Képek a magyarországi vallásos zsidó közösségekről Könyv
Népszabadság * Seres Attila * 2007. január 3.
A könyv megérteni és megértetni akarKép: Demecs ZsoltCsaknem évtizedes történet jut eszembe. Izrael állam ötvenedik születésnapjának megünneplése a világiak és a vallásosok közti konfliktusba torkollt a zsidó államban. A konfliktus nyitánya az a művészi sztriptíz volt, amelyet a Batsheva nevű izraeli tánccsoport mutatott be a tel-avivi ünnepségen.
Az előadás azonban nem jutott túl a főpróbán, mivel a darab csúcspontján a táncosok levették ruhájukat, és fehérneműben táncoltak tovább a zsidó húsvéti szertartás szövegére. A jelen lévő ortodox nézőknek ez túl sok volt. Azt követelték, hogy istenkáromlás miatt tiltsák be az előadást, ami meg is történt. Így az ünnepet, amelyet éppen azért szerveztek, hogy minden zsidó testvériségét jelképezze, beárnyékolta a zsidó népet már több mint két évszázada megosztó, mélyen gyökerező kulturális küzdelem.
Ha az izraeli világiak és vallásosok között ilyen mély szakadék húzódik, s ha valójában ők sem ismerik egymást – hiszen az ellentét leggyakrabban az értetlenségből, az ismeretlenségből fakad -, csodálha- tó-e, hogy mi itt Magyarországon még kevésbé ismerjük, s értjük ezt a velünk élő népet? Alighanem az ismeretlenségnek ezt az olykor szóbeszéddé, a történelemben nemegyszer rosszízű híreszteléssé keményedő falát akarta átütni Demecs Zsolt az óév végén megjelent könyvével. A szerző kíváncsi kamerája a Tóra népét, a magyarországi vallásos zsidó közösséget pásztázza, megkísérelve választ találni a már-már misztikus rejtélyre: mi a titka a zsidóság több évezredes fennmaradásának a gyakran elviselhetetlennek tűnő körülmények, az üldöztetések, a szétszóratás közepette is? Fotográfus-szerzőről lévén szó, az cseppet sem meglepő, hogy a könyv képei beszélnek. De még hogy! Azt viszont már jóleső jutalomként könyveljük el, hogy ahová a kamera lencséje már nem lát be, ott a szerző szövege szegődik kísérőnkül. Fellibbenti a tudatlanság fátylát, eloszlatja a múlt ködét, magyaráz, eligazít, értelmez. A nyolcnapos fiúgyermek körülmetélése fotóban kedves családi, gyülekezeti esemény, szóban több ennél: az Örökkévaló által köttetett szövetség elfogadásának a külső jele. A kicsi fiúcskák hároméves korban elvégzett hajvágási ünnepsége csupán a riadt tekintet, az apa oltalmazó karjába bújás megkapó képsora, de a Tóra magyarázata révén minden a helyére kerül: tudva lévő ugyanis, hogy a fiatal gyümölcsfák termését az első három évben nem szedik le.
Ugyanígy válik láthatóvá – s érthetővé – a bár micvá, a nagykorúvá érés ünnepe, amikor a tizenhárom éves fiú tfi-lint, bibliai idézetet tartalmazó bőrdobozkát tesz magára, s imaszíjat fon a karjára, mint Jákob, aki teljes erejéből az Égi Lénybe kapaszkodott. Demecs Zsolt megérteni s megértetni akar, amikor a jesivákban, a tanházakban a Tóra tanulmányozásában megfáradt fiúkat fényképezi, vagy amikor a zsidó ünnepek vigasságait, az egyiptomi kivonulás emlékére tartott pészah és az isteni jelenlétre emlékeztető széder-vacsora képeit tárja elénk. A szerző kíváncsisága beteljesületlen maradna, ha a budapesti zsidó közösségek nem segítenék munkáját, ha nem élnék kamerája elé hétköznapjaikat és ünnepeiket. De ezt teszik. Lencséje még az olyan intim jelenetet is megörökítheti, mint a zsidó nők rituális fürdőmedencéjének elkészítése.
Elkíséri hőseit egészen szombat estéig, amikor a zsidó család egybegyűlik, a terített asztalon gyertyák égnek, s a hosszúra nyúlt ima alatt megbőrösödik a sólet teteje. „Lelkiségben ez a nap elszakadás az anyagi világtól, a szellem és a lélek szabadságának kiteljesedése. Többek között a szombat megtartására szól a zsidók elhívása és kiválasztása. Áldás, ha örömmel teszik, mert a szombat megtartja őket az emberiség történelmének kezdetétől a végéig.”
(Demecs Zsolt: A Tóra népe. 150 oldal, 6900 forint. Kiadó: 9s Műhely)
