Gavra Gábor 2007. január 15. 12:20
A Nap-kelte számára nyilván érzékeny veszteség, hogy Semjén Zsolt október közepi bejelentése óta a Fidesz és a KDNP politikusai nem teszik a tiszteletüket a műsorban. Ez a kétségtelenül szűk látókörű és ostoba döntés azonban nem csökkenti a műsorkészítők felelősségét, akik a jelek szerint a politikai jobboldal legszínvonaltalanabb figuráit is bevetik a kiesett Orbán-klónok pótlására.
Izgalmas hetet tudhat maga mögött a köztévé reggeli műsorsávját továbbra is makacsul markában tartó Nap-kelte, amelynek szerkesztői a múlt héten egymás után ismertették meg a nézőket a saját munkáltatójuk székházának felgyújtásában oroszlánrészt vállaló Toroczkai Lászlóval, valamint a romákkal és kínaiakkal kapcsolatban időről időre még a magyar közéletben is alulmúlhatatlan produkciókkal jelentkező Bíber József Tibor Jobbik-alelnökkel, akinek (saját meghatározása szerint) a nevéhez fűződik „a „cigánybűnözés” terminus technikusának médiabeli elterjesztése, a romák pozitív diszkriminációjának megszüntetésére irányuló folyamatos és következetes politikai véleménynyilvánítás, a szolnoki Izrael-ellenes tüntetés (2004), a kínai árudömping-ellenes tüntetések (2004-2005)”.
És akkor még nem beszéltünk a korábbi elfogultságaival felépített nimbuszának lerombolására a jelek szerint végsőkig elszánt Morvai Krisztináról, aki három „magunkfajta” riporteren átgázolva folytathatta ámokfutását a köztévé képernyőjén.
A Nap-kelte számára nyilván érzékeny veszteség, hogy Semjén Zsolt október közepi bejelentése óta a Fidesz és a KDNP politikusai nem teszik a tiszteletüket a műsorban. Ez a kétségtelenül szűk látókörű és ostoba döntés azonban nem csökkenti a műsorkészítők felelősségét, akik a jelek szerint a politikai jobboldal legszínvonaltalanabb figuráit is bevetik a kiesett Orbán-klónok pótlására.
*
Toroczkai László pénteken volt a Nap-kelte vendége. Az alkalmat ki is használta arra, hogy gyorsan 1956-hoz hasonlítsa a tavaly őszi budapesti zavargásokat, sajnáltassa egy kicsit az ír ellenállási mozgalomból koppintott „Mi magunk” néven szervezés alatt álló mozgalmának tagjait, akiknek energiáit mostanában épp egy úgynevezett szakértői kormány szervezése köti le. Csoda, ha marad idejük egy-egy fővárosi épület felgyújtására.
Pedig az utcai randalírozás nyilván kellemesebb elfoglaltság, mint az államszervezés sziszifuszi munkája. „Egyáltalán nem élvezzük” – mondta ez utóbbiról a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom volt elnöke, erősen fogadkozva, hogy nem kíván Magyarország miniszterelnöke lenni.
Ehelyett a magyar jobboldal politikai autizmusának jellegzetes tüneteit produkálva párhuzamos, a Gyurcsány-kormány igája alatt döglődő Magyarországtól független magyar valóságot vizionál, saját szakértői kormánnyal, amelynek, ugye, egyáltalán nem ő lesz a miniszterelnöke, kioszt mindenkit Gyurcsánytól Csintalan Sándorig, etikai normákat fektet le, midőn tartózkodik saját honlapja reklámozásától (ezzel egyébként a Nap-kelte üzemszerű működéséhez képest valóban szokatlan önmérsékletről tesz tanúbizonyságot), miközben a jelen lévő három újságíróból senki nem kérdezi meg tőle, hogy ugyan milyen felhatalmazás alapján és pontosan kicsoda szervez Magyarországon „szakértői kormányt”.
Ennél is érdekesebb, hogy az alig négy hónappal ezelőtt a Toroczkai által a Szabadság térre cipelt söpredék ténykedése nyomán egyszer már felperzselt Magyar Televízió reggeli műsorában senki nem kérdez rá: ugyan mi célból érkeztette kis barátait a derék zselézett hajú felső-középosztálybeli polgártárs a köztévé elé azon az enyhe szeptemberi estén; aztán hova tűnt hirtelen a térről a helyzet (a szó legszorosabb értelmében vett) felforrósodása után. Ha ez a kérdés felmerülne, magától értetődően adódna belőle a következő: mit keres Toroczkai László az MTV reggeli műsorának legnézettebb blokkjában?
*
Toroczkainál nehezebb dolga volt Bíber József Tibor Jobbik-alelnöknek, aki a múlt hét hétfőn fejthette ki hat és fél percben gondolatait a köztévében az úgynevezett „cigánybűnözés” tárgykörében annak ürügyén, hogy a Jobbik közreműködésével ciganybunozes.com címmel elindított, minősíthetetlen tartalmú honlap startja után az Országos Cigány Önkormányzat szóvivője „fasisztoid szervezetnek” nevezte pártját, amiért aztán az önérzetes jobbikosok legott bírósághoz fordultak a jó hírükön esett csorba kiköszörülése végett. Jogos: hova jutna a világ, ha maholnap minden hungaristát szabadon fasiztázhatnának mindenféle, kétes pedigréjű szóvivők?
A „cigánybűnözés”-tematika mellett az úgynevezett „kínai kérdés” szikével a kézben történő megoldása terén is előremutató, a magyar jövőt építő munkásságot maga mögött tudó Bíber – Toroczkaival ellentétben – kapott újságírói kérdéseket. Ám a valódi riporteri teljesítmény csak enyhítheti, de nem szüntetheti meg azt az abszurd helyzetet, amely napjaink egyik legvisszataszítóbb közéleti szereplője számára a köztévé reggeli műsorsávjában biztosított szereplési lehetőség puszta ténye nyomán előállt.
*
Bíberrel és Toroczkaival ellentétben természetesen helye van a köztévé hírműsorában az október 23-i események kivizsgálására létrejött „alternatív” bizottság vezetőjének; még akkor is, ha Morvai Krisztina az utóbbi hónapokban, amióta (ugye emlékszünk?) egy cionista nőjogi aktivista miatt elvesztette helyét az ENSZ nők hátrányos megkülönböztetése ellen létrehozott szervezetében, a CEDAW-ban, mintha nem lenne egészen magánál.
Morvai valószínűleg nem veszi észre, hogy egy hazával rendelkező „magunkfajtákról” és kettő, vagy több ilyet magukénak tudó „magukfajtákról” szóló értekezései, ha másra nem, arra mindenképpen alkalmasak, hogy előre hiteltelenítsenek bármilyen, az általa vezetett bizottság által az október 23-i rendőri akcióval kapcsolatos, esetleg jogosan tett észrevételt.
A Nap-kelte szerkesztőinek figyelmét pedig minden bizonnyal az kerülte el, hogy újságírói kérdések nélkül a saját leleplezésében leginkább jeleskedő interjúalany is győztesen kerülhet ki egy nyilvános megmérettetésből, ahogy az Morvai újdonsült rajongóinak leírása alapján most is történt.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
