Ablonczy Bálint, [email protected]
A kormányfő is elveszítené székét, ha érvényes és eredményes lenne a Jobbik állampárti vezetőkről szóló népszavazása.
A kormányfő is elveszítené székét, ha érvényes és eredményes lenne a Jobbik népszavazása a szocialista Magyarország vezetőinek hivatalvállalási tilalmáról. Alkotmányos okok miatt azonban kevés az esély a referendum kiírására. Az állampárti múlttal való szembenézés Lengyelországban és Romániában is napirendre került.
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az a magyar állampolgár, aki az MSZMP és a KISZ meghatározott országos vezető testületeinek tagja volt (az MSZMP KB tagja, az MSZMP PB tagja, az MSZMP KB titkára, az MSZMP KB osztályvezetője, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, a KISZ KB tagja, a KISZ KB titkára), a jövőben ne tölthessen be államtitkári vagy annál magasabb rangú kormányzati tisztséget?” A Jobbik szándékai szerint erről a kérdésről határozhatnánk idén ügydöntő népszavazás keretében. Egyelőre azonban felesleges a referendumra készülődni, az Országos Választási Bizottság ugyanis formai okokra hivatkozva elutasította a kezdeményezés íveinek hitelesítését.
ALKOTMÁNYOS AGGÁLYOK
A hibát kijavítva a múlt héten a nemzeti radikálisok ismét beadták kérelmüket, és újabb elutasítás esetén az Alkotmánybírósághoz fordulnának jogorvoslatért. „Nem titok, hogy javaslatunk Gyurcsány Ferencre van kihegyezve, az ő eltávolítása a fő cél. Folyamatosan napirenden tartjuk a kommunista korszak vezetői felelősségének kérdését” – mondja Vona Gábor, a Jobbik elnöke. A politikus a kérdés törvényességét kétségbe vonó felvetésünkre elismeri, hogy felmerülhetnek jogi aggályok. Szerinte azonban a magyar jogrendszerben volt már példa nemcsak egy bűnösnek ítélt rendszer megbélyegzésére, hanem az abban a legalacsonyabb szinten szerepet vállalók elítélésére is. (Valóban: az 1945. évi VIII. törvénycikk kizárta a választhatók és a választók közül a Zsidókutató Intézet, a Nyilaskeresztes Párt munkájában résztvevőket, valamint többek közt az Országos Vitézi Szék és a Levente Egyesület tisztségviselőit is.)
„A háború utáni jogba a szűkítések belefértek, a mai alkotmányos rendbe viszont nem” – magyarázza lapunknak az analógia alkalmazhatatlanságát egy névtelenséget kérő alkotmánybírósági szakértő. Ha fogadni kellene, nem sokat tenne az indítvány sikerére, az alaptörvény szerint ugyanis „minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen”. A Jobbik kezdeményezése ezt a jogot korlátozná, alkotmányba ütköző népszavazást pedig nem lehet tartani.
A tisztázást egy esetleges jövőbeni kétharmados jobboldali parlamenti többségtől váróknak sem érdemes túlzottan remélniük; a jog ugyanis ismeri az alkotmányellenes alkotmánymódosítás fogalmát, a Jobbik javaslata pedig ennek határán billeg. „Hasonló kezdeményezésnek forradalmak vagy rendszerváltások idején van esélye, ám a katartikus pillanatok tovaszálltával a múlttal való teljes szembenézés jogi lehetőségei is csökkennek” – mondja a szakértő.
A rendíthetetlenek legfeljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy a történelem kereke fordulhat más irányba is, s egyszer talán az időtényező sem lesz akadály. Az 1994-es átvilágítási törvény külön kitért a majd ötven évvel korábban feloszlatott Nyilaskeresztes Párt tagjaira, és a jogszabály szerint ők ugyanolyan elbírálás alá estek, mint az állambiztonsági szolgálatok jelentéseit olvasó exkommunista politikusok. Kivénhedt nyilasokat persze nem kellett közpozícióból való távozásra felszólítani, szocialista politikusokat viszont annál gyakrabban. Ám mivel a törvényhez az első ciklus honatyái nem rendeltek szankciót, többek közt Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gál Zoltán, Szűrös Mátyás is teljes lelki nyugalommal védekezhetett azzal, hogy a választók a múltjuk ismeretében szavaztak nekik bizalmat.
EURÓPAI MCCARTHYZMUS?
A magyar lusztráció bicebócasága nem példa nélküli. Hiába fogadtak el a volt szovjet csatlósállamok szinte mindegyikében hasonló törvényeket, a valódi megtisztulás szinte mindenhol elmaradt. Sőt előfordult, hogy a nagy kínnal megszült jogszabályt a hatalomba visszatért utódpárt egyszerűen hatályon kívül helyezte, ez történt Bulgáriában 1995-ben. A leghatékonyabbnak a rendszerváltások környékén hozott törvények bizonyultak; a nemzetközi szakirodalom idesorolja az NDK és az NSZK újraegyesülésével egy időben életbe lépő német és az 1991 októberében elfogadott cseh jogszabályt. Utóbbit a nagyszívű emberbarátok anno „európai mccarthyzmusnak”, boszorkányüldözésnek bélyegezték, ám tény: a volt állampárt tisztségviselőitől, a másként gondolkodókat üldöző titkosrendőrség és az ottani munkásőrség, a népi milícia tisztjeitől megtisztították az államigazgatást, az igazságszolgáltatást és az állami vállalatokat. Bár Václav Havel volt államelnök – aki maga is megjárta a diktatúra börtöneit – hivatali ideje alatt többször is kifejezte aggályait a jogszabállyal kapcsolatban, a cseh legfelsőbb bíróság 2001-ben úgy döntött, a törvény továbbra is időszerű, ezért alkalmazni kell. A későn ébredő országok azonban már a finomkodó európai normákkal találták szemben magukat. Két litván nemzetiségű volt KGB-tiszt például 2004-ben pert nyert hazája ellen a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságon, miután a nem sokkal korábban megalkotott összeférhetetlenségi törvény következtében elveszítették állásukat. A balti államnak a per következtében hétezer euróval kellett kárpótolnia a „meghurcolt” tiszteket.
Keleti szomszédunknál mostanában ismét vihart kavar a múlt rendszer megítélése. Basescu román államfő december 18-án a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párt tagjainak tüntetése közepette tartott beszédében ítélte el a kommunizmus bűneit a román parlamentben; az egyházak mártírjai között megemlítve Márton Áront, Erdély katolikus püspökét is. A korszakról készített Tismaneanu-jelentés kapcsán elmondott elnöki szavaknak vélhetően lesz utóélete, hiszen Marius Oprea történész, Tariceanu kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója egy közelmúltbeli rádióinterjújában úgy vélekedett: elérkezett az idő a valódi „dekommunizációs törvény” előkészítésére. A jogszabály Oprea szerint alapjaiban változtatná meg nemcsak a román politikát, hanem a gazdaságot is; az időben eszmélő funkcionáriusok ugyanis – mily ismerős történet – politikai hatalmukat gazdasági tőkére váltották, és a kapitalizmus újsütetű lovagjaiként mesés vagyonokat gyűjtöttek össze.
HATÁROZATKÉPES KB-ÜLÉS
Ennél valamivel előrébb járnak a lengyelek: a kormányzó Törvényesség és Igazságosság szenátora, Piotr Andrzejewski az eddigi jogszabályok alacsony hatékonyságán okulva december elején olyan beadványt terjesztett elő, amely tíz évre eltiltaná a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetőit és a kommunista titkosszolgálatok tisztjeit a közfeladatoktól. A kommunista korszakról fellángoló lengyelországi és romániai vitával több elemző szerint a kormányzó jobbközép koalíciók akarják sakkban tartani baloldali ellenfeleiket, a már említett jogi nehézségek miatt azonban maguk a pártok sem gondolják véresen komolyan a lusztrációt. Nem csak a megfelelő törvények hiánya miatt indokolt a lengyel-magyar párhuzam. Akárcsak nálunk, ott is jórészt az állampárt második-harmadik vonala, legfőképp a volt kommunista ifjúsági szövetség ifjú titánjai tűntek fel 1989 után a közéletben és a gazdaságban. (A korábbi államfő, Aleksander Kwasniewski például 1985 és 1987 között már ifjúsági miniszter volt.) Ahogy mondani szokás, idehaza is tarthatna egy majdnem határozatképes ülést a hajdani KISZ Központi Bizottsága (KB) a jelenlegi kormánytagok részvételével. Ha a népszavazást egyáltalán kiírnák, és az eredményesen végződne, a kormányfőnek, három miniszternek és egy államtitkárnak kellene távoznia a kormányból.
Ettől még azonban maradna sepergetnivaló a szocialisták háza táján: hajdani KISZ KB-tagot találunk még a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban (Tarcsi Gyula szakállamtitkár személyében), a valaha KB-titkárkodó Szandtner Ivánnak pedig kabinetfőnökség jutott Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter mellett. A többiek múltja, például Csizmár Gábor szociális államtitkár budapesti kerületi kommunista ifititkársága vagy Petrétei József igazságügyi miniszter pécsi egyetemi és városi KISZ-tisztsége pedig már valószínűleg tényleg csak a kákán is csomót keresőket zavarja.
EGY ESETLEGES SIKERES NÉPSZAVAZÁS ESETÉN A KORMÁNYZATBÓL TÁVOZNI KÉNYSZERÜLŐK NÉVSORA
