A szlovák kormánykoalíció pártjait is megosztotta Jan Sokol szlovák érsek Jozef Tisoról még december végén elhangzott nyilatkozata. A pozsony-nagyszombati egyházmegye főpásztora szerint az 1939-1945 közötti háborús korszak a jólét időszaka volt Szlovákiában.
Ivan Gasparovic államfő és Robert Fico miniszterelnök egyaránt elhatárolódott Sokol kijelentéseitől. Utóbbi hangsúlyozta: a római katolikus papból lett államfő felelős a történelem előtt 70 ezer szlovákiai zsidó deportálásáért és a szlovák ellenállási mozgalommal szembeni fellépéséért. Anna Belousová a szélsőségesen nacionalista, s a kormányban résztvevő Szlovák Nemzeti Párt alelnöke ezzel szembenleszögezte: Tiso idejlén Szlovákia „nem volt fasiszta állam”, s mint mondta, nem is érti, miért kell ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Érdekes, hogy Vladimír Meciar (pártja,a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt ugyancsak tagja a kabinetnek) még nem szólalt fel a vitában. Pedig a kilencvenes évek második felében az általa fémjelzett, nem éppen jóemlékű kabinet gerjesztette a Tiso-kultuszt. 1997-ben például ünnepélyes keretek között megnyitották a Tiso-házat, amelyet sok iskola diákjának kötelező volt megtekinteni. Ugyanebben az évben, március 14-én, Tiso kivégzésének ötvenedik évfordulóján a szlovák püspöki konferencia elrendelte: az egykori államfőre emlékezve a templomokban kondítsák meg a harangokat. Jan Korec nyitrai bíboros, aki egyébiránt a szlovák főpapok közül a leghevesebben ellenzi felvidéki magyar ajkú püspök kinevezését, szentmisét ajánlott fel Tiso emlékére. Ezeken az istentiszteleteken előszeretettel vettek részt a HZDS, valamint a szélsőjobboldali-nacionalista Matica Slovenska vezető személyiségei. Később a Nyitra melletti Cakajovcéban állítottak fel emlékművet Tiso tiszteletére. 1998 márciusában ugyan a szlovák katolikus egyház bocsánatot kért a zsidóktól a náci érában elkövetett szerepe miatt, ám a dokumentumban nem említették meg Tiso nevét.
Az 1910-ben pappá szentelt Tisónak ma is sok híve van, pedig második világháborús szerepe igen egyértelmű: a német segédlettel lértejött független szlovák állam elnökeként zsidók tízezreinek deportálásáért volt felelős. Miután a szovjet csapatok bevonultak Szlovákiába, Tiso Bajoroszágba menekült, ám a szövetségesek kiszolgáltatták a csehszlovák kormánynak. 1945. április 15-én halálra ítélték, amelyet három napppal később hajtottak végre.
Népszava online
