azok az „abszurd megállapításai”, mint kancellári diktatúra, vagy „rosszindulatú, baloldali média, mely a kormány transzmissziós szíja”. Ez érthető, mert Schöpflin soha sem élt Magyarországon, s talán hasznos lenne neki is, ha nem csak fideszes kollégáival, hanem számos független értelmiségivel találkozna, osztja tovább az észt Lendvai.
Különösen tragikus, hogy valaki, aki ismeri sok évtizedes harcomat a kommunista diktatúra ellen, olyan szorgalmi feladatot teljesít, melynek stílusa a moszkvai Pravdáéra, vagy belgrádi Borbáéra emlékeztet.
Publicisztikai tevékenységemnek nem célja „a magyar társadalmon belüli feszültségek leépítése” hanem kizárólag olvasóim informálása, vágja végül magát a hősiesség pózába Lendvai.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív napilapban Peter Martos és Peter Bognar Magyarország: robbanásszerűen emelkednek a lakhatási költségek című cikkében ismertetik a januári áremelkedési hullám egy szeletét.
A magyaroknak minden idők legnagyobb megszorítására kell felkészülniük, tekintettel a tavalyi hatalmas 10,1 százalékos költségvetési hiányra, a baloldali liberális kormány kíméletlen takarékossági csomagot készített, mely a mindennapi élet minden területét átfogja. A Fidesz keményen bírálta a kormány takarékossági csomagját, szerintük a megszorítások elsődlegesen a legszegényebbeket érintik majd.
A lakosságot elsődlegesen a lakhatási költségek emelkedése érinti majd, ami azért különösen is kemény érvágás, mert a magyarok ezért fizetik a legtöbbet. A KSH adatai szerint a háztartások átlagosan erre költik összkiadásaik több mint negyedét. Ezt követően az újságírók részletesen ismertetik a lakhatási és közlekedési árak várható emelkedésének mértékét.
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2007
