Népszabadság * Olvasói levél * 2007. január 6.
A Jövő 7 mellékletben (december 1.) Pogonyi Lajos ismertetőt közöl Radó Gyula és Bubryák István A Kasztner-vonat című dokumentumfilmjéről. A vonatról és Kasztnerről immár tizenhat éve forgalmaznak a médiában pontosan behatárolható érdekcsoportokhoz köthető, Kasztnert és a Zsidó Tanácsot mindenáron tisztára mosni próbáló hamisításokat. Pogonyi Lajos, aki bizonyára nem foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, nyilván tájékozatlanul vált e kampány szócsövévé. Rövid szövegében nem kevesebb mint tíz valótlan állítást, csúsztatást, hamisítást találtam.
Szívesen cáfolnám mindet, ám tiltakozásomat rövidre kell fognom. „Miért nem figyelmeztette a zsidókat, hogy Auschwitzban megsemmisítő táborokba viszik ki a többieket?” – kérdezi Pogonyi Lajos. Választ azonban nem ad (miként a film sem). Pedig egyszerű: a deportálandó zsidók megnyugtatása és félrevezetése volt az ára a cionista és/vagy pénzes elit mentésének. Sem a filmben, sem az ismertetőben nem esik szó arról az intenzív félrevezető munkáról, amely százakat és ezreket fosztott meg a menekülés megkísérlésétől. Márpedig enélkül felfoghatatlan, hogy hagyhatta magát 432 ezer ember gettósítani és bevagonírozni.
Az Ausztriába küldött transzportok jobb sorsú tagjait Pogonyi úr „közvetve” ugyan, de „Kasztner megmentettjei” közé sorolja, noha ezt már számtalan közlés régen a legendák körébe utalta. „Ugyancsak közvetett megmentettek” lennének a filmben és a cikkben terjesztett, szintén régen cáfolt legenda szerint a haláltáborok összes életben maradt lakói, akiket úgymond Kasztner és Becher 1945. áprilisi „lágerkörútja” mentett meg a kiirtástól. Különösen elképesztő Bubryák István azon állítása, hogy „Magyarországon ma is több száz egykori auschwitzi fogoly vagy annak túlélő hozzátartozója emlegeti Kasztner nevét túláradó gyűlölettel, hisz ő vagy hozzátartozója nem fért fel a vonatra.” Szerinte tehát a túlélők nem azért ítélik el Kasztnert, mert kezdeményezője volt százezrek becsapásának, félrevezetésének, nem azért, mert ezreket fosztott meg a menekülés esélyétől és küldött a halálba, hanem csupán azért, mert „nem fértek fel a vonatra”! Ez nemcsak a túlélőket sérti, de a deportáltak emlékét is.
Dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke nemrég közölt cikkében óva int attól, hogy továbbra is „mentegessük a Zsidó Tanács tagjait”, mivel ezek „a gyilkos gépezet részeivé váltak és nagymértékben elősegítették, hogy az emberek a gyilkosok valódi céljainak ismerete nélkül menjenek a gettóba és a halálba”. Sem a film, sem a méltatás szerzői nem fogadták meg intelmét: ha a tanács nem mentegethető, hogy lenne mentegethető éppen Kasztner, mindennek elindítója?
A háromrészes film első részében magam is szóhoz jutottam. Ám érvelésem a film szerkezetében teljesen súlytalan marad, alaposan megvágott szerepeltetésem a Kasztner-legendárium egyetlen ellentmondójaként csupán ürügy ahhoz, hogy a második és harmadik részben a vonat utasai, Kasztner lánya és barátai 120 percen keresztül temérdek valótlansággal és/vagy elhallgatással magasztalhassák hősiességét. Reméltem, hogy a magyar közönség végre objektív információt kap. Ehelyett újabb ködösítő Kasztner-apológia kerül forgalomba. Ezért személyiségi jogaimra hivatkozva kértem Radó és Bubryák urakat, hogy filmjükből megcsonkított szereplésemet maradéktalanul távolítsák el. Aki a magyarországi zsidóirtás történetét hamisítja, a halottak emlékét gyalázza.
Fischer István
Nem tudom, milyen „a médiában pontosan behatárolható érdekcsoportokhoz köthető, Kasztnert és a Zsidó Tanácsot mindenáron tisztára mosni próbáló hamisításokra” céloz Fischer úr. Merthogy szerinte ennek a kampánynak váltam volna „tájékozatlan szócsövévé” azzal, hogy ismertetőt közöltem a Jövő 7-ben Radó Gyula és Bubryák István dokumentumfilmjéről. A filmmel részletesen foglalkozott az MTV Kultúrház című műsora, és DVD-változatban is kapható a Bálint Zsidó Közösségi Házban (itt néztem meg én is), illetve az egyik Pozsonyi úti könyvesboltban. Célozgatásokra nem szívesen reagálok, főként, ha nem engem érintenek. De ami a „szócsőséget” illeti, igenis szívesen vállalom, hogy népszerűsítsem azt a filmet, amely emléket állít Kasztner Rezsőnek. Vallom én is, hogy aki egy embert megment, az emberiséget menti meg. És aki egy embert megöl, az az emberiséget öli meg. Nem hiszem, hogy Kasztner mentőakciója miatt pusztult el több százezer honfitársam a vészkorszakban. Ezzel szemben Kasztner mentőakciója eredményeként mintegy 1800 ember igenis megmenekült, köztük olyanok, mint Szondi Lipót, a világhírű pszichiáter. Ami cikkének további részeit illeti, javaslom, hogy azokat a rendezővel és a producerrel beszélje meg. A filmkészítők korrektségét bizonyítja, hogy önt is megszólították több ízben is a háromórás dokumentumfilmben. Szerintem ez arra vall, hogy igenis teret kívántak adni a Kasztnert bírálóknak is. Mégis, Fischer úr, engedje meg, hogy Kasztner lányához, Zsuzsához hasonlóan én is büszke legyek Kasztner Rezsőre. Bárcsak több embert tudott volna életben tartani. Merthogy aki egy embert is megment, az…
Pogonyi Lajos
