Forrás: NOL

Népszabadság * Almási Miklós * 2007. január 13.

Róza néni úgy tűnik fel a sztoriban, mint egy partizán, hoz ezt meg azt, és mesél, fantasztikus dolgokat (egyedül maradt életben mikor a nyilasok…). A katolikus család (nem tartják a vallást) csak negyvennégyben szembesül a ténnyel, hogy köröttük zsidóznak is…

Scheer Katalin könyvére, a Tangó metronomra, könnyű ráhangolódni, már az indulásnál egy homályos rém ül a szobája sarkában, és mikor kitekint a takaró alól, az még nőni is kezd – szóval van egy kis szürreális feltétje az egésznek, amitől ehető lesz a história. Amúgy apa kicsit unalmas, – miért, a téeszkönyvelés nem az? Anya veri a lányait, Balatonvalahol alig lehet észrevenni a Kádár kort, a könyvtároslány elcsábítja apát (nincs részletezve: piros pont) – szegény könyvelőnek egy életen át van mit törlesztenie. Könnyedén himbálózunk a századforduló, 44 meg hatvanvalahány között – amit ugyan a bölcsészkaron is meg lehet tanulni (narratológia címén), de Scheer jól bánik az ilyen eszközökkel. Legfeljebb észre lehet venni, hogy bánik velük. Máskor viszont annyira él a kezén futó történet, hogy szinte alig tudja követni. Róza nénit (az ostrom alatt) egy színésznő bújtatja, csak suttogva beszélgetnek a kégliben, mert a szomszédaszszony nagy hazafi és jelentget felfelé. Mikor az oroszok bejönnek, a színésznő a lépcsőházban rácsodálkozik a szomszédasszonyra, hogy ne haragudjék, hogy eddig nem kerített sort a bemutatásra, annyira szégyelli, már rég be kellett volna mutatnia – szóval ez itt a rokon. Telitalálat – az ilyen epizódok viszik a regényt.

Scheer elbeszélői trükkje hogy nem érti szereplőit – apát anyát, barátnőit -, ezért mindent pontosan feljegyez, hátha valaki meg tudja érteni. Elsőre nem érződik, hogy hogy ez az értetlenség irónia, pedig bizony az, az egész elmúlt rend tök érthetetlen az újabb generációnak, és még jó, ha böcsületesen meg akarja fejteni a motívumokat és titkokat. Mert a szülők nemigen beszélnek, ha igen, azt nem lehet komolyan venni, amúgy meg inkább mellé… Scheer ebből az alaphelyzetből írja sztoriját, végtelen megértéssel, de a tisztelet – utólag jössz jár – az abszurd történelmi helyzetsornak jár. Hogy itt az átlagembernek nemigen lehetett másképp viselkedni. Apa reformálni akar, de csak számoszlopokat ír (könyvelő) és kitüntetéseket kap, néha morog, hogy a téeszben mindenki hülye. Miért, kik, hogyan reformálni – az levegőben marad. Hagyjuk is ott – mondja Scheer -, rendes emberek voltak és kész. Ettől minden kettős fenekű lesz, az is, amit nem annak szándékozott – hozott anyagból iróniát vállalok címmel dolgozat szabadon.

Majd én elmondom, hogy is történt velünk? – kb. ez a felállás ebben a minicsaládregényben. Ahogy látom a kiadó „beszéld el” című sorozata azt akarja dokumentálni, mennyire másképp látja a mai harmincas generáció azt, ami akár tegnapig is, de már „volt idő”. Scheer pl. tényleg elmondja, aprólékos sztorijában majd minden benne van, csak kicsit elmozdítva, olykor torzítva, máskor addig nem látható nézetben. A lényeg, hogy akadjon meg a torkodon. Ha nem akad meg, nem is érdemes írni. Szóval: másképp írás iskolája.

Másképp és jól. Egyszer csak itt van egy író. Nincs még készen – hál” istennek. De viszi a keze, a belső duktus, ami a lényeg. Néha persze érezni a kezdőt, pl. mikor betéved az esztétika utcájába. Ne foglalkozzon hermeneutikával, aki író – csak elrontja ez a tudásfajta: akkor meg minek. Scheer becsületére legyen mondva, kiverekszi magát ebből a csapdából, illetve ritkán is kerül bele.

A sorozat eddig megjelent másik darabja Kiss Yudit Apám halálának nyara már nem ezen a szinten muzsikál. Ez inkább dokumentum, olykor pamflet, közhely – viszont pár helyen mégis felvillan valami pompás irodalmi „betét”. (Pl. Gigi néni egyszer csak elmeséli, hogy is volt 44 – bele is hal. Ez a „mesélés” írói munka. Aztán folytatódik a száraz dokumentum/pamflet szöveg.)

Jó hogy lett egy ilyen sorozat: valaki mondja el. Az ő verzióját. Egyáltalán: a volt-at. Hogy ne maradjon a szülők generációs titka a múlt, de az se, ahogy egy későbbi évjárat – csak egymás között megosztva – bosszankodjon, abszurdozzon, (fikázzon) ugyanerről. Túl sok lett mára a belterjes mitológia. Szóval: csak lapozd megbocsátással. (Noran Kiadó)

Comments are closed.