Bankban, könyvvizsgálónál, multinál szerzett kapcsolataikat kamatoztatják a gazdasági szakemberek a művészetért
Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. január 16.
A Godot kávéházat és a galériát egy multinacionális cég egykori kontrollere és színészként megismert társa működteti Kép: Teknős MiklósKulturális menedzserré válni sokak vágya, de keveseknek sikerül. A szak jó ideig a legdivatosabbak közé tartozott, de mára megkopott a fénye. A sikeres pályafutáshoz ugyanis a legkevésbé erre az oklevélre van szükség.
Kétségkívül nem reprezentatív felmérésünkből kiderült: a sikeres kulturális menedzsereknek a kultúra ismeretén, a jó kapcsolatokon és a dinamizmuson kívül szükségük van még néhány dologra. Leginkább elmélyült ismeretekre a pénzügyek és a marketing terén.
Miszori István, a legkedveltebb underground kulturális intézményt és szórakozóhelyet, az A38 hajót üzemeltető Zászlóshajó Kft. ügyvezető igazgatója például a K&H Alapkezelő igazgatói székéből ült át a hajó kormánya mögé. A tulajdonosok azért őt kérték fel, mert szükségük volt olyan emberre, aki ért a pénzügyekhez és tudja, hogyan kell felépíteni és működtetni egy gazdasági szervezetet. Az se volt mellékes szempont, hogy a szponzorok nagy része – akik a Zászlóshajó Kft. bevételeinek több mint tíz százalékát adják – túlnyomó többségükben nagyvállalatok, és Miszori volt az az ember, aki ebből a közegből jött, és értett a multinacionális cégek ügyvezető igazgatóinak és marketingmenedzsereinek nyelvén.
A galéria tartja el Kép: Teknős Miklós A hajó megálmodói ugyanis többnyire kulturális érdeklődésű emberek, és kapcsolataik is többnyire az alternatív zene és a kultúra világából származnak. Mindez akkor is igaz, ha az A38 hajó egyik létrehozója, Bognár Attila, maga sem bölcsészként, hanem mérnökként kezdte pályáját, és komoly vállalkozói sikereket is maga mögött tudhatott már, mikor 2003-ban alternatív szórakozóhellyé alakította a Dunán lehorgonyzott ukrán kőszállító uszályt. Bognár az 1990-es évek elején hozta létre a Bahia Kft.-t, az akkor még az alternatív kultúrát képviselő ázsiai és dél-amerikai kézművestárgyakat Magyarországra importáló kereskedőcéget. A profitból pedig a már klasszikusnak számító Európa Kiadó, és más alternatív zenekarok CD-inek legnagyobb kiadója lett, ma pedig – Miszorival együtt – kulturális eseményeknek és alternatív zenekarok élő koncertjeinek nyitnak teret a hajón.
Miszori fizikusi diplomával a zsebében a Budapest Alapkezelőnél kapott befektetési szakértői, majd ügyvezető igazgatói állást. – Mivel nem akartam mindenáron közgazdász lenni, már befektetési szakértőként is több terület érdekelt. Nem csak a kötvényhozamokkal, a marketinggel, a kommunikációval és a szervezet felépítésével is foglalkoztam – idézi fel befektetéselemzői karrierje kezdetét. Később egy internetes cégnél dolgozott, majd a K&H Alapkezelő Rt. vezérigazgatója lett. Ezt a pozíciót hagyta ott 2005-ben, amikor az A38 hajó üzemeltetését bízták rá.
A gazdasági ismeretek Alföldi Csabának, a filmfinanszírozással, produceri tevékenységgel foglakozó Kohári és Alföldi Tanácsadó Kft. társtulajdonosának egyenesen elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy befektetőket győzzön meg: érdemes magyar filmek gyártásába invesztálniuk. Alföldi ugyanis pályája kezdetén egy percig sem gondolta, hogy filmproducer és kulturális menedzser lesz. Közgazdászként kilenc évet töltött a Pénzügyminisztériumban adószakértőként, és az osztályvezetőségig jutott a ranglétrán, amikor megkereste egy fejvadász, és átcsábította az Arthur Andersen könyvvizsgáló és adótanácsadó céghez. A multinacionális vállalat budapesti leánycégnél néhány év alatt a partneri szintig jutott el a ranglétrán. Az Arthur Andersen azonban belekeveredett az Enron amerikai energiacég botrányos csődjébe, ezért rövidesen jobblétre szenderült. Alföldi ezután a Deloitte Rt. magyarországi adóüzletágának lett egyik igazgatója, mígnem üzlettársával, Kohári Edittel 2004-ben útjára nem indították közös cégüket. Az indulást persze nagyban megkönnyítette, hogy Alföldi Csaba már a Deloitte színeiben dolgozó adószakértőként is segítette a magyar kormányt egy olyan filmtörvény kidolgozásában, amely adókedvezményekkel tette érdekeltté a befektetőket abban, hogy magyar filmalkotásokba invesztáljanak, illetve a külföldi filmkészítőket abban, hogy Magyarországon forgassanak. Ebben pedig számíthatnak a Kohári és Alföldi Kft. segítségére.
Kohári Edit szintén a közigazgatásban, pénzügyi területen, az akkori Állami Bankfelügyeletnél kezdte pályafutását. A kultúra azonban jobban érdekelte, mint a pénzintézetek szabályos működése, így lakberendezéssel foglakozó céget alapított. Hamarosan beiratkozott Európa egyik legnevesebb dizájner- és belsőépítész-képző intézményébe, a milánói ISAD-ra is. Az olasz főiskolán megismerkedett a díszlettervezéssel és ezzel együtt olasz filmalkotókkal is. Amikor hazatért, már egy olasz-magyar koprodukcióban készülő film művészeti vezetője volt. Alföldi Csabával közösen létrehozott irodájuk azóta számos film – például a Sorstalanság és a Temetetlen halott című alkotás – számára talált befektetőket. A cég nemrég producerként is debütált, egy animációs filmmel, az „Ez kész! Pénz!”-zel amely gazdasági ismereteket közvetít, és rövidesen az egyik kereskedelmi televízió műsorán lesz látható. A két filmszakember ezen kívül fiatal képzőművészek menedzselésével is foglalkozik. Pályakezdő védenceiknek, Valkó Gyulának és Bánki Ákosnak a közelmúltban szerveztek kiállítást az Aranytíz Művelődési Központban.
Kortárs festők menedzselésében utazik a Danone tejipari multi egykori vezető kontrollere, Kaucsek Bálint is. Tíz évvel ezelőtt ő és üzlettársa, a korábban színészként ismertté vált Sáfár Zoltán hozták létre a Godot Galériát. A vállalkozás először nem tűnt gyümölcsözőnek, a kortárs képzőművészetet vásárlók köre egyelőre szűk – főként gyűjtőkből és újabban fiatal, tehetős üzletemberekből áll -, így a 8-10 komoly kortárs galéria többsége veszteséges. A Godot szomszédságában például több hasonló kezdeményezés – köztük a szintén kortárs műveket bemutató Éri Galéria – húzta le a rolót az utóbbi néhány évben. A Godot viszont tavaly már szolid nyereséggel zárta az évet.
A családi kölcsönökből és saját megtakarításaikból előteremtett 20-30 milliós befektetés megtérülését a műpártoló páros először ingatlanbefektetésekkel próbálta meggyorsítani, ám azokon többet veszítettek, mint a galérián, így hamar felhagytak vele, napi megélhetésüket pedig nyomdai munkák előkészítésével és weboldalak professzionális kivitelezésével teremtették elő. Hasonló jövedelemkiegészítő üzleti vállalkozásnak indult a Godot kávéház is, amelyet a galéria szomszédságában nyitott meg a két művészetpártoló vállalkozó. Igaz, a kávéház a várakozásokkal ellentétben továbbra is veszteséget termel, viszont teret ad fotókiállításoknak és Kaucsekék újabb ötletének, a fiatal humoristák színpadának, a Dumaszínháznak. Olyan emberek indultak el itt az országos hírnév – más szóval a kereskedelmi televíziók – felé, mint Bődöcs Tibor, Kőhalmi Zoltán, Beliczai Balázs és Kovács András Péter, de már régóta ismert arcok – mint Hajós András, Fábri Sándor és Dolák-Saly Róbert – is rendszeresen fellépnek a Dumaszínházban. A belépőjegyekből és a szponzori támogatásokból még nem folyik be anynyi, amennyi fedezné az egyébként egyszerűen színpadra állítható műsorok kiadásait, a galéria viszont szerencsére már jól megy. Nem utolsósorban azért, mert az a tizenkét fiatal festő, akiket szponzorok bevonásával a Godot menedzsel, egyre befutottabbak, és képeik egyre jobb áron kelnek el. Tamási Claudia képei ma már akár a néhány évvel ezelőtti 100 ezer forintos vételár két és félszeresét is elérik az aukciókon, de az alternatív zenei világban Tereskova néven fellépő Nagy Kriszta képei is sikeresek.
l Egy-egy Réz András-előadáson még a csilláron is lógtak az 50-60 fős előadóteremben – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait Bánki Magyar Attila, a Pázmány Péter Tudományegyetem továbbképzési osztályvezetője. Azonban azt is hozzátette: az elhelyezkedési nehézségek miatt ez a divat leáldozóban van. Korábban még a katolikus egyetem is indított ilyen irányú négy féléves képzést, ebben a tanévben azonban elegendő jelentkező hiányában már nem indult újabb évfolyam. Igaz, ebben annak is szerepe lehet, hogy míg az ELTE-n végzett kulturális menedzserek másoddiplomát szerezhetnek, a Pázmányon pedig kizárólag OKJ-s szakmai végzettséget, tehát nem felsőfokú szakképesítést. – A két, korábban végzett évfolyamunk hallgatói közül szinte mindegyik bölcsészdiplomával rendelkezett, és egy kivételével mindegyikük a végzés után akart kulturális területen állást keresni, de szinte egyiküknek se sikerült. Aki pedig kellő ismeretségekkel és ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy galériás legyen, vagy zenészeket menedzseljen, annak általában ilyen irányú végzettség nélkül is sikerül elhelyezkednie – vélekedik a szakember.
