Érdekes, de nem meglepő értesülést tett közzé az egyházi ügyekben jól informált Rzeczpospolita napilap. Eszerint a lengyel egyház konzervatív főpapjai által kedvelt apostoli nuncius (tehát a Vatikán lengyelországi, s nem mellékesen lengyel származású képviselője), Józef Kowalczyk pontosan ismerte Stanislaw Wielgus múltját, de a fontos információt nem továbbította a Szentszéknek. A lengyel érseknek nem ez az első sajátos lépése. A poznani érsek, Juliusz Paetz pedofília-ügyét is késve továbbította a Vatikánnak.
A lengyel egyház katolikus szárnyában ugyanakkor egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint bátrabban kellene szembenézni a múlttal. Ebbéli véleményét fogalmazta meg a Tygodny Powszechny hasábjain Lublin érseke, Józef Zycinski. A liberális ferences szerzetes, Tadeusz Bartos viszont attól tart, hogy a püspökök nem világíttatják át magukat.
A Dziennik című lengyel napilap úgy tudja, 12 lengyel püspök működött együtt a titkosszolgálattal, ám nem tudni, kikről van szó. Igaz, távolról sem mindegy, milyen jelentéseket adtak, kik és milyen körülmények között szervezték be őket.
Természetesen nemcsak a lengyel egyházra gyakorolt hatás a fontos, hanem az, miként változik mindezek után a Vatikán egyházpolitikája. Marad-e a gyakorlat az eddigi kinevezéseknél, s hullanak-e fejek az eset nyomán? Mivel Józef Kowalczyk apostoli nuncius a fő felelős, ezért az ő leváltásával mindenképp számolni kell. Feltételezhető, hogy az egyházmegyék irányítására esélyes főpapoknak a jövőben több, a múltjukra vonatkozó kérdést kell megválaszolniuk.
Az mindenesetre biztos, hogy Stanislaw Wielgus régi egyházmegyéjébe, Plockba sem térhet vissza. „Wielgus professzor a jövőben nálunk oktat majd” – közölte a Lublini Katolikus Egyetem szóvivője. A lemondott érsek doktorandusz hallgatóknak tart majd szemináriumot. A főpap a középkori filozófia elismert szakembere, több mint 200 értekezés szerzője. Az egyetemen sokan nem örülnek az érsek érkezésének, mert attól tartanak, hogy Wielgus miatt rossz hírneve lesz az intézménynek.
Mindenesetre Adam Krzeminski szerint kisebbfajta reformáció előtt áll a lengyel katolikus egyház. A lengyel történész úgy fogalmazott: mindeddig az a meggyőződés uralkodott hazájában, hogy az egyház presztízse nem függ attól, kik vezetik, ami azonban a Wielgus-üggyel megváltozott. A professzor szerint a közvélemény ezek után nagyobb átláthatóságot vár el a főpapoktól. Mint mondta, a Wielgus-ügynek emiatt felmérhetetlenül nagy a jelentősége. Kissé másként látja a helyzetet Ewa Czaczkowska ismert lengyel publicista, aki szerint „az emberek Istenben hisznek, nem pedig az egyházban”.
Valószínűleg Lengyelországban ezentúl többet foglalkoznak a múlttal, bár nagy kérdés, mekkora részletességgel tárják majd fel. A Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia tavaly, hosszas belső ellenállását feladva egyezett bele abba, hogy történészi bizottságot hív életre a múlt felderítésére. Ám nem siette el a munkát, mert csak január elején igényelt aktákat az illetékes hivataltól, a Nemzeti Emlékezési Intézettől, az IPN-től. Wielgus ügyében is lassan léptek, s csak a sajtó hatalmas nyomására végeztek kutatásokat. Érthető módon – finoman fogalmazva – Wielgus sem tartozott a múlt feltárásának elszánt hívei közé. Olyannyira, hogy – püspöktársaival ellentétben – saját egyházmegyéjében, Plockban nem volt hajlandó az IPN aktáit feltáró történészi bizottságot életre hívni.
A közismerten idegengyűlölő, antiszemita Radio Maryja is hevesen ellenzi, hogy az egyház valamennyire is szembenézzen a régi időkkel. Az orgánum hírhedt vezetője, a redemptorista szerzetes, Tadeusz Rydzyk múlt héten „halálbrigádoknak” bélyegezte azokat az újságírókat, akik felfedték Wielgus aktáit.
