Létezik egy kicsiny, ámde lelkes pártocska, amely különös örömét leli abban, hogy vad dolgokat mondjon. Olyan igazi, jó, megbotránkoztatót. Ismerjük ezt az édes boldogságot az óvodából, milyen jó világgá kiabálni, hogy kaki és pisi – és közben figyelni a dadus arcát, hogy mit szól mindehhez, hogy ő is észreveszi-e, mennyire kemény és szókimonó, a társadalmi konvenciókat – bár a kifejezést nyilvánvalóan nem ismerjük – megtörő figurák vagyunk mi itt.
De a dadus arcizma sem rándul természetesen, hiszen minden kiscsoportban, de néha még a középsőben is akad ilyen igazi bátor legény – akinek ilyenkor az ő szintjén nyilván el kell magyarázni, miért is nem olyan ellenállhatatlanul merész és szellemes ez az egész.
A szintet elég nehéz belőni a Jobbiknak nevezett alakulat esetében. Hiszen ők már nagy fiúk és tulajdonképpen értik, mit is beszélnek. Tudják, hogy jobb körökben, különösen a nyilvánosság előtt bizonyos dolgokat mégsem teszünk (pl. szellentés stb.) és bizonyos dolgokat nem mondunk (cigányozás, zsidózás stb.), de azt is felmérik, hogy azért ezek közül a bizonyos dolgok közül némelyre akad igény. Így a cigányozásra is. Hát persze, hogy ne akadna – tessék kicsit hallgatódzni a buszon vagy a sarki borkimérésben, esetleg egy tisztes egyetemi előadóban vagy a körzeti orvosi rendelőben – cigányozás, ilyen vagy olyan, akad, s embertársaink egy része szívesen vevő arra is, ha végre már ezt is lehet nyilvánosan.
Vegyük mindehhez hozzá, hogy természetesen akadnak cigány bűnözők, már miért ne akadnának. Tessék Burgenlandban megkérdezni, akad-e „magyar bűnözés”, majd kicsit mérlegelni a választ.
El lehetne még azon vitatkozni, de nem érdemes, hogy akadnak-e speciálisan olyan bűncselekmények, amelyeket romák követnek el nagyobb számban. El tudom képzelni, hogy ha készülnének ilyesmi statisztikák, ki lehetne belőle még ezt is olvasni.
De azért nagyon meg lenne a többség sértve, ha speciális magyarbűnözésként emlegetnénk az előre kitervelt emberölést, a kéjgyilkosságot és az újszülöttek elpusztítását – merthogy felteszem, statisztikai tény az is, hogy ezeket nagyobb számban „magyarok” követik el. Igazán nagy baj akkor lenne, ha ezek után, pusztán e gondolattársítás okán (magyar = kéjgyilkos) minden mellénk költöző magyarban potenciális kéjgyilkost látnánk, s ennek megfelelően viselkednénk.
Természetesen szamárság ez az egész így.
Sajnos akadnak rossz emberek itt is, ott is. Nem is kevesen. A börtönpopulációt megnézve nyilvánvalóan aránytalanul nagy számban találunk romákat is. Bizony, ez is olyan gond, amellyel – tapintattal és empátiával, de – szembe kell nézni.
No de, egyrészt pontosan látjuk, a Jobbik esetében nem erről van szó. Szándékos provokációval, bajkeveréssel, etnikai konfliktus szításával – lehet, ettől a csapattól nem is nagyon érdemes mást várnunk. Másrészt, a nagy gond akkor van, ha a társadalom egészséges többsége nem áll ki valamennyi arra érdemes tagjáért és nem védi meg őket a méltatlan etnikai címkézéstől.
Amíg, ha Kovács József ellopja a briftasnimat, azt mondom, hogy a „büdös tolvaja”, de ha Kalányos József, azt a „büdös cigánya” – addig ennek a szélsőséges pártocskának mindig akad majd némi közönsége.
És az senkinek sem jó.
Dési János
