Pénteken már a szlovák miniszterelnök is állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy a pozsony-nagyszombati érsek néhány nappal ezelőtt egy tévéinterjúban méltatta a második világháború alatti nácibarát szlovák bábállamot. A kormányfő a közleményben nem közvetlenül reagál az érsek kijelentéseire, Robert Fico az akkori szlovák rezsim vezetőjének felelősségét boncolgató vita kapcsán szólalt meg.
Ján Sokol érsek (ejtsd: szokol) 2006. december 27-én a TA3 hírtelevíziónak azt nyilatkozta: „Jólét volt itt, semmi sem hiányzott nekünk, miközben pedig háború volt”. Elismerően szólt az akkori rezsim legfőbb vezetőjéről, a katolikus lelkipásztorból államfővé lett Jozef Tisóról (ejtsd: tiszo) is, akit a második világháború után bíróság elé állítottak, majd kivégeztek. Robert Fico kormányfő szóvivőjén keresztül sajtóközleményben hangsúlyozza: Tisót felelősnek tartja, mert ártatlan zsidó és roma származású embereket – köztük nőket, gyerekeket és időseket – hurcoltak haláltáborokba. Úgy véli, Tiso felelősségéről árulkodik az is, hogy az 1944-es antifasiszta szlovák nemzeti felkelés elnyomásáért SS-katonáknak adott át kitüntetéseket. A holokausztot a 20. század egyik legsúlyosabb, ha nem éppen a legnagyobb tragédiájának minősíti a szlovák miniszterelnök, s emlékeztet: ő volt a holokauszt és az idegengyűlölet áldozatainak szlovákiai emléknapjáról, szeptember 9-éről szóló törvény kidolgozója. Az elmúlt napokban a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége, a Szlovákiai Roma Közösségek Civil Szervezeteinek Országos Tanácsa és számos közéleti személyiség tiltakozott az érsek kijelentései ellen. Arra emlékeztetik a katolikus egyházi vezetőt, hogy az akkori rezsim összesen több mint 70 ezer zsidót, romát és más, üldözött közösséghez tartozó személyt küldött koncentrációs táborokba. Az érsek által jólétnek nevezett háborús konjunktúra haszonélvezői a rendszer főbb képviselői voltak; sokan közülük az elhurcolt zsidók elkobzott vagyonából, valamint a német hadigépezett szolgálatába állított szlovák ipar profitjából gazdagodtak meg.
