Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. január 15.
A francia jobboldal hivatalos elnökjelöltje, Nicolas Sarkozy – teljes nevén Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa – 1955-ben született a háromgyermekes család másodszülötteként. Apja, Nagy-Bocsai Sárközy Pál, magyar arisztokrata, 1944-ben az oroszok elől elmenekült, és Párizsban telepedett le. Édesanyja, Andrée Mallah egy párizsi zsidó orvos lánya. Nicolas Sarkozy, vagy ahogy a franciák hívják őt, Sarko magyarul nem tud, apjával – aki 1959-ben elhagyta a családot és Amerikába ment – csak a „90-es években vette fel újra a kapcsolatot.
Sarkozy gyenge eredménynyel végezte általános és középiskoláit, majd jogi tanulmányokba kezdett. Alig 21 évesen csatlakozott a Jacques Chirac által alapított RPR-hez, s rögtön elindult felfelé a ranglétrán. Még nem volt harmincéves, amikor Párizs elegáns elővárosa, Neuilly polgármestere lett. Ott tanulta ki a politikai mesterséget, s Neuillyből vált országosan ismertté, amikor egy iskolafoglalás során saját magát ajánlotta fel a túszul ejtett gyerekekért cserébe. A mindennapokban szellemes, könnyed, elegáns politikusnak mutatkozott, akinek vág az esze, aki ha kell, agresszív, de tud lehengerlő vagy behízelgő is lenni. Megtanulta, hogyan kell magát nélkülözhetetlenné tenni pártjában, csapatot építeni. Szoros viszonyt épített ki a milliárdos építési és médiavállalkozóval, Martin Bouygues-gal, s közismert a színész Jean Renóhoz, a rocksztár Johnny Hallidayhez fűződő baráti kapcsolata is.
Sarkozy egyesek szerint kockázatot kedvelő, mások szemében karrierista politikus. Húzásai nem mindig jöttek be, néha egyenesen öngyilkos lépésnek bizonyultak. Legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor 1995-ben atyai barátját és politikai mentorát, Chiracot „hátba szúrva” Édouard Balladurt támogatta az Élysée-ért folyó versenyfutásban. Chirac győzött, az árulónak máig nem bocsátott meg, ott törleszt, ahol csak tud. Sarkozynek több évbe tellett, amíg kiverekedte magát a karanténból. Ahogy Párizsban mondják: átkelt a sivatagon. Annyira, hogy megkaparintotta a gaulle-ista pártot, több miniszteri poszton kitűnőre teljesített, s most itt áll álmai, az Élysée kapujában.
Már csak egy nőt, SégoleneRoyalt kell legyőznie. Csakhogy Sarkozynek a nő volt mindig is a gyengéje. (S. A.)
