Szűrös Mátyás a szovjet emlékmű ellen
Kósa András 2007. január 13. 11:57
Szűrös Mátyás is csatlakozott a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítását kezdeményező népszavazáshoz. Az MSZMP KB egykori titikára, volt moszkvai nagykövet, magát már az ötvenes évektől kezdve ellenzékinek tartja, a rendszerváltozás óta a „nemzeti baloldal” elközelezettje, azóta a jobboldal egyik kedvence. Meg a Magyar Fórumé.
Bár az Országgyűlés honlapján fellelhető életrajzában Szűrös Mátyás meglehetősen szemérmesen csak úgy fogalmaz „1984 óta vagyok képviselő, voltam nagykövet, az országgyűlés elnöke, alelnöke, bizottsági elnök, a köztársaság ideiglenes elnöke”, Szűrös Mátyás 1978-82 között moszkvai nagykövet, majd 1983-89 között a párt Központi Bizottságának titkára volt.
Moszkvai nagyköveti posztja egyértelműen a korabeli diplomácia „legbizalmibb” állását jelentette a Hírszerzőnek nyilatkozó történészek szerint. (A politikus előtte Kelet-Berlinben volt nagykövet három évig.)
Rainer M. János szerint a pártállamban a mindenkori moszkvai magyar nagykövet feladata közé tartozott a két kommunista párt közötti kapcsolattartás is, míg a Mozgó Világ 2002. márciusi számában Szűrös Mátyásról részletes portrét közlő Ripp Zoltán úgy fogalmazott: a moszkvai nagykövet személyének kiválasztásába a szovjet diplomáciának is beleszólása volt.
A közvetítő házelnök
Ripp Zoltán cikke szerint egyébként Szűrösnek valóban jelentős szerepe volt a rendszerváltás folyamatában (azon kívül is természetesen, hogy ideiglenes köztársasági elnökként ő kiáltotta ki a köztársaságot 1989. október 23-án), „ő volt például, aki 1989 nyarán a politikai hitele maradékát is felőrlő Grósz Károly lemondását javasolta a pártvezetést megújító központi bizottsági ülésen”, az az év tavaszán megindult kerekasztal-tárgyalásokon pedig az Országgyűlés elnökeként vett részt.
KB titkárból a jobboldal kedvence (Fotó: nyergesujfalu.fidesz.hu)
Ő maga egyébként több interjúban kijelentette, hogy már az ötvenes években is „kritikusan szemléltem a fejleményeket körülöttem és bizonyos tekintetben „ellenzéki” nézeteket is megfogalmaztam. Ez végigkísért utamon”. (Az idézet a Békés Megyei Hírlap online kiadásáról származik.)
Az MSZP politikájával azonban már szinte a párt megalakulásától kezdve gyakran szembehelyezkedett. (1990-ben egyébként ő volt az egyetlen a szocialista frakcióban, aki egyéni körzetben szerezte mandátumát.)
Alapvetően népnemzetben
Még az Antall kormány ideje alatt eljutott odáig, hogy „népi szocialistaként” szélsőjobboldali politikusokkal együtt lépett fel fórumokon, ilyen volt például az 1994-es kisújszállási, melyen elhangzott a magyar politikai folklór részévé váló „jómagam tehát alapvetően népnemzetben gondolkozom” – mondat.
A sorozatos viták nyomán Szűröst egyre jobban kezdte megkedvelni a jobboldal, előfordult, hogy fórumait a Fidesz honlapján is hirdették. Az MSZP-ből 2002-ben lépett ki, majd az Új Baloldal nevű sajátos párt színeiben miniszterelnök-jelölt, de a párt csak 0,1 százalékot kapott. Egy évre rá már a „történelmi” Szociáldemokrata Párt elnöke – mint nyilatkozta, örül, hogy sikerült megerősíteni a szociáldemokráciát. 2005-ben lemond posztjáról.
A tavalyi helyhatósági választásokon Kistarcsa polgármesteri székéért indult, 306 érvényes szavazattal (7,89 százalék) az utolsó helyen végzett. Pozsgay Imrével együtt felszólalt a Kossuth téri kormányellenes tüntetéseken, ami ellen több szervező tiltakozott.
A legfrissebb hírt az MVSZ adta ki a sokat látott Szűrös Mátyásról: „Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke fogadta Szűrös Mátyás volt köztársasági elnököt. A találkozón szó volt a kisiklott, más szóval befejezetlen magyarországi rendszerváltásról” – olvasható a szervezet közleményében.
„Patrubány Miklós kitért a Szabadság téri szovjet emlékmű tárgyában zajló népszavazási kezdeményezésre. Szűrös Mátyás kijelentette: egyetért azzal, hogy az emlékművet el kell költöztetni a Szabadság térről egy temetőbe, ahol Magyarországon elesett szovjet katonák nyugszanak. Ezt követően Szűrös Mátyás támogatólag aláírta a Deport „56 által kezdeményezett népszavazás aláíróívét.”
„Mondjuk így, hogy ne zsidózzunk”
Nem mindennapi interjút adott a minap Szűrös Mátyás a Magyar Fórum című MIÉP-hetilap munkatársának, Győri Bélának. Részlet az interjúból:
Szűrös: Apró Antal nevét a forradalommal kapcsolatban hoztam szóba. 1956-ban, amikor már Kádárék hátat fordítottak harcostársaiknak és felvonultak a szovjetekhez – vitték is őket meg mentek is -, három jelölt volt az ország élére: Kádár, Münnich, Apró.
Győri: Apró az oroszok jelöltje volt?
Szűrös: Nem, hanem csak szóba került. Münnich se volt határozott javaslat, de a három név felmerült. A szovjeteknél úgy alakult, hogy legyen Kádár. Tito is inkább Kádárt támogatta. Végül is Kádár mellett döntöttek. Münnich mondta is, hogy nem akar vezető lenni. Történészek szerint New Yorkból szóltak Moszkvába, hogy azért Apró Antalról teljesen ne feledkezzenek meg.
Győri: New Yorkból?
Szűrös: Igen, nem Washingtonból.
Győri: A zsidók?
Szűrös: Úgy van. A neoliberálisok támogatói lobbiztak Apróért. A pénzvilág lobbizott, mondjuk így, hogy ne zsidózzunk. Ez etnikai kérdés is. És akkor Budapestre szólt Hruscsov, vigyázzanak azért az Apróra. (…) Kádár közelében gyakran voltam mint külügyes. Tapasztaltam, hogy Kádárnak elvei voltak.
