2007.01.04., 2007. évfolyam, 1. szám
szerző: Szűcs László forrás: 168óra
Hétfő nulla órától Románia és Bulgária tagja lett az Európai Uniónak. Keleti szomszédunk belpolitikai válsággal, irigylésre méltó gazdasági makroadatokkal, az európai standardoktól olykor távol álló hagyományokkal érte el a sokak szerint idő előtti integrációt. A csatlakozási láz utolsó romániai napjait munkatársunk összegezte.
Tolongás a személyiért: ma már csak a kártyás igazolvány a módi. A magyarázat egyszerű: Románia január 1-jétől csatlakozott az EU-hoz. Hétfőtől nem kell útlevél a határátlépéshez. Persze a tapasztaltabb, sokat látott kelet-közép-európai ember gyanakvó: sokan nem is hisznek az útlevél nélküli jövés-menésben. Mások meg fogadkoztak: szilveszter éjszaka kimegyünk Ártándig, hogy lássuk, működik-e a dolog. A változás jeleiként már helyükön a határállomásokon a közös útlevélkezelő bódék, közepükön elválasztó fallal, a falon útlevélnyi rés.
Optimizmus
Romániában ma még jól tartja magát az integrációt illető optimizmus. Legfeljebb az EU-val járó új szabályokon kacagnak nagyokat, hogy ezek Brüszszelben mit ki nem találnak. Az már önmagában az év vicce volt, hogy a román EU-biztos, Leonard Orban a kisebbségi nyelvek őreként is működik majd. A papa magyar: menni fog a dolog.
Sokat beszél, de keveset tud a változásokról az utca romániai embere.
S ameddig nem sejti, milyen magasra tud nőni egy ideiglenesen az országban tartózkodó illegális német szeméthalom, addig uniós ingerküszöbét legfeljebb azok a hírek érik el, amelyek arról szólnak, hogyan lehet az új szabályok szerint pálinkát főzni, s miképp szigorítják a disznóvágást. Utóbbi lett igazán közkedvelt karácsony körüli téma a román médiában: Bukarestben protestvágásokról számolnak be, s még a közszolgálati tévé vasárnap délelőtti agrárműsora is annak szentelte karácsonyi műsoridejét – némi folklórmázzal leöntve -, hogy ezentúl hogyan lehet az ól lakóját korszerűen és humánusan elveszejteni.
A szegény román parasztemberek uniós hergelése akkor érte el csúcspontját, amikor egy kereskedelmi adó vidám esti magazinműsora tényfeltáróban arról faggatta a kiszemelt falu lakóit: mit szólnak eddigi temetési szokásaik betiltásához. „Tudják-e, hogy újévtől nem lehet a nyitott koporsóval végigjárni a falut – amint az főként a Kárpátokon túl szokás -, s csak környezetbarát holmiba öltöztetve helyezhető örök nyugalomra az elhunyt?” – kérdezi a riporter az egyik bácsikát. „Marhaság – feleli ijedten a tata, s hogy jártasságát bizonyítsa, hozzáteszi: – De a ló fülébe mi is tettünk regisztrációs csipet.”
Persze jó dolog szilveszterkor csatlakozni. A politika összes ismert szereplője ott menetel az ünnepelni szándékozók első sorában. Összeborulás azért itt sincs, nálunk is külön ünneplés a módi, de nem pesti mintát másolnak: Bukarestben a koalíciót alkotó pártok igyekeztek minél messzebbre elkerülni egymás ünnepi színpadait. A nagy kérdés hetek óta: hajlandó-e a Demokrata Pártot (PD) mind a mai napig kezében tartó s a néppel pertut inni hajlamos Bãsescu államfő egy levegőt szíva megélni a csatlakozás első perceit a pártjával szövetséget alkotó nemzeti liberális (PNL) pártelnök-miniszterelnökkel, Calin Popescu Tãriceanuval? Most legyen diplomata a talpán a derék bővítési biztos, Olli Rehn, aki családjával a román fővárosban ünnepli az új évet és az új tagállamot. Vajon ő melyik közméltósággal örvend kéz a kézben?
Szépséghiba
Közben aprócska szépséghiba: az országot harmadik hete kisebbségi kormány vezeti a konzervatívok kilépése óta. A 2007 évi költségvetést a törvényhozás mindkét házában alaposan kisebbségbe szorult DA Szövetségnek (a liberálisok és a demokraták), valamint a mellettük kitartó RMDSZ-nek kell átverekednie. Hogy viszonylag nyugodtan néztek a parlamenti vita elé, az annak tulajdonítható: most senkinek sem jönne jól az idő előtti választás. A kormányerők nem adják a bizonytalan győzelemért a bársonyszékeket, az ellenzéki szociáldemokrata (PSD) vezetők pedig főként egymással vannak elfoglalva, kormányváltó fenyegetőzéseiket nem is érdemes komolyan venni.
A látszatra azért mindkét oldalon adnak: a meghitt politikai ellenfelek közös karácsonyi videoklipben fakadtak dalra Gheorghe Funartól Frunda Györgyig, mintha Pesten ötpárti alkalmi dalárda nyomná két reklám közt a Kiskarácsony, nagykarácsonyt, miközben Orbán Viktor szaloncukorral kedveskedik Gyurcsány Ferencnek. Csakhogy miközben szól a dal, bukaresti forrásaink szerint Bãsescu egy új, elnöki megapárt gründolásán dolgozik, amelynek zászlaja alá a hozzá hű demokraták mellett a kormányfő mögül kihátráló, szakadár liberálisok, illetve a szocdemek s az elárvult maréknyi függetlenek egy része állna. Annyi biztos: májusban EP-választás lesz, addig letisztulnak a pártviszályok, s megköttetnek az új szövetségek. Persze ott, ahol kedvezőek a makroadatok, könnyebb szívvel éli meg az ember a belpolitikai válságot is.
Még akkor is, ha tudjuk, csalóka a kép: a húszmilliós ország gazdasági dinamizmusa a főváros környékére és négy-öt nyugati megyére korlátozódik. S nem véletlenül írtam csak húszmilliót, hiszen óvatosabb becslések szerint is másfél-kétmilliónyi román állampolgár él, dolgozik elsősorban Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, illetve sokan Izraelben is. De nemcsak mennek, jönnek is a románok: a chiºinãui román külképviseleten több százezernyi román állampolgárságot igénylő kérvényt adtak már le. Ők is dolgozni szeretnének, valahol Európában.
S ne tessék félni, ők sem Magyarországra készülnek, ezért ne tekintsünk másként a Fidesz riogatásaira sem, mint populista badarságra. Hiszen sem a román papírokra váró moldovaiak, sem a külföldre igyekvő román állampolgárok célországai közt nincs az elsők között Magyarország. Oda csak az erdélyi magyarok mennének, de a nagy rohamon az ő esetükben is túl vagyunk már. Nyugat-Romániában, a Partiumban ma inkább munkaerőhiány a jellemző, az észak-erdélyi sztrádát épít(get)ő amerikai Bechtel cég újra és újra állásbörzét hirdet, s bizony nem tolonganak az emberek. A megyei napilapokban viszont hemzsegnek az álláshirdetések.
Vannak persze „tartalékok”, nyár végén az ország másik végében, Tulcea megyében jártam olyan kisvárosban, ahol 80 százalék körüli a munkanélküliség. Ugyanott, a Duna deltájának peremén egy lipovánok (óhitű pravoszláv, orosz anyanyelvű kisebbség) lakta község polgármestere arra panaszkodott: a munkaképes lakosság zöme elment Nyugatra, az iskolában alig van gyerek, az utcán csak öregeket látni. A többiek a lábukkal csatlakoztak Európához.
Búcsúcigaretta
Apropó, csatlakozás. Nagyvárad polgármestere, a látványos ötletekkel máskor sem fukarkodó, különösen önnön képét szorgalmasan építgető Petru Filip fáklyás élőláncot álmodott az integráció éjszakájára, a városházától a határig. Aztán az ötlet főtéri koncertté szelídült, a Republic együttes is rég játszott ennyi ember előtt, de hogy ily sok román fiatal előtt még soha nem repült a bálna, az biztos. Amiképp az is, hogy kellemesebb a Szent László téren zenét hallgatni, mint egy fáklyával álldogálni a borsi éjszakában.
A csatlakozás zárómomentumaként december utolsó hetére bezártak a vámmentes üzletek is a román-magyar határon, vége az olcsó márkás italok korának. Hamarosan búcsúzunk az uniónkívüliség egyik utolsó vívmányától, a viszonylag olcsó cigarettától is, bár a piacokon még tartják állásaikat az ukrán, a moldovai csempészáruk. A határ átjárható. Csaknem egy évig lesz így, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni térséghez. Akkor egy ideig ismét határ lesz a határ. Talán új útlevelet is csináltatunk majd. Ha elmúlik az eufória és a gyanakvás. Ez egy alkalmazkodó ország. Majd megszokjuk Európát is. S talán Európa is megszokja keleti végeit.
