Népszabadság * Szőcs László * 2007. január 13.
Szabad-e kínozni a csirkét? Aligha. De lehet-e azért szűk helyen tartani, hogy sokadmagával minél több hasznot hajtson, sokak megélhetését biztosítva ezzel? Egyáltalán: szabad-e megsütni és megenni?
A válaszok idővel változnak, s velük változunk mi is. Csaknem kétszáz évvel azután, hogy egy Richard Martin nevű brit alsóházi képviselő a Westminster egészének elképedésére szót emelt a szarvasmarhák és más jószágok jogaiért, a négylábúak, a szárnyasok, a csúszómászók és más élőlénytársaink tényleg parlamenti képviselethez jutottak. A minap a holland Állatok Pártja (PvdD) írt történelmet azzal, hogy ügyüket Hágába emelte, a világon elsőként mandátumot szerezve nekik a képviselőházban. Igaz, egyből azért nem vitték annyira, mint Incitatus, Caligula császár lova, aki szenátorrá és konzullá avanzsálhatott. Egyelőre kétlábú prókátorok képviselik őket is a padsorokban. – A rabszolgák és a nők felszabadítása után most már az állatoké következik. A célunk olyan alkotmánymódosítás, amely biztosítja: az állatoknak joguk van az emberek okozta fájdalomtól, félelemtől, stressztől mentes élethez. Az ebcsont sem forr be könnyebben – nyilatkozta Marianne Thieme, a 34 éves, modellkülsejű pártelnök.
Demonstrálnak a holland állatvédők Aligha véletlen, hogy az állati jogok világforradalma éppen Hollandiából indulhat ki, amely már az eutanázia, a könnyű drogok és prostitúció engedélyezésében – és társadalmilag vállalható keretek közé szorításában – is úttörő szerepet játszott. Mintegy 140 ezren szavazhattak ezúttal az állatvédőkre, a kommentárok szerint nem annyira tenyésztők, mint a házi kedvenceket tartó középosztály, közöttük sok fiatal, első szavazó. A PvdD kampányát ismert írók segítették, mint Jan Hendriks Wolkers vagy Maarten „t Hart, Hollandia Gerald Durrellja. A párt építhetett a madárinfluenzával kapcsolatos hisztéria visszásságaira: a kormány a papagájokat, kanárikat is gázkamrába küldte.
Gázkamra? Az állatok jogaiért harcolók buzgalma világszerte visszatetszést kelt, amikor védenceik szenvedéseit emberekéihez mérik. A tömeges irtást márpedig sokszor a holokauszthoz hasonlítják. – Hatmillió zsidó halt meg a koncentrációs táborokban, de hatmilliárd broilercsirke veszíti életét idén a vágóhidakon – mondta egyszer Ingrid Newkirk, az Emberek az Állatokkal való Etikus Bánásmódért (PETA), a világ legnagyobb, egymillió taggal bíró állatvédő szervezetének elnöke. Charles Patterson kifejezetten a náci halálgyár-párhuzamra építi Örök Treblinka című könyvének érveit. Filozófusok ezzel együtt régóta – ahogy Karinthy mondaná, már az ókori görögöktől kezdve – vitatják az állat értékét az emberhez képest. Le lehet-e lőni a kutyát, ha emberre (gyerekre) készül ugrani? Be lehet-e tiltatni a rókavadászatot? Mi előbbrevaló: a róka stressztől, szenvedéstől mentes élete vagy a vidéki Anglia megszokott életformája? Mahátma Gandhi legalábbis nem látott különbséget a bárány és az ember életének értéke között. A rókáról nem beszélt.
Az állatvédőkkel szemben megfogalmazott másik gyakori kritika, hogy hajlamosak a szélsőségességre, olykor az erőszakra. Ennek enyhébb formája, amikor sprayvel lefújják a járókelők bundáját. De éppen Hollandiában egy radikális állatvédő, Volkert van der Graaf ölte meg négy és fél évvel ezelőtt Pim Fortuyn jobboldali populista pártvezért. Ez be is árnyékolta az Állatok Pártja 2003-as választási kampányát; 48 ezer voksot gyűjtöttek csak össze ekkor. Sokak számára taszító a világ talán legismertebb állatvédője, Brigitte Bardot „ideológiai pályája” is. Az isteni BB lehet ugyanis a kutyák közkedvelt oltalmazója, ha közben Le Pen támogatójává válik, botrányt botrányra halmoz kirekesztő, rasszista, homofób megnyilvánulásaival. A PvdD nem osztja a radikálisok nézeteit, akik az állatkertek és a húsevés betiltását követelik.
– A filmben szereplő állatoknak nem esett bántódásuk – áll a megnyugtató felirat Pálfi György új filmje, a Taxidermia végén. Hollandia talán nem marad sokáig egyedül: egy európai felmérés szerint azok, akik láttak már nagyüzemi módon működő állattenyésztő telepet, nagyobb megértést tanúsítanak az állatjogokat illetően. Az Európai Unió mindenesetre igyekszik felzárkózni a jogvédelemben. Markosz Kiprianu egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztos még 2004 végén tett ígéretet új állatvédelmi intézkedésekre – még ha ezeken főleg állat-egészségügyieket kell is érteni (értsd: Brüsszel egészségesebb állatokat akar, hogy a tápláléklánc legvégén álló, igen kártékony lény nagyobb biztonságban legyen.) Más vonatkozásban, például az életbeb lépett vegyipari javaslatcsomag (szaknevén: Reach) kapcsán az EU el is ismeri, hogy az állatoknak egy kicsit még rosszabb lesz: egy ideig szaporodni fognak a kísérletek. Jogvédők szerint ugyanakkor az unióban laboratóriumi vegzálásnak alávetett évi tizenegymillió állat éppen tizenegymillióval több a kelleténél. Sok kísérleti alany, főleg egér lényegében kínhalált hal. Léteznek pedig alternatív módszerek – a huszonötök maguk is évi 13 millió euróval támogatják ilyenek kifejlesztését -, s az elmúlt húsz évben kétharmadával csökkent is az állatkísérletek száma.
De nem csak „nálunk” kegyetlenkednek – Európa mégis bűnrészes. Az Európai Parlamentben brit hírességek, köztük Heather Mills aktivista, Paul McCartney válófélben lévő felesége ismertette a megdöbbentő adatokat, amelyeket egy inkognitóban dolgozó munkatársuk másfél éves kutatómunkával rögzített Ázsiában. A földrészen évente mintegy kétmillió kutyát és macskát mészárolnak le, miután kegyetlen körülmények között tartják őket. A macskákat sokszor megrémült társaik előtt fojtják meg, a kutyákkal az ágyékukba szúrva végeznek, s előfordul, hogy elevenen megnyúzzák őket. A borzalmas ázsiai iparág fő felvevő piaca Európa: csak Kínából napi ötezer teherhajó indul útnak (igaz, nem mind kutyabőrből vagy macskaszőrből készült termékekkel.) Az európai fogyasztó nem is tudja, miből készül a kabát vagy a gyerekjáték, amelyet megvesz. Az EU-ban tizenöt ország tiltja az ilyesfajta importot. Miután Struan Stevenson skót konzervatív EP-képviselő hat évig járta az EU folyosóit, hogy a tilalmat kicsikarja, lépett az Európai Bizottság is: embargót hirdetett a kutya-, és macskabundára.
A haszonállatoknál könnyebben tudtak előrelépni. Szigorodtak az EU-ban az állatok nemzetközi szállításának szabályai, különösen a nyolc óránál hosszabb fuvarozásra vonatkozóak. Három hétnél fiatalabb malacot, egyhetesnél kisebb bárányt, négy hónaposnál kisebb csikót például nem szabad száz kilométernél messzebre szállítani. (Kereskedelmi célból kismacskát, kölyökkutyát sem, kivéve, ha az anyaállattal együtt szállítják.) Brüsszel ugyanakkor megengedné, hogy a broilercsirkék egész – amúgy igencsak rövid – életüket egy A4-es papírlapnál kisebb helyen toporogva éljék le.
Brüsszel, 2007. január
